A „kaméleon-faktor”, vagyis az önmonitorozás képessége alapján kétfajta embert különböztetünk meg: magas és alacsony önmonitorozókat. Előbbiek viselkedésüket a környezetük elvárásaihoz igazítják, míg utóbbiak hűek az elveikhez és csak saját maguknak szeretnének megfelelni. A kutatási eredmények szerint kifizetődő kaméleonnak lenni, hiszen a magas önmonitorozás munkahelyi sikerességgel jár együtt.
Alapvetően személyiségjegyeink határozzák meg, ki mennyire képes érzékelni környezetét és alkalmazkodni hozzá. Sokan nem is gondolnák, milyen sokat számíthat, hogy valaki képes-e kaméleon módjára olyannak látszódni, amilyennek azt a helyzet megkívánja. Ebből a szempontból alapvetően kétfajta embert különböztetünk meg: a magas és alacsony szintű önmonitorozókat, vagyis az énbemutatókat és az énkifejezőket.
Előbbiek igyekeznek figyelni arra, hogy viselkedésüket a környezetük elvárásaihoz igazítsák. Folyamatosan szkennelik a történéseket maguk körül és próbálnak megfelelni a változó helyzetek teremtette elvárásoknak. Ezzel szemben utóbbiak igyekeznek mindig hűek maradni saját magukhoz és elveikhez. Nem másoknak, hanem saját maguknak szeretnének megfelelni. A magas szintű önmonitorozók azt kérdezik maguktól: milyennek kell lennem ebben a helyzetben és mit kell tennem ahhoz, hogy ilyenné váljak? Az alacsony szintű önmonitorozók ezzel szemben arra kíváncsiak, kik is ők valójában és hogyan lehetnek önmaguk egy adott helyzetben?
Önmonitorozás a szervezeten belül
Rendkívül érdekes, hogyan kapcsolódik mindez össze a munkahelyi sikerességgel. Már számos kutatás bizonyította ugyanis, hogy az énbemutatók könnyebben érnek el sikereket és gyakrabban lesz belőlük vezető, mint az énkifejezőkből. Mindez leginkább azzal függ össze, hogy a magas szintű önmonitorozók könnyen kerülnek egy szervezeten belül stratégiailag fontos helyre. Mivel képesek leszkennelni környezetüket és észrevenni, hogyan és kihez kell alkalmazkodni, jobbak a társas interakcióban és nagyobb ismeretségi hálózatuk alakul ki. Ők kötnek össze olyan embereket, akiknek egyébként nincsen kapcsolatuk egymással és éppen ezért rajtuk keresztül áramlik rengeteg lényeges információ is. Sokszor ők értesülnek először egy történésről vagy éppen blokkolják mások között az információ áramlását: ki is játszhatnak embereket egymás ellen.
Könnyebben oldanak meg problémákat kompromisszumok útján és jobban képesek kollaborációra, mint mások. ezek mellett erősségük a verbális és interperszonális kommunikáció is.
Mivel pontosan tudják, kinek, mikor és hogyan kell előadniuk magukat, sokkal könnyebben válnak egy szervezet meghatározó és megkerülhetetlen részévé, ez pedig gyorsabb előmenetelt és vezetővé válást eredményez. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az alacsony önmonitorozók nem érhetnek el sikereket szakmai téren, de tény, hogy manapság igen kifizetődő kaméleonnak lenni.
