Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó gyakorló pszichológus legyen?

Attól, hogy valaki elvégzi az egyetemi pszichológus alap- és mesterképzést, még nem feltétlenül áll készen arra, hogy gyakorló pszichológusként megállja a helyét a kliensekkel való munka során. A képzettségen felül ugyanis számos tényező befolyásolja, mennyire alkalmas egy személy erre a munkára - vagy inkább hivatásra.

A pszichológusok nagyrészt a személyiségükkel dolgoznak. Vannak olyan személyiségjegyek, képességek és szempontok, amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy mások segítésével megfelelő keretek között foglalkozzunk. A pszichológusok mentális egészsége – ahogy általában mindenkié – különböző adottságok és külső körülmények következményeként alakul ki az életük folyamán. A születésüktől kezdve ugyanúgy ki vannak téve pozitív és negatív tapasztalatoknak, amelyek befolyásolják a temperamentumukat, a fejlődésüket, a személyiségüket és az értékrendjüket. Az életükben megélt változások, esetleges krízisek és az egymást követő életszakaszok sajátos történései közben potenciális válságokon mennek keresztül, amelyekből vagy megerősödve, vagy meggyengülve kerülnek ki. A tanulmányok, a tudományos fokozatok önmagukban nem védik meg a pszichológusokat a szakmai munka vagy a mindennapi élet kihívásaitól, és nem is feltétlenül csak ezektől lesznek jó gyakorló szakemberek. 

Carl Rogers amerikai pszichológus, a humanisztikus pszichológia egyik alapítója szerint a következő három tulajdonság birtokában már alkalmas lehet valaki a gyakorló pszichológusi munkára: 

• empátia,
• hitelesség, 
• feltétel nélküli elfogadás képessége. 

Hogy mik lehetnek még ezek mellett azok a tényezők és tulajdonságok, amik segíthetik a pszichológusokat a kliensekkel való munka közben? Az alábbiak mindenképp:

Önismeret

A pszichológusi hivatás egyik, ha nem a legfontosabb alapkövetelménye, hogy a szakember folyamatosan fejlessze az önismeretét. Talán sosem érhető el az a szint, amikor „készen vagyunk”, de meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy az aktuális élethelyzetünkben, érettségi állapotunkban kihozzuk magunkból a legtöbbet. Azaz állandóan reflektálnunk kell a körülöttünk és bennünk történő eseményekre, érzésekre, cselekvésekre. Le kell vonnunk a következtetéseket, tanulságokat és beépíteni azokat a gondolkodásunkba, értékrendünkbe, személyiségünkbe. 

Ne legyenek illúzióink: nem létezik tökéletes ember – a pszichológus sem az.

Ebből ered, hogy a pszichológusnak is vannak, lehetnek olyan sérülései, traumái, mint bárki másnak. Ugyanakkor nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy ez jobb vagy éppen rosszabb szakemberré tenné őt a gyakorlati munkában. A lényeg, hogy minél inkább tisztában kell lennie a fejlesztendő területekkel, az önismereti vakfoltokkal, és fel kell tárnia a korábbi sérüléseket, dolgoznia rajtuk, mert ezek befolyásolhatják őt abban, hogyan látja a klienst és az ő egyedi problémáját. 

Ebben sokat segíthet az önismereti terápia, amit már az egyetemi képzés alatt is javasolni szoktak az oktatók a pszichológus hallgatók számára – nem véletlenül. Természetesen a terápiára későbbi életszakaszokban, többször is szükség lehet, hiszen ahogy telik az idő, úgy változik és alakul az ember. Ehhez pedig néha jól jön a külső, szakmai segítség. 

