Az e-sport a legdinamikusabban fejlődő sportág. Alig pár éve kapott nagyobb figyelmet, és máris tervben van, hogy felveszik az olimpiai játékok közé. Hazánkban néhány e-sport szakosztály és még kevesebb egyesület alapult, miközben a Corvinus egyetem e-sporttal kapcsolatos kurzust indít idén, illetve a Sportolók Alternatív Sulijában gimnáziumi e-sport osztállyal vette kezdetét a tanév. Hol lehet határt húzni az iskolában a tanulás és a gaming között? Milyen szemléletmódban tanít egy ilyen alternatív iskola? Mit garantál a szülőknek? És miért is jó a gyereknek oda járnia? A SAS Budapest alapítójával, Kecskés Renátával beszélgettünk. Interjúnk.
Visszaolvastam az e-sport témában írt cikkeinket, az eseményünkről írt tudósítást, illetve belegondoltam hogyan készültem fel egy korábbi esport témában adott interjúmra. Hihetetlen, hogy a fél év alatt mennyit fejlődött az e-sport. Óriási hazai rendezésű e-sport verseny, egyetemi e-sport kurzus, e-sport gimnázium. Hogyan jött az ötlet?
Ez egy nagyon hosszú folyamat volt. Elsősorban gyermekeim jelentették a motivációt, akik profi sportolók. Se az állami, se az alternatív iskolák nem adták meg a megfelelő támogatást. Ezért képeztem magam és létrehoztuk ezt a helyet. Az e-sport része pedig úgy jött, hogy a gyerekeim közel 2 éve kezdtek el játszani különböző videojátékokkal. Láttam, hogy mennyire leköti őket és mennyi idejüket veszi el, majd azt is megtudtam, hogy az osztálytársaik fele játszik. Nyilván kevesen vannak, akik a gamingre ennyi idősen sportként tekintenek. Azonban, ha már alternatív sport sulit csinálunk, akkor úgy gondoltuk, hogy vegyük be ezt is mint potenciális sport. Aki ezzel bármilyen formában komolyabban szeretne foglalkozni, lát benne jövőt, ő jöhet hozzánk. Mindegy az, hogy versenyző, e-sportkommentátor, rendezvényszervező vagy akár e-sportpszichológus akar lenni, de képes időt, energiát belefektetni, akkor helye van itt, a profi sportoló gyerekek mellett. Hiszen motivációjukban teljesen hasonlóak. Illetve bejött még a programozói képzés is, hiszen korábbi tapasztalataim szerint az IT-sok nagy része játszik és ezt megfordítottam: az e-sportoló fiatalokból miért ne lehetne majd a későbbiekben jó programozó?
Tehát nem a profi e-sportoló képzés van előtérben.
Egyáltalán nem, mi nem szeretnénk becsapni őket e téren. Ahogy a fodrász vagy szakács suliba járók nagy része se a szakmájában helyezkedik el és nem mindegyikükből lesz világhírű szakember, úgy nálunk se ez az elsődleges. De ahogy ezekben a szakközépiskolákban, úgy nálunk is a tanulók érdeklődése közös: mi a sport és az e-sport iránt érdeklődőket gyűjtjük össze. Azokat, akik ezzel később is szeretnének majd foglalkozni, de még nem tudják, pontosan miként is. Ez minden iskolában így van. Egyébként
ez a hely ad egyfajta biztonságot is a gamer gyerekeknek,
hiszen itt elfogadják őket. Van olyan, akivel máshol nem is beszéltek, kiközösítették a gaming miatt. Itt minden gyerek hasonlít abban, hogy a legjobb akar lenni akár e-sportban, akár röplabdában, hokiban, kézilabdában. Nyilván ezért is ölnek bele napi több órát a gyakorlásba.
Van különbség a sportoló és e-sportoló fiatalok között?
