8848 méter. A világ legmagasabb pontja. Van az a mondás, az az érzés „mintha a világ tetején lennék”. Dr. Neszmélyi Emil ügyvéd, korábbi sportoló, hegymászó ezt teljes valójában megtapasztalhatta. Bár ez nem teljesen igaz, hiszen tudatunk működése, észlelésünk nagyban megváltozik ilyen magasságban. Asztmásan a világ tetején címmel tartott előadást a napokban az első magyar, aki az északi oldalról mászta meg a híres Csomolungmát. Asztmás rohamok és megfagyott holttestek között. Tudósításunk.
Az előadó végigkísért minket azon az úton, amit ő is bejárt azután, hogy a 2012-es Olimpiát követően kitűzte saját céljaként a Mount Everest megmászását. Véleménye szerint múlt nélkül nincs jövő, így a hegy történetének bemutatásával kezdte előadását. Megismerhettük a világ csúcsára elsőként feljutó külföldi és magyar hegymászókat, az északi oldalon elhalálozott honfitársainkat és az előadó sportmúltját egyaránt. Megtudtuk továbbá, hogy miért is nehezebb Tibet felől feljutni a csúcsra: hidegebb van, erősebb a szél, meredekebb a lejtő, kevesebb mászható nap van az évben, két nap járás van a két alaptábor között, továbbá helikopteres mentésre sincs lehetőség baleset esetén.
Célok
Neszmélyi a célállítással kezdte a felkészülést. Mivel 21 évig kosárlabdázott, ezért a hosszú távú állóképességének visszaszerzését tartotta az egyik legfontosabbnak, főleg a Mount Everesten található különböző táborok közötti nagy távolságok és a csúcsmászáshoz szükséges hosszú ébrenlét miatt. A kosaras múlt egyébként jó előjel, hiszen mellettük még atléták és kézilabdázók azok, akik korábbi sportolóként a legtöbb sikeres csúcsmászással büszkélkedhetnek. További célja volt a megfelelő fizikum elérése, mivel a felesleg még izom formájában is hátráltató tényező, így az óriási látványos izmok helyett főleg a láb- és törzsizmok edzettsége került előtérbe.
Elméleti felkészülését támogatva 38 évesen beiratkozott a TF szakedző képzésére, komoly ügyvédi tevékenységgel a háta mögött. Ez is mutatja elhivatottságát és motivációját. Tanult anatómiát, edzéselméletet, megtudta, milyen változások történnek a testen belül magaslaton. Egy vizsgálat során tudta meg, hogy asztmás, majd ezt a nehezítő tényezőt is beépítette felkészülésébe.
Extra igénybevétel a testnek
Szervezetünk 1500 méter magasságig normálisan viselkedik. Efölött már akár ödéma is képződhet a tüdőben és az agyban egyaránt, ami akár végzetes is lehet. Csökken a vér oxigénnel való telítettsége, megváltozik a nyomás. 5000 méter felett nincs szuperkompenzáció, tehát a nagy igénybevételt követő pihenés során már nincs fejlődés. Ugyanezen szint felett a szervezet már csak a táplálék 80 százalékát szívja fel. Így a napi közel 10000 kalória szükségletet a szervezet saját izmainak elfogyasztásával elégíti ki. Neszmélyi 11 kilót fogyott a hegy megmászását igénylő 2 hónapban.
8000 méter környékén az emberi szervezet alkalmazkodóképessége határához ér.
Efölött a halálzónában találjuk magunkat: a Mount Everest közel 200 halottat rejt ebben a régióban. A hegymászók szerencséje talán az, hogy az alacsony oxigénszint miatt igen keveset észlelnek a körülöttük történő eseményekből, a hóban lévő színes foltokról nem tudatosul azonnal, mit is látnak pontosan. A percepció merőben más, mint normál körülmények között. Az előadó szerint nagyon kevés dologra lehet megfelelően fókuszálni. Az oxigéndús levegő hiánya egyben segítség is volt számára: nem félt, hiszen ehhez is oxigénre lett volna szüksége.
Tesztek
Fizikai felkészültségét különböző módokon tesztelte: teljesítette a Camino de Santiago 800 kilométeres távját, megmászta a Kilimandzsárót, átúszta a Balatont, lefutotta a budapesti maratont. Utóbbival kapcsolatban egy sportpszichológiai szempontból is érdekes történetet osztott meg. Mivel korábban sosem volt jó hosszútávfutó, 10 kilométer felett nem igazán teljesített távot, így a maraton lefutására azért volt szükség, hogy megtapasztalja milyen kimerült állapotban közelíteni a cél felé. Neszmélyi elmondása szerint úgy a táv felénél olyan állapotba került, mint Forest Gump, és csak azért tudta befejezni a versenyt, mert elkezdett különböző imaginációs technikákat használni. Ezek, a sportpszichológia eszköztárában is megtalálható módszerek, a Csomolungma megmászásakor is hasznára voltak, hiszen a csúcson is rátört a teljes kimerültség érzése, de a korábbi élménye miatt ez nem volt ismeretlen érzés számára, és tudta miként oldja meg. Ekkor és a maraton alkalmával is az imaginációt használta, átgondolta hol tart, mennyi van még hátra. Maga elé képzelte a következő célt, a következő lépést, amelyek segítségével át tudta venni az irányítást.
„Lépésenként lehet végrehajtani a nagy célokat”
– gondolja. A 800 kilométer 30 kilométereket teljesítve naponta egyszer csak elfogy, ahogy a 42 kilométer is négy kilométerenként. Ez a gondolatmenet segítette a 8848 méter tengerszint feletti magasság elérésekor is.
Egy másik alkalommal úgy érezte, hogy a lábai teljesen lefagytak, az egész testén végighasított a fájdalom és szinte mozdulni sem bírt. Ekkor azt vizualizálta, hogy minden lépésnél tűzbe lép. Ezáltal fél óra múlva már nem fázott a lába, egy órával később pedig már izzadt is a talpa. Úgy véli, hogy ekkor sikerült átvennie a hatalmat a teste felett, és a későbbikben már nem jelentkezett hasonló probléma.
Család
„Fiam, látjuk még egymást” – ezzel a mondattal köszönt el a túra megkezdése előtt 8 éves fiától. A hegymászó szerint a
kapcsok segítenek a túlélésben.
Nem feltétlenül erőt adnak, hanem inkább a fókuszálást segítik. Fiától való búcsúzásának emlékképe többször segítette őt. Érdekesség, hogy a család mit sem tudott arról, hogy Neszmélyi megkísérli megmászni a világ legmagasabb pontját. Mikor megtudták, hogy nem csak túrázni ment Nepálba és Tibetbe, akkor a meglepődés, az öröm, a büszkeség és a boldogság egyszerre lett úrrá rajtuk.
Utózöngék
A hegymászó egyik célja az volt, hogy tettével üzenjen és motiválja a Riói magyar olimpiai csapatot. Rengeteg visszajelzés érkezett, de ezek helyett inkább azokat az üzeneteket részletezte, amelyeket asztmás gyerekek szüleitől kapott. Volt olyan asztmás kisgyerek, aki Neszmélyi példáját látva kezdett el sportolni. Volt olyan, aki miatta nem hagyta abba. Egy felolvasott levélből pedig kiderült, hogy volt olyan is, aki a hegymászó történetét megismerve kivédte az iskolai beszólásokat, és hetekig magabiztosan és örömmel járt be az oktatási intézménybe.
Az ügyvéd-sportoló azóta kitűzte, hogy teljesíti a Seven Sumits expedíció sorozatot, azaz megmássza a világ hét földrészének legmagasabb pontjait. Ezt magyar ember még nem teljesítette, és világszerte alig 300 embert találni, aki ezzel büszkélkedhet. Kalandjairól blogján és Facebook-oldalán számol be az érdeklődőknek. (Hasonló kihívás ez, mint korábbi interjúalanyunké, Mányoki Attiláé, aki szintén embert próbáló küldetéseket teljesít vízben.)
A közel kétórás, rendkívül részletes előadás izgalmasságát mutatja, hogy még utána is rengeteg kérdés érkezett a nézők soraiból. Lapunk kérdésére Neszmélyi elmondta, hogy a mindennapokban is használja a tanult mentális tréning gyakorlatokat, emellett sokat van alfa állapotban. Szakújságírónk másik kérdése a mentális és a fizikai rész százalékos megoszlására irányult. Az előadó elmondta, hogy fizikai felkészültség nélkül egy ilyen vállalkozás elképzelhetetlen, azonban ez csak a beugró. De ez csak a 20 százalékát adja, míg a további
80 százalékot a mentális rész teszi ki.
Az előadás az elejétől a végéig lendületes volt, amelyben keveredtek a szórakoztató elemek, a hátborzongató halálesetek történetei, szervezetünk és tudatunk magaslati körülmények között megváltozott működésének érdekességei, illetve az irigylésre méltó, egyben lélegzetelállító felvételek tömegei.
