A szerelem mindent legyőz – a legtöbb romantikus film megtekintése után ezt a következtetést vonhatjuk le. Vajon van valóságtartalma a gondolatolvasó, tökéletes társ ideájának, aki első pillanattól fogva valami rendkívülit vált ki belőlünk? Mennyire irreális az, amit a romantikus filmek közvetítenek? Kik a legbefolyásolhatóbbak? Cikkünkben ezekről olvashattok.
A média gyakran feláldozza a realitást a nézők szórakoztatása érdekében – írja Cassady Green 2013-as publikációjában. A romantikus műfajok óriási népszerűségnek örvendenek, nők és férfiak, fiatalabbak és idősebbek egyaránt szívesen nézik, ahogyan a filmbéli kapcsolatok minden akadályt le tudnak gyűrni. Jó dolog arról ábrándozni, hogy valaki az életét kockáztatva vall nekünk szerelmet. Vagy arról, hogy találunk egy tökéletes társat, akiről első perctől fogva tudjuk, hogy Ő az, és akivel soha nem kell az érzéseinkről és vágyainkról beszélnünk – hiszen szinte olvas a gondolatainkban. Ezek a komolytalan ábrándok azonban könnyedén válhatnak valódi hiedelmekké és elvárásokká.
Hogyan hatnak ránk a romantikus tartalmak?
A szociális kognitív elmélet (Bandura, 1986, 1994) alapján elképzelhető, hogy a romantikus kapcsolatokat ábrázoló médiatartalmak segítségével tájékozódunk arról, hogyan kell viselkednünk egy párkapcsolatban. Bandura azt mondja, a modellkövetés akkor a legvalószínűbb, ha a viselkedést elkövető személy vonzó, a viselkedés kimenetele pozitív. A romantikus filmekben rendre vonzó színészek alakítják a megnyerő karaktereket, akik megkapják jutalmukat: boldogságot és szerelmet.
A romantikus filmek mintát jelenthetnek azok számára, akik tanulási célzattal fordulnak feléjük.
Egy másik elmélet passzívabb folyamatot feltételez. Gerbner és munkatársai (1994) szerint a média az ismétlődő témák által erősen befolyásolja a nézők valóságról alkotott képét. Ha az emberek hosszú időn keresztül találkoznak a média által bemutatott valósággal, olyan nézeteket alakíthatnak ki, melyek megfelelnek ezeknek az ábrázolásoknak. Így egész egyszerűen, ha sok romantikus filmet nézünk, hajlamosabbak leszünk elsajátítani a média párkapcsolatokról közvetített elképzeléseit.
Mit közvetítenek a romantikus filmek?
Jones és Holmes (2009) negyven hollywoodi film tartalmát elemezték. Tanulmányukból kiderül, hogy a romantikus vígjátékok egyszerre rendelkeznek a friss, alakuló és a hosszú távú, elkötelezett kapcsolatok jellemzőivel. Ezek a kapcsolatok újak, izgalmasak – de mélyek, érzelmileg jelentőségteljesek is. Ha a filmekben ábrázolt kapcsolati fejlődést vesszük alapul, bizony elégedetlenek lehetünk saját szerelmi életünkkel. A mélyebb érzelmek és a bizalom fokozatosan alakulnak ki egy kapcsolatban. Az ábrázolt párkapcsolatok nagyon idealisztikus tulajdonságokkal rendelkeztek, ugyanakkor felsorakoztattak nemkívánatos jellemzőket is. A szerzők azt kifogásolták leginkább, hogy
a ballépések, a felmerülő problémák egyáltalán nem gyakoroltak jelentős hatást a kapcsolatra.
Cassady Green (2013) úgy véli, a romantikus vígjátékok ellentmondásos üzeneteket és helytelen értékeket közvetíthetnek. Szerinte a leggyakoribb irreális ábrázolások a következők:
- A két személy egymásnak lett teremtve, a sors hozza össze őket. Ha egymásra találnak, szavak nélkül is megértik egymást. Minden ilyen kapcsolat egyedi, korábban át nem élt érzelmeket hoz a felszínre, senki másnak nem lehetett része még hasonlóban sem.
- Gyakori a „szerelmi megvilágosodás” jelensége, amikor valaki egyik pillanatról a másikra rádöbben: megtalálta az igazit. Mindez azt sugallja: teljesen hétköznapi, ha valaki hirtelen a semmiből kezd el nagyon erős érzéseket táplálni a másik iránt.
- A férfi szereplő rengeteg erőfeszítést tesz azért, hogy elnyerje a nő szívét. Sokkal többet dicséri partnerét, nagyobb gesztusokat tesz érte. Green szerint irreális, ahogyan a filmekben a férfiak életüket kockáztatják, hogy bevallhassák szerelmüket. Az, ahogyan a férfiak megmentik a nőket, harcolnak értük, a hagyományos nemi szerepeket, a patriarchális nézeteket erősíti.