Az e-sportosok talán jobban összetartanak. Ez azért is lehet, mert voltak nyáron e-sporttáboraink, és ott sokan összebarátkoztak és azóta is 3-4 órát együtt játszottak naponta. Ebből volt talán kis frusztráció az elején, ezért is fektettünk nagy hangsúlyt a csapatépítésre.
És mi az, amiben nagyon hasonlítanak egymásra?
A tudatosság amiben nagyon hasonlítanak. Ha valamit csinálnak, akkor azt maximálisan próbálják végrehajtani. A versenyszellem még amiben egyformák. Vannak olyan sportolók, akik beiratkoztak hozzánk e-sport szakra, pont emiatt. Lehet, hogy edzésen elfáradtak, de bennük van még a versenyzési vágy és otthon leülnek gép elé, hogy kielégítsék ezt az igényüket.
Hogyan segíti ezt az iskola?
A versenyhelyzet megteremtése mellett a csapatépítés az, ami kiemelten fontos nálunk. Nem akarjuk azt se, hogy mindenben versenyezzenek, de azt sem szeretnénk, hogy mindenki teljesen egyenlő legyen. Arra próbálunk rávilágítani, hogy
sok mindenben lehet a legjobbnak lenni
és mindenkinek van olyan tulajdonsága, amiben ő a legjobb. Lehetsz a legjobb matekos, töris, de akár lehetsz a legempatikusabb vagy legsegítőkészebb is a közösségben.
Ez is mutatja, hogy más módon foglalkoznak a tanulókkal. Mi ennek a szemléletmódnak az alapja és miben más, mint mondjuk egy állami iskolában?
A szemlélet alapjai mi vagyunk, a mi tapasztalataink. A mi korosztályunk, illetve a mai fiatal felnőttek is úgy mentek végig az oktatási rendszeren, hogy néha látták mi az, ami nem az igazi, de végigszenvedték. A mostani és későbbi korosztályoknak egyre nehezebb lesz eladni, hogy márpedig szenvedd végig ezt az egészet. Nem hiába van például egyre több figyelemzavaros gyerek. Ők már érzik, hogy nem attól lesz valaki jobb töriből, mert pontosabban tudja az évszámokat, hanem akkor, ha teszem azt elolvasott öt könyvet a témában, mert az érdekli. Ez a szemlélet, hogy több dologban is lehetsz „leg” és nem csak jó tanuló/rossz tanuló rangsor van, ez jellemző más alternatív sulikra is. Ezt támogatja az is, hogy itt nem feltétlenül a társukat kell legyőzniük, hanem saját magukkal versenyeznek a gyerekek, és mi ennek teret adunk.
Az újító, újszerű szemléletmódokat mindig éri kritika. Ami nekem eszembe jutott, hogy milyen garanciát tudnak adni diákoknak, szülőknek, hogy ez a rendszer működik?
Nagyon jó kérdés. Nem tudunk és nem is akarunk semmilyen biztosítékot adni erre. Ide leginkább olyanok jönnek, akik úgy gondolják, hogy az eddigieknél csak jobb lehet. Most indultunk, próbálgatjuk a tapasztalataink és informálódásunk során szerzett módszereket. Az én két gyerekem 7 különböző intézménybe járt, szóval némileg van rálátásom, hogy mi működhet és mi nem. Emellett külföldi iskolák videóit is nagyon sokat néztük, hogy ellessük, mi beépíthető. Nem adunk és nem is fogunk garanciát adni. Van olyan, aki azért nem jött ide, mert nincs múltunk, nincs egy kialakult rutin. Azonban egy 20, 30, 40 éve összeállított kerettanterv ma már nem számít modernnek.
Szóval ez a fajta rutintalanság a legnagyobb előnyük is lehet.
Biztos kialakul majd egy kultúra itt is, a maga szokásaival. De úgy gondolom, hogy ezt a sulit akkor kell majd bezárni, ha jobban ragaszkodunk azokhoz, mint az új dolgokhoz.
Akkor nincs garancia.
Egy dolgot tudunk garantálni, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk a gyerekeikért és próbáljuk őket úgy kibogozni, hogy a gyerekből, annak érdeklődéséből indulunk ki. Én nem azt akarom elérni, hogy az itt tanulók mindegyike egyetemre menjen érettségi után, hanem hogy addigra tudják, mik szeretnének lenni. Illetve
szeretnénk minél inkább a technika adta lehetőségeket is használni,
nem pedig azok használatát tiltani.
Talán ezek által könnyebb is bevonni őket a feladatokba.
Sokkal, mert ez az ő közegük. Ezt támogatja az is, hogy nálunk nem frontális oktatás van, hanem csoportos munkák, amelyeket a tanár segít.
Vajon miért nem használják szélesebb körben az okoseszközöket az oktatásban?
Borzasztó nehéz lehet egy tanárnak elfogadni, hogy a tanítványa valamiben jobb nála. Illetve óriási felkészülést igényel ez, főleg az idősebb tanárok számára.
Lehet az okoseszközök bevonása az oktatásba két élű fegyver?
A héten leültünk közéjük játszani, megnéztük mi az, ami érdekli őket. Másnap mondtuk, hogy menjünk számháborúzni, amit mindenki nagyon élvezett és egy percig sem telefonoztak közben. Tehát először megadjuk nekik a figyelmünket, aztán kérünk mi. Az első napokon ismerkedős játékokat játszottunk, ami ugyancsak mindenkit lekötött. Nagyon jól el lehet velük lenni telefonozás nélkül is.
A fiatalok szeretnek új dolgokba belevágni, kipróbálni vagy akár újat létrehozni. De mégis, a szülők hogyan reagálnak erre a képzési rendszerre?
Nem jött ide az, aki ezzel nem ért egyet. Volt olyan is, akin láttuk, hogy nem érti, mit is akarunk csinálni – az ő gyerekét nem vettük fel.
Tegyük fel, hogy megvan az összhang a szülővel. Hogyan történik a gyerekek szűrése túljelentkezés esetén?
Volt túljelentkezés, közel 500-an érdeklődtek. Ha nem kellene fizetni, biztosan többen lennénk. Első körben úgy gondoltuk, hogy olyan jöjjön, aki erre tud áldozni is, mivel nekünk nincs más bevételi forrásunk. Minden szülővel részletesen elbeszélgettünk arról, hogy mit tudunk nyújtani. Ezt követően született közös döntés a szülővel arról, hogy hozzánk fog-e járni a gyermeke.
Lehet az e-sport addiktív, hol a határ, az iskolában hogyan lehet ez ellen tenni?
Szinte minden lehet addiktív, ez hajlam kérdése is. Vannak, akiknek a drog, az alkohol, másoknak a cigaretta jelent menekvést valami elől. A függő gamereknél is inkább az lehet, hogy menekül valamilyen probléma elől. Ilyenkor inkább a környezetben kell a hibát keresni.
Ha jól értem, akkor egyfajta adaptívabb megküzdési módnak tartja a játékba menekülést, mint mondjuk a kábítószer használatot.
Igen! Inkább szót lehet érteni azzal, aki játszik, mint aki valamilyen szert fogyaszt. Bár a „videojáték-függő” gyerekek témakör eléggé fel van fújva a média által.
Adjunk nekik egy jobb alternatívát
és már fel is állt a gép elől. Kapcsoljuk le a netet, máris nem játszik.
Miben ad többet ez a gimi, mint mondjuk egy e-sport egyesület? Vagy nem érdemes külön kezelni őket, hanem kiegészítik egymást a fiatal játékosok fejlődésében?
Ez egy érdekes kérdés, nagyon nincs még ezzel kapcsolatban információnk. Ezért csináltunk egy egyesületet. Tehát, aki idejár, ő a mi egyesületünk játékosa lesz. Természetesen lehet más egyesület tagja is, csak akkor mondjuk nem a mi edzéseinkre jár, élsportolóként viszont tanítás alatt velünk van.
Az iskola mit garantál a játékosoknak az e-sportban való versenyeztetés kapcsán?
