Miért olyan fárasztóak a videóhívások?

Bár az internetnek és modern technológiának köszönhetően minden eddiginél könnyebb most kapcsolatot tartanunk a szeretteinkkel a bezártság alatt, azonban ennek egy kellemetlen mellékhatását is tapasztalhatjuk: a videóhívások alatt hamarabb elfáradunk, mint egy élő beszélgetésben. Cikkünkből kiderül, mi állhat ennek a hátterében!

A videóhívásoknak több olyan jellegzetessége is van, melyek erősen eltérnek a valós találkozásoktól. Egyrészt az érzékszervi befogadás lehetőségei erősen korlátozottak: a képen és hangon kívül alig érzékelünk valamit a másikból. Ami máskor a kapcsolattartás, információáramlás fontos része lehet, most hiányzik, ilyen például a tapintás, a szaglás, és a teljes képnek is csak a töredékét látjuk. Ez hozzájárulhat ahhoz a társas magány érzéshez, amit gyakran megélünk a videóhívások közben:

együtt vagyunk, de még sincs ott a másik, nem tudom megölelni, nem érzem az illatát, nem vagyok vele egy térben, és ez felerősíti az elválasztottság érzését.

Egy másik lényeges különbség, hogy miközben másokkal beszélünk, folyamatosan a saját képünkkel találjuk szemben magunkat. Nagyon nehéz úgy belemerülni egy beszélgetésbe, és a másikra fókuszálni, hogy közben akaratlanul is azt figyeljük, hogy nézünk ki a képernyőn. A saját tükörképünk elvonja a figyelmünket, és sokkal éntudatosabbá tesz minket a beszélgetés közben, ez pedig – a belső kritikusunknak hála – még azt is befolyásolhatja, hogy érezzük magunkat a bőrünkben a beszélgetés alatt.

A harmadik fontos eltérés a fókuszálás különbsége: amikor együtt vagyunk egy térben, teljes egészében befogadjuk a szemünkkel a környezetünket, akaratlanul is váltogatjuk a fókuszt a közeli és távoli között, és többet is mozog a szemünk, ahogy beszélgetés közben körbejáratjuk. Mindez egy élő beszélgetésben egyáltalán nem tűnik furcsának, mert optimális esetben a szemkontaktus tartása nem jelenti a másik merev bámulását, ezért teljesen természetes, hogy nem egy pontba nézünk állandóan. Emellett élőben kifejezhetjük a figyelmünket a testtartásunkkal, gesztusainkkal is, nem csak a tekintetünkkel. Mindez a videózásban nincs meg: az egész olyan, mintha folyamatosan