- A helytelen értékközvetítés is felróható a romantikus filmeknek. A történetekben gyakran jelenik meg valamilyen szempontból kifogásolható, etikátlan viselkedés, amelyet teljesen elfogadott dologként ábrázolnak, mindenféle következmény nélkül. Hazugság, átverés, megcsalás – nagyon sok filmben szerepelnek ilyen helyzetek, melyekre aztán nincs valós reakció. Ha ezekből merít valaki, partnere őszintesége terhessé válhat számára, alábecsülheti saját viselkedésének következményeit is – figyelmeztet minket Green.
Hefner és Wilson (2013) különböző ideálok megjelenési gyakoriságát vizsgálták romantikus vígjátékokban. A filmek 98 százalékában szerepelt valamilyen romantikus ideál, leggyakrabban a lelki társ/nagy Ő létezése, vagy az, hogy a szerelem mindent legyőz.
A tanulni vágyó serdülők a legkiszolgáltatottabbak
Azok, akik nagy mennyiségben néznek romantikus tartalmakat, erősebben támogatják az olyan nézeteket, miszerint a férfiak és a nők teljesen különbözőek és képtelenek a változásra vagy a kapcsolatuk megváltoztatására. Hajlamosabbak úgy gondolni, hogy a szexnek tökéletesnek kell lennie. Shapiro és Kroeger (1991) kutatásában a romantikus médiatartalmak nézői elégedetlenebbek voltak intim kapcsolatukkal.
Holmes egyetemistákat vizsgált (2007), és arra jutott, hogy akik a romantikát hangsúlyozó médiát kedvelik, azok sokkal inkább hisznek abban, hogy szerelmi életük előre elrendeltetett. Ugyanakkor azt is elvárják, hogy partnerük „megérezze”, mire van szükségük. A „gondolatolvasás” hiedelme talán abból fakadhat, hogy a filmbéli karaktereket annak ellenére boldognak látjuk, hogy érzelmeikről, szándékaikról, vágyaikról nagyon ritkán beszélnek partnerükkel.
Segrin és Nabi (2002) olyan egyetemistákat kérdeztek, akik még sosem voltak házasok. A romantikus műfajok kedvelői több idealisztikus elvárást támasztottak jövőbeli házasságuk felé, mint azok, akik általában sokat tévéztek, de nem romantikus tartalmakat néztek. Azok, akik sok romantikus filmet láttak, úgy vélték, ha a két fél valamiben nem ért egyet, az nagyon káros a kapcsolatra nézve, gyakorlatilag annak végét jelzi. Kutatásukban a magas idealisztikus elvárások nagyobb házasodási szándékkal mutattak összefüggést.
Hefner és Wilson egy 2013-as tanulmányban arról számolnak be, hogy azokra a fiatalokra a legjellemzőbb az irreális elvárások elsajátítása, akik sok romantikus vígjátékot néznek. Közülük is azokat érinti ez leginkább, akik saját bevallásuk szerint tanulási céllal nézik ezeket a filmeket. A legjelentősebb kapcsolat a romantikus filmek rendszeres megtekintése és a partner idealizálására való hajlam között mutatkozott. Ugyanakkor a szerzők hozzáteszik, hogy
a romantikus vígjátékok akár pozitív hatással is bírhatnak a serdülők életére.
Korábbi kutatások szerint ugyanis kedvező lehet a párkapcsolat szempontjából a másik fél idealizálása, összefüggésbe hozható például a magas párkapcsolati elégedettséggel.
Azok a serdülők, akik több szexualitásra fókuszáló médiatartalmat látnak, túlbecsülik kortársaik szexuális aktivitását, elégedetlenek saját szexuális aktivitásuk hiányával, sokkal inkább támogatják az olyan helytelen hiedelmeket, minthogy a nők szexuális tárgyak, a férfiakat pedig a szex vezérli. Collins és munkatársainak egy éven keresztül tartó vizsgálatából kiderül, hogy azok a serdülők, akik sokkal több ilyen műsort néztek, hamarabb is kezdtek szexuális életet élni.
Összességében a kutatások elég vegyesek, nehéz megmondani, pontosan milyen hatásai vannak a romantikus filmeknek. Az azonban egyértelmű, hogy akik több romantikus filmet néznek, azok hajlamosabbak a közvetített értékeket vallani. Azok a serdülők, akik a romantikus tartalmakból szeretnének informálódni a szerelem és a párkapcsolatok működéséről, különösen ki vannak téve az ilyen filmek befolyásoló hatásának.
Felhasznált szakirodalom: Green, C. (2013). The Effects of Romantic Comedies on Women and Female Adolescents. 2013 NCUR. Hefner, V., & Wilson, B. J. (2013). From love at first sight to soul mate: The influence of romantic ideals in popular films on young people's beliefs about relationships. Communication Monographs, 80(2), 150-175. Holmes, B. M. (2007). In search of my “one-and-only”: Romance-related media and beliefs in romantic relationship destiny. The Electronic Journal of Communication, 17(3/4), 1-29. Johnson, K. R., & Holmes, B. M. (2009). Contradictory messages: A content analysis of Hollywood-produced romantic comedy feature films. Communication Quarterly, 57(3), 352-373. Segrin, C., & Nabi, R. L. (2002). Does television viewing cultivate unrealistic expectations about marriage?. Journal of Communication, 52(2), 247-263.