Miből fakad a bátorság az élethez? – Az értelem alapú nevelésről, 2. rész

A kiegyensúlyozott és eredményes élet elképzelhetetlen megalapozott és stabil önbecsülés nélkül, amely azonban csak erős tartóoszlopok vállán nyugodhat, melyeket a legjobb már egész kicsi kortól következetesen építgetni gyermekeinkben. A Dr. Hadinger által meghatározott öt tartóoszlop a következő: pozitív kapcsolatok, hozzáértés, tájékozódási képesség (célok és értékek), a jó emberré válás igénye és végül az életöröm és életkedv.

Ezek a tartóoszlopok azok, amelyek azáltal vezetik el gyermekeinket a kiforrott személyiség kialakításához, hogy képessé teszik őket arra, hogy megéljék a Viktor Frankl által megfogalmazott háromféle értéket, az alkotói, az élmény- és a beállítódási értéket. Ezen értékek megélése lehetővé teszi, hogy életüket értékesnek és értelemtelinek éljék meg. Az e célt szolgáló első két tartóoszlop kialakításának módjairól korábban írtunk részletesebben, jelen cikkünkben a további három tartóoszlop felépítésének technikáit fejtjük ki bővebben.

3. Tájékozódási képesség (célok és értékek)

Örökérvényű az idézet Senecától: „Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kitőbe tart.” Szülőként mi mutathatjuk meg gyermekeinknek, hogyan és mi alapján állítsanak célt és tartsák következetesen afelé az útirányt. Hadinger arra biztatja a szülőket a tájékozódási képesség tartóoszlopát építgetve is, hogy beszélgessenek gyermekeikkel saját céljaikról, az egészen apróaktól kezdve a nagyobb volumenűekig. Kiemeli, hogy csak valóban elérni kívánt céljainkat osszuk meg gyermekeinkkel. Emellett felhívja a figyelmet arra, hogy ne becsméreljük gyermekeik aktuális céljait, ha azok felnőtt fejjel beláthatatlanul felszínesnek tűnnek, mint például, ha tinédzser lányunk csak csinos és népszerű akar lenni, míg fiunk összes vágya egy menő sportkocsi. Ne erőltessük rájuk saját értékrendünket, de beszélgessünk velük arról, és tetteinkkel valósítsuk meg életünkben azt, mert még ha észre sem vesszük, gyermekeink figyelemmel kísérik viselkedésünket.

A fentebb említett nagyobb volumenű célok, mint amilyen lehet például egy új bringa, kitűnő lehetőséget adnak számunkra arra, hogy megtanítsuk gyermekeinknek, mint jelent az értelmes lemondás: egy pillanatnyi öröm feláldozása egy későbbi, fontosabb célért. De fontos tudatosítanunk, hogy a lemondás okkal történik, például efféle szavak által: "Azért nem eszünk most fagyit, mert gyűjtünk az új bringádra."

Ugyancsak fontos eleme az értékvezérelte életre nevelésnek, hogy következetes és egyértelmű kereteket állítsunk gyermekeink számára értékeink mentén. Például ha értéknek tekintjük, hogy mindenki kivegye a részét az ház körüli teendőkből, akkor arányos mértékben várjuk el ezt gyermekeinktől is. Ne inogjunk meg tinédzser gyermekünk bánatos arca vagy durcás viselkedése láttán, tartsuk szem előtt azokat az értékeket, amelyek jegyében a kereteket felállítottuk, és emlékeztessünk magunkat arra: a kereteket az ő érdekükben (is) állítottuk fel. Ennek megvalósításához fontos, hogy mi magunk is tisztában legyünk a képviselt értékekkel és lehetőleg nevezzük is nevükön azokat.

A harmadik tartóoszlop kialakításának további módja lehet, hogy kialakítsuk a családi összetartozás érzését. Ez történhet például a családi történetek elmesélésével, ami arra is jó mód, hogy azokról a rokonokról, ismerősökről meséljünk, akik valami nagy dolgot vittek véghez, így példaképként szolgálhatnak gyermekeink számára. De kialakíthatunk saját rituálékat, és szokásokat is, amelyek illeszkedhetnek a mindennapok ritmusába, keretet adva azoknak vagy kapcsolódhatnak az ünnepekhez is.

