Mi van az Üveghegyen innen és túl? - Gondolatok pénzről és sikerről a népmesékben

A mesevilág a kollektív tudattalan tárháza, az emberiség emlékezete, amit a történetek elmesélésével generációról generációra tovább örökíthetünk. A mesék, a közszájon forgó történetek vagy más irodalmi művek megalapozzák, hogy a jövő generációja milyen értékrendet képvisel. Vajon milyen tanulságokkal és üzenetekkel szolgálnak a mi népmeséink a pénzről, sikerről vagy a munkáról való vélekedéseink kapcsán? Mit árulnak el rólunk és a kultúránkról? Mennyiben segítenek vagy éppen hátráltatnak bennünket az életben?

A ’mese’ szó hallatán sokan a gyermekeknek szóló történetekre gondolunk, amit szórakozásképp lefekvés előtt mesélünk a kicsiknek. A meséknek azonban – a szórakoztatáson túl – komoly lélektani és tanító szerepe is van, mert a történeteken keresztül megismerhetjük a világot és azt a kultúrát, amelyben élünk.

A jungi pszichológiában a mesét szimbolikus történetnek tekintjük, amely általános emberi problémákat, krízishelyzeteket és lehetséges megoldásokat fogalmaz meg, és ezáltal segít szembenéznünk a félelmeinkkel. A mese mágikus, irracionális módon készít fel bennünket a felnőtt létre, a felnőtt döntésekre.

Mielőtt útnak indulunk a mesék világába, érdemes a következő pár kérdésre őszintén válaszolnunk. Ezek a kérdések rávilágíthatnak néhány bennünk működő és a viselkedésünket befolyásoló hiedelemre, különféle vélekedésekre, amiknek a magjait könnyen lehet, hogy a gyerekkorunkban hallott mesék vetették el: Milyen jellemvonások jutnak eszedbe az olyan emberről, akinek sok pénze van? Szerinted hogyan változtatja meg az embert, ha sok pénze lesz? Mit gondolsz, milyen módon lehet manapság meggazdagodni? Szerinted mi lenne a legrosszabb abban, ha sok pénzed lenne?

A pénzhez való viszonyulást sok elem határozza meg. Formálja többek között az adott társadalom gazdasági helyzete, a vallásgyakorlás, a neveltetés, a családtól és barátoktól hozott értékek. Ezen értékek közvetítésére például a mese – legyen az szájhagyomány útján terjedő népmese vagy egy írói alkotás – kiváló eszköz lehet, és gyermekkorunkban biztos sokszor találkoztunk vele, akár esti mese hallgatása során, könyvet olvasva, vagy tévét nézve.

A hős felkerekedik, és nyakába veszi a világot

„Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy szegény ember, és annak három fia” – hangzik a klasszikus népmesei kezdősor. A közismert történetvezetésben a legfiatalabb szegény legény, akinek státuszszimbóluma a hamuban sült pogácsa, elindul világgá, hogy szerencsét próbáljon. Kalandozása során nehézségekbe ütközik, de leleményességének, jóakaróinak és némi szerencsének köszönhetően végül legyőzi az akadályokat és elnyeri méltó jutalmát, ami általában a királylány és/vagy a fele királyság. Vajon milyen tanulsággal szolgálhat egy ilyen történet a siker, a boldogság vagy a munka vonatkozásában?

Ezek a mesék egyrészt arra taníthatnak, hogy még a legkisebbek, a legesendőbbek is boldogulnak, ha nem hátrálnak meg az akadályoktól. Éppen ezért a mese egy pozitív életfilozófia hordozója, rámutat a megpróbáltatások átmenetiségére, és arra biztat bennünket, hogy szálljunk szembe a nehézségekkel, mert azok leküzdhetőek. A mesékben a hős soha nincs egyedül, útja során segítőkkel, de rosszakarókkal is találkozik, és sokszor előfordul, hogy csupán az első gesztus határozza meg, hogy kivé válik a szembejövő idegen – „Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál”. A mesékben megjelenik a viszonosság elve is; a gyakran emlegetett mesei szófordulat, a „jó tett helyébe jót várj” az együttműködésre, a segítőkészségre, és a könyörületességre tanít.

Másrészt azonban ezek a mesék korlátozhatják is a gondolkodásunkat bizonyos minták mentén. Érdekes módon a legtöbb népmesében a főhős célja vagy a meggazdagodás vagy a megházasodás, mintha nem is lehetne más cél az életben. Sok népmese tanulsága, hogy a meggazdagodás módja a kitartó, kemény munka (lásd: Fehérlófia, Az aranytulipán). Ám számos olyan mesét is hallhattunk, ahol a szegény legény nem a szorgalmával és kedvességével, hanem inkább az ügyeskedésével, kiskapuk keresésével vagy épp mások megvezetésével érte el a célját (lásd: A két koma, A kőleves). Ha tehát a kemény munka nem, a kerülőutas megoldás még célravezető lehet. Jól szemlélteti ezt az a frappáns vélekedés is a magyarokról, miszerint egy magyar másodikként megy be a forgóajtón, de elsőnek jön ki.