Egyelőre még semmit, mert nem akarjuk úgy benevezni őket, hogy utolsók legyenek. Először meg szeretnénk nézni, ki miben ügyes, hogyan tudnak csapatot alkotni. Ezek a csapatok egyelőre nagyon sokat cserélődnek és ugye a legfontosabb az e-sportban is, hogy milyen csapatot alkotnak a tagok. Óriási potenciált látunk abban, hogy olyan gyerekek üljenek le egymással játszani, akik előtte együtt tanultak törit, matekot és közösen szórakoztak akár évekig is. Az e-sportcsapatban nálunk hosszú távon van fantázia, nem most rögtön. Természetesen szeretnénk majd később a magyar bajnokságban is elindítani őket.
Ki felel ezért a részért?
A Magyar Esport Akadémia, akik hazai szinten már négyéves rutinnal rendelkeznek. Illetve 5-6 külföldi iskolával is kapcsolatban állunk, ahol már régebb óta csinálják ezt.
A lexikális tudást, az általános ismeretek némileg háttérbe szorítja az alternatív oktatás. Vagy ennek már nincs relevanciája?
Nem releváns, de szükséges, mivel ezeknek a gyerekeknek is érettségit kell tenniük. Úgy gondoljuk, hogy
képesek leszünk motiválttá tenni a gyerekeket a tanulásra
és arra, hogy jó jegyet szerezzenek a vizsgákon. Volt szülő, aki kérdezte, hogy mi a garancia arra, hogy leérettségizik a gyereke nálunk. Mondtam, hogy semmi, de más intézmények se tudják ezt megígérni. Aki nem teljesít, nem tanul és ezzel bomlasztja a közösséget, annak ugyanúgy nálunk sincs helye.
Az iskola sajátos szemléletmódja miatt nehezebb lehet majd a tanulóik boldogulása az egyetemen? Van-e valamilyen kapcsolatuk akár itthon, akár külföldön intézményekkel, amelyek továbbtanulási lehetőséget kínálnak?
Attól függ, hogy hova és milyen egyetemre szeretne menni. Olyan intézményben, ahol a 20 éves tananyagot kell visszamondani szóról-szóra a tanárnak, ott lehetnek nehézségeik. De ha talál valamilyen fókuszterületet, amivel szívesen foglalkozni, akkor segítünk neki elmélyülni a témában. Tehát ily módon egy erős egyetemre is be tud jutni és boldogulni ott. Nagyon sok szakma van, amihez nem kell egyetemi diploma, de csomó olyan van, amihez meg kell. Én akkor leszek boldog, ha azt látom, hogy a gyerek azért megy bizonyos képzésre, mert azt szeretné, nem pedig azért, mert utolsó pillanatban azt találta ki valahogyan.
A mentális felkészítés a tanterv része? Ha igen, akkor miben nyilvánul ez meg?
Egyelőre nem, de tervben van, és mindenképpen szeretnénk. Figyelniük kell a gyerekeknek arra, hogy mentálisan felfrissüljenek játék közben vagy két meccs között. Ha idegesek, akkor próbáljanak kicsit kikapcsolni és változtatni, mert idegesen még inkább romlik a teljesítmény és a játékélmény egyaránt.
Miért jó ebbe az intézménybe járni?
Múlt héten csináltunk egy rövid kérdőívet és megkérdeztük, mi az, ami tetszik nekik. Az első hét után 30 gyerekből 8-an a közösséget írták. A harmadik hét végén a kérdésre, hogy mi volt a legjobb ezen a héten, 10 gyerkőc azt válaszolta, hogy „megtanultunk együtt dolgozni/ együttműködni”, pedig a számítógépes játékokat is írhatták volna. Egyik alapgondolatunk, hogy miért ne lehetne egy olimpikon Nobel-díjas?! Sehol sincs ez leírva. Mi megteremtjük a lehetőséget, hogy a gyermek akár mindkettővé váljon.
