Mi lesz velünk az unokáink idejében? – A magyar fiatalokat kérdezték a jövőről

Talán nincs olyan a világon, akit ne foglalkoztatna az, hogy milyen lesz a jövő. Vajon mi lesz velünk 5-10 év múlva, kivel és hol fogunk élni, mivel fogunk foglalkozni, mi fog megváltozni bennünk és a környezetünkben. A jövőkutatás talán még soha nem volt annyira aktuális mind hazánkban, mind globálisan, mint most: egyre fenyegetőbbek a klímaváltozás hatásai, egyre több ijesztő változást tapasztalhatunk a világban társadalmi, politikai és gazdasági téren is. Vajon mi lesz a mostani fiatalok karrierjének sorsa? Milyen terveik vannak, és mik ezzel szemben a kilátások hazánkban? Ezekre a kérdésekre keresi a választ már több mint ötven éve a Magyar Tudományos Akadémia jövőkutató csoportja.

Ember tervez, Isten végez – tartja a régi mondás. Azonban vannak dolgok, amikről érdemes reális és viszonylag stabil jövőképet alkotnunk, például ilyen a karrierutunk. Jelenleg egy annyira kiszámíthatatlan világban élünk, amiben tervek, célok, vágyak nélkül kallódva nagy az elsodródás veszélye. Mit jelent ez? Azt, hogy minél komolyabb karrierpályát szeretnénk befutni életünkben, annál fontosabb, hogy előre megtervezzük ezt az utat, és bizonyos célokat, lépéseket fogalmazzunk meg. Végül persze a dolgok nem mindig ehhez mérten alakulnak, de ha értékelően visszatekintünk, legalább lehet egy támpontunk azzal kapcsolatban, hogy jobban sikerült-e a valóság, mint az adott tervünk. Ennek a tervezésnek a segítségéhez bemutatunk egy kutatási területet, aminek az eredményeit érdemes figyelemmel kísérnünk a későbbiekben is.

Mi a jövőkutatás és mire alkalmas?

A jövőkutatás nem más, mint egy olyan társadalomtudomány, amely a kívánatos és valószínű jövővel, az ezzel kapcsolatos nézetekkel és mítoszokkal foglalkozik. Ahhoz, hogy jobban megértsük, mit is jelent ez, érdemes kicsit visszatérni a múltba, az 1930-as és '40-es évekbeli szociálpszichológiai kutatásokhoz. Ebben az időszakban olyan kutatók tevékenykedtek, mint Jean Piaget vagy Kurt Lewin, akik lerakták a jövőorientáció kutatásának gyökereit: Piaget foglalkozott a „jövőorientáció” fogalmával, míg Lewin a jövőt egy állandóan változó képként írta le, amiben megjelennek a vágyak, a remények és a félelmek, amelyek mozgósító erővel hatnak a döntéseinkre. Az 1960-as évek új jelenségei, például a népességszám rohamos növekedése, a meg nem újuló erőforrások kimerülésének jelei, a fokozódó környezetszennyezés, az oktatás világválsága és sok egyéb változás iránya mind azt mutatták, hogy a gazdaság növekedése a korábbi keretek mellett nem fenntartható, a növekedés-fejlődés új útjait kell keresni. Világszerte mind nagyobb figyelem fordult a jövő felé: hogyan tovább? A jövőkutatás a mai napig megfelelően egzakt, ugyanakkor ritka módon nyitott tudományterület maradt: művelői a legkülönbözőbb tudományterületek képviselői, és törekednek is arra, hogy minél több terület szakértőivel gondolkodjanak együtt. Érdekesség, hogy például az Apollo 8 amerikai űrhajó Hold körüli pályára állítása 1968. december 24-én három emberrel a fedélzetén jövőkutatási módszerek felhasználásával kidolgozott tervre épült.

Lehetőségek, alternatívák és határok

A jövőkutatás módszerét az emberi döntéshozatallal állíthatjuk párhuzamba. Hogy miért? Mert döntéshozatalkor egyrészt a múltbeli tapasztalataink, másrészt jövőbeni elvárásaink alapján tudjuk megfogalmazni azt, hogy milyen a jelenlegi helyzetünk, és milyen változásokra van szükségünk. Ha megalapozottan szeretnénk dönteni, akkor minél több forrásból szerzünk információkat, amelyek között próbáljuk az összefüggést is megtalálni. A jövőkutatásban is ezt teszik: a jelenbeli döntésekhez próbálnak segítséget nyújtani úgy, hogy számolnak az egyes lehetőségek következményeivel.

A tudományos jövőkutatás a társadalom egészének jövőjét kutatja: milyen körülmények között fogunk élni, milyen lesz a környezet állapota, hogyan lehet kielégíteni a növekvő gazdasági igényeket és így tovább. A modern jövőkutató nem egy jós, nem a természetfeletti erőktől függő jövőt reméli előre tudni, hanem azt gondolja, hogy

az ember képes befolyásolni a saját jövőjét, mert meg tudja fogalmazni, hogy mit lehet és mit kell tenni, hogy a jövő kedvező irányba alakuljon.

A magyar jövőkutatók számos jóslata vált már valósággá, de voltak olyan témák is, amiben tévedtek. Például az 1970-es években helyesen jósolták meg, milyen lesz a magyar gazdaság és társadalom állapota az ezredfordulóra, de a népességszám előrejelzésében viszont tévedtek, mert nem számoltak azzal, hogy a születési arányszám ilyen mértékben visszaeshet, és a fiatal párok családalapítási szokásai ennyire megváltoznak majd.

Mit gondolnak a magyar fiatalok a jövőjükről?

Hullám István és Tóth Attiláné a felsőoktatásban résztvevők jövőképének alakulását vizsgálta 2008 és 2018 között. Azért esett erre a korosztályra a választásuk, mert szerették volna megszólaltatni azokat a fiatalokat, akik a társadalom életében mostanra húzóerőnek számítanak. A résztvevőket megkérdezték, hogy szerintük mely tudományterületek fognak a leginkább fejlődni a következő 20 évben, hogyan fog változni az ember személyisége, és ők maguk hogyan képzelik el az életüket 20 éves időtávlatból. Az eredmények szolgáltak némi érdekességgel. A válaszadó fiatalok szerint az egyén felértékelődik, a társadalom atomizálódni fog, ez pedig közvetetten a társadalmi problémákra való érzékenységre is hatással lesz: ha nem lesznek cselekvőképes, összetartó civil közösségek, vajon kitől várhatunk segítséget például a környezetvédelemben? Ehhez kapcsolódik a másik, kissé megdöbbentő eredmény is: a társadalomtudományokat mint fejlődőképes területet nagyon leértékelték a fiatalok. Szerintük olyan tudományágakban érhető el jelentős változás, mint a számítástechnika, pedig a jövő az emberek viselkedésétől, a megszervezett környezetvédelemtől, etikai értékeinktől és azok tudatos védelmétől függ elsősorban. Ennek persze több magyarázata lehet: lehet, hogy a társadalomtudományi szakokon nem kerül eléggé kiemelésre, hogy szakmájuk nem számszerűsíthető formában, de jelentős szerepet fog játszani a jövőben. A terület újdonságai is sajnos csak szakmai körökben ismertek és érnek el hatást. Érdekes, hogy a széles közvélemény keveset tud például a menedzser szakmának a tényleges feladatairól, céljáról és eredményeiről. Az is elgondolkodtató, hogy annak ellenére, hogy rendszeresen hangoztatják a fenntartható fejlődésről való ismereteket, a környezetgazdálkodás mint tudományterület témája csak közepesen fontos a fiataloknak a jövő szempontjából.

Mennyit gondolkodnak a fiatalok a jövőjükről?

Erre a kérdésre a jövőorientáltság vizsgálat eredményei adnak választ. A jövőorientáltság az emberi gondolkodásnak az a megnyilvánulási módja, amelyben a gondolkodást a jövővel szembeni előfeltevések, elképzelések és várakozások hatják át (Hideg–Nováky, 1998b). A jövőre orientáltság minden olyan emberre jellemző valamilyen mértékben, aki tudatában van a múlt, a jelen és a jövő idő különbözőségének és kapcsolatának. A jövőorientált ember döntéseit és cselekedeteit inkább jövőbeni szándékai, céljai és vágyai vezérlik, mint múltbeli tapasztalatai (Nováky–Hideg–Kappéter, 1994).

Az empirikus felmérés keretében vizsgált kérdések a világ, Magyarország, a környezeti állapot, az energetika, az oktatás, a tudomány és a technológia, az egészség, a család és a személyiség, a munka világának és a közlekedés jövőjére, valamint a személyes élettel kapcsolatos várakozásokra terjedtek ki. A felmérések eredményei szerint az fiatalok nemigen foglalkoznak a jövővel, noha úgy vélik, hogy sorsuk alakulása tőlük függ (Hideg–Nováky, 2002). A kutatók azonban úgy összegeztek, hogy szinte minden, a jövőre gondolás mikéntjére vonatkozó mutató javult, például többségbe kerültek, akik úgy gondolták, sorsukat befolyásolni tudják. A válaszadók

egyszerre láttak a mostaninál sokkal idillibb jövőt maguk előtt, ugyanakkor nem tudják, miként jutnak el oda, és sokan inkább menekülnek a problémák elől.

A munka világának jövőjéről úgy gondolták, hogy a munkavégzés helye 20 év múlva is a munkahelyünk lesz vagy az otthonunk, és a heti munkaidő hossza nem fog változni, pedig szinte mindenki szeretne 4 napos munkahetet. A foglalkozások tekintetében is jelentős változásokat várnak. Több jelenlegi foglalkozás már 20 év múlva megszűnik. Ezek között lesz a bolti eladó, postás, ügyintéző, taxisofőr. Teljes mértékben még egyik sem fog eltűnni, azonban az emberi munkaerő minimálisra csökkenhet, más egyszerűbb munkakörökben is. A többség 50 éves távlatban végképp nem tudja, hogy milyen munkakörben szeretne dolgozni, 20 éves távlatban is bizonytalanok a várakozások.

Miért érdekesek ezek az eredmények?

A fenntartható fejlődés megvalósítása érdekében a társadalom tagjainak aktív, innovatív közreműködésére van és lesz szükség. Ehhez nem lesz elég, ha csak a nyugodt, békés szűk családi életünkre koncentrálunk. Azért érdemes még ezeket az eredményeket figyelemmel kísérni, mert fontos összefüggéseket figyelhetünk meg, aminek egyre nagyobb jelentősége lesz, ha meg akarjuk őrizni a helyünket a világban, a társadalomban és a természeti környezetben.

Természetesen a fentiek kapcsán igen sok az érdekellentét, ezért olyan jövőt kellene találnunk, amely a különböző embereknek, csoportoknak egyaránt elfogadható. Nemcsak a mai emberek vágyait és igényeit kell összehangolnunk, hanem tudnunk kell, hogy élhető jövő csak a generációk harmonikus együttműködésével hozható létre. S jó, ha eszünkbe jut: ha a jövő bizonytalan is, azért még van értelme felkészülnünk rá.