A „kemény munka egyenlő a sikerrel” elve alapvetően egy pozitív, reménykeltő üzenetet hordoz, azonban hatással lehet arra is, hogy mennyire tudunk örülni és hogyan tudjuk megélni a saját sikereinket.

A könnyen jött sikerek kevésbé tesznek boldoggá, mert mi csak azt a forgatókönyvet ismerjük, ahol a sikert megelőzi a kemény munka és a gyötrelem. Mintha a meg nem szenvedett eredményeket meg sem érdemelnénk. Ez akár oda is vezethet, hogy torzítjuk a valóságunkat és túlzóan bizonygatjuk – magunknak vagy másoknak –, hogy ezért az eredményért mi igenis vért izzadtunk, és csak nagy viszontagságok árán szereztük meg. Hiszen ha nem így lenne, az nem illene bele a felépített világképünkbe.

A kemény munka szellemiségében itthon szinte divattá vált azon „versengeni”, hogy ki dolgozik többet. Elismerésre méltó a látástól vakulásig tartó munka, hiszen megtanultuk, hogy egyszer, a túlórák hegyein túl ott vár ránk a királylány (vagy királyfi) és a jól megérdemelt fele királyság. Ilyenkor fontos lenne hangsúlyozni, hogy az anyagi javak mellett a pénzben nem kifejezhető értékek is érdemesek lehetnek arra, hogy szerepet kapjanak az életünkben, hasonlóan ahhoz, ahogy a mesékben a segítő társak, a bölcs tanácsok vagy a varázstárgyak. A szegény legény is leheveredik az út szélén, mi is engedjük meg magunknak, hogy munka után megpihenjünk és feltöltődjünk.

A szegény legény és a gazdag uzsorás

Mindemellett, a mesékre nagyon jellemző a polarizált gondolkodás; a történetekben felbukkanó karakterek vagy jók vagy rosszak. Ez a felépítés jól illeszkedik a gyermek duális gondolatvilágához, később azonban táptalaja lehet az előítéleteknek is. Ez a felosztás nem kíméli a pénzbeli különbségeket sem. A népmesékben a gazdag emberek leggyakrabban gonoszak (kivéve a király), a szegény emberek pedig általában jóságosak (lásd: Az aranyparázs). Erre a felosztásra egy lehetséges magyarázat lehet, hogy a népmesék a vagyontalan és nélkülöző nép körében születtek. Éppen ezért ezek az elbeszélések az ő életük részigazságait és projekcióit tartalmazzák. A szegény emberek ezeket a történeteket használhatták fel arra, hogy erkölcsi fölényt szerezzenek a gazdagok felett, ha már egzisztenciálisan alulmaradtak.

Emellett az európai attitűdökre nagy hatást gyakorolt a keresztény, kivált a protestáns etika is. Eszerint az önfeláldozás, az önmegtartóztatás, a kemény munka és a lelkiismeretesség a követendő, míg a javak öncélú felhalmozása és a mohóság elvetendő. Ez egy igen domináns diskurzus még ma is. Friss kutatások azt találták, hogy a gazdagok ábrázolása a médiában túlnyomórészt negatív, és olyan jelzőkkel illetik őket, mint kapzsi, feltűnésre vágyó vagy épp önző. Érdekes, hogy a meggazdagodás vágya, és a gazdagokról szóló negatív vélekedések ilyen erőteljesen, és egyszerre jelennek meg a közgondolkodásban.

Mit tanulhatunk az európai népek meséiből?

Egy másik izgalmas tanulmányban különböző európai népmeséket vettek górcső alá a kutatók, és azt vizsgálták, hogy milyen pénzzel, gazdagsággal kapcsolatos attitűdöket fedezhetünk fel bennük. Azt találták, hogy a mesékben a leggyakoribb ösztönző eszköz a pénz. A jó emberek a jó tetteikért cserébe pénzt kapnak, míg a gonosz embereket vagyonuk elvételével büntetik. Ezt az elvet azonban egy még magasabb erkölcsi iránymutatás bonyolítja, miszerint a jó embernek ugyan jár a pénz, de paradox módon csak akkor bizonyul igazán méltónak a jutalomra, ha őt ez nem érdekli, vagy nem is akarja. Ez az elgondolás egyébként máig visszatérő eleme sok történetnek. Gondoljunk csak a Harry Potter és a Bölcsek Köve könyvre, amiben Harry csak azért juthatott a kőhöz, mert ő volt az egyetlen, aki nem akarta azt megszerezni. Különös belegondolni, hogy ez a felfogás vajon milyen hatással lehet ránk a munka világában, például a bérigényünk jelzésekor.

Mindezeket egybevetve, mit árulhatnak el ezek a történetek arról a kultúrkörről, amelyben megszülettek? Ha a mesék segítenek egyes személyeknek a legmélyebb félelmeikkel megbirkózni, akkor távolabbról nézve a vissza-visszatérő témájú népmesék rávilágíthatnak azokra a kollektív félelmekre, amelyekkel az egész társadalomnak kell megbirkóznia. A térségünkben gyűjtött népmesék és értelmezéseik alapján nekünk elsősorban a sikertelenségtől való félelmeinkkel kell szembenézni, és leküzdeni az attól való rettegésünket, hogy valaha is gyengének vagy elesettnek mutatkozzunk mások előtt.