Nyitottság és folyamatos tanulás 

Az egyetemi alap- és mesterképzésen felül, vagy akár már ezek mellett is érdemes további képzéseken, workshopokon, tréningeken részt venni. Nem csupán azért, hogy lépést tartsunk az újabb, tudományosan igazolt eljárásokkal, vagy hogy új módszerekkel és ismeretekkel gazdagítsuk a segítői eszköztárunkat. Ezek által kompetensebbnek, magabiztosabbnak érezzük magunkat a munkánkban. Elengedhetetlen azonban, hogy

bármennyi ideje is dolgozunk segítő szakemberként, mindig képesek legyünk alázattal, nyitottsággal fordulni a kliensek felé.

Azaz friss szemmel kell tekinteni rájuk, a helyzetükre, nehézségeikre és a számukra leginkább megfelelő módszert vagy szemléletet alkalmazva kell támogatni őket a fejlődésben. Sosem lehetünk meggyőződve arról, hogy az a legjobb megoldás vagy módszer az ő esetükben is, aminek mi éppen a birtokában vagyunk, vagy amivel az előző kliensnek tudtunk segíteni.

Stabil kapcsolatok

Biztonságot és közösségi élményt adhat a pszichológusoknak a magánéletben a stabil párkapcsolat, az erős családi kötelék és a mélyebb baráti kapcsolatok. Ezek mind a szakmai, mind a személyes életükben támaszt nyújtanak, amikor nehézségekkel kell szembenézniük bármelyik területen. Több kutatás is igazolta, hogy a társas támogatás mind a pszichés, mind pedig a fizikai egészség fenntartásában kiemelt szerepet játszik. 

Megküzdési stratégiák

A pszichológusok szakmai és személyes életében történhetnek olyan események, amelyek különösen stresszkeltőek lehetnek. A mentális egészség védelme érdekében a stresszorokat megfelelő szinten kell tartani. Kutatásokban megkérdezett pszichológusok szerint

lényeges, hogy terhelt helyzetben olyan adaptív megküzdési módokat alkalmazzanak, amik segítségével kezelni lehet az aktuális erőforrásokat és képességeket meghaladó külső és belső hatásokat, konfliktusokat, ellentmondásokat.

Az adott szituációhoz igazítva hatásos lehet például, ha problémaközpontú megküzdés formájában a probléma megszüntetésére fókuszálunk és ennek mentén cselekszünk, vagy pedig érzelemközpontú megküzdési stratégiát alkalmazunk, mellyel átstrukturáljuk az érzelmeket és a környezethez való viszonyunkat változtatjuk meg az érzelmek enyhítésével, az érzelmi reakció megváltoztatásával. Ezeket tehát nem elég a klienseknek hangsúlyozni, pszichológusként ugyanúgy birtokában kell lenni ezen stratégiáknak és alkalmazni kell ezeket.

Munka-magánélet egyensúly

A kikapcsolódás, a feltöltődés, a családdal és a barátokkal eltöltött idő alapvető a pszichológusok mentális egészsége szempontjából. Ezek hiányában fennállhat a kiégés veszélye és a munka során is nehezebb a kliens érdekeit szem előtt tartva, rá fókuszálva jelen lenni a konzultációs folyamatban.

Ha mi nem vagyunk jól hosszabb távon, hogyan is tudnánk hitelesen és hatékonyan segíteni a klienseinket? 

Rendszeres szupervíziós támogatás

Amikor a gyakorló pszichológus kliensekkel foglalkozik, egyértelműen szükséges rendszeresen szupervíziós segítséget igénybe vennie. A szupervízió célja, hogy a pszichológus a szakmai kompetenciáját egy sokéves tapasztalattal rendelkező, magas képzettségű szakember vezetésével és/vagy más pszichológusokkal összedolgozva, közösen gondolkodva folyamatosan növelni tudja. Ez egyébként nemcsak a professzionális kérdésekben, helyzetekben lehet segítség, hanem érzelmi támaszt is nyújthat a pszichológus számára. 

Bízunk benne, hogy ezek a – teljesség igénye nélkül – összeszedett szempontok választ adhatnak néhány kérdésre, ami felmerül a pszichológusi képzés vagy gyakorló munka megkezdése előtt állók számára.