4. A jó emberré válás igénye

Keressük gyermekeink jó szándékát, azon tettei mögött is, ahol az elsőre nem nyilvánvaló, mint például akkor, amikor a bánatos apuka figyelmének eltereléséül a gyermek rendetlenséget csinál. Tartózkodjunk azonban a belemagyarázástól. Ugyanakkor ne habozzunk elismerni az apróbb változásokat sem gyermekünk esetleges problémás viselkedésében, hiszen ez motiválhatja őket a további fejlődésre.

A szerző felhívja arra is a figyelmet, hogy a gyermeki hazugságot sem szabad feltétlen a gonoszság jelének tekinteni, hiszen sok más oka is lehet, mint amilyen a képzelőerő megnyilvánulása vagy a kitalált történetek révén elért figyelem. (Emlékezzünk Karinthy híres művére, a Tanár úr, kéremre.) De fontos azt is tudnunk, hogy a hazugság a büntetéstől, megszégyenüléstől való félelem jele is lehet, vagy az attól való félelemé, hogy magukat bűnösként kelljen megélniük. Bár nem szabad figyelmen kívül hagyni a gyermeki hazudozást, a szerző kiemeli, hogy fontos biztosítani gyermekeinket arról: ha beismerik hibáikat, azért nem kapnak büntetést, ezrét nem kell hazudniuk.

Teremtsünk alkalmat gyermekünknek arra, hogy önzetlenül viselkedhessen, hiszen a jó emberré válás legkézenfekvőbb eszköze a másokért végzett szolgálat. Nem kell nagy dolgokra gondolni, hiszen felvidítani a nagymamát, vagy süteményt vinni a szomszédnak olyan apróság, amely nagy örömet szerezhet, és egyúttal lehetőséget teremt gyermekünknek arra, hogy megtapasztalja: jót tenni másokkal jó érzés.

Amilyen fontos az, hogy gyermekeink a családtagok véghez vitt tetteiből inspirálódhassanak, ugyanolyan fontos, hogy halljanak más hősökről is. Meséljünk gyermekeinknek olyan hősökről, akikkel rokon jellemvonásaik révén könnyen tudnak azonosulni. Félénk fiunknak mesélhetünk például félénk mesehősről, aki végül mégis nagy tetteket visz véghez.

5. Életöröm és életkedv

Az életöröm és életkedv megélésének képessége egy olyan tartóoszlop, ami korunkban nagy figyelmet kap különféle boldogságprogramok által, mégsem árt hangsúlyozni. A boldogságra való képesség fejlesztésének egyik módja, ha őrizzük gyermekeinkben a rácsodálkozás képességét, azáltal, hogy közösen fedezzük fel dolgok működését, struktúráját, mint amilyen egy fűszál a mikroszkóp alatt. Ugyanilyen fontos, hogy egyszerű játékokkal fejlesszük gyermekünk kreativitását, mint amilyen a gyurma vagy az üveggyöngyök, de az sem árt, ha nem óvjuk meg őket kényszeresen az unalomtól, hiszen ez lehetőséget teremt számukra, hogy maguk találjanak ki izgalmas játékokat. Mindezekre és még érzékszerveik fejlesztésére is lehetőséget adhat, ha például együtt kalandozunk a természetben. Végezetül pedig Hadinger azt javasolja, hogy teremtsünk alkalmat gyermekeink számára, hogy megtapasztalhassák a könnyedség érzését, mint amikor önfeledten játszanak vagy együtt énekelnek egy épp aktuális slágert az énekessel.

Útravalóul

Ahogy a szerző írja: „Igen kevés olyan emberrel találkoztam, akiknek sikerült elkerülniük a nevelés csapdáit. Ők a gyermektelen házaspárok.” Ne tekintsük tehát végzetesnek, ha nevelési törekvéseink olykor-olykor kátyúba kerülnek. Hangsúlyozza, hogy nevelésünk hitelességét és sikerét az adja, ha az általunk képviselt értékeket mi magunk valóban fontosnak tekintjük és eszerint is élünk, tehát elveink és viselkedésünk koherensen jelennek meg gyermekünk előtt. Azoknak a szülőknek sem kell azonban kétségbe esniük, akik úgy érzik, pillanatnyilag nem tudják alapelveiket hitelesen képviselni. Őket dr. Hadinger arra bíztatja, legyenek elég bátrak ahhoz, hogy felülvizsgálják és esetlegesen korrigálják beállítódásaikat. Más szóval: ismerjék meg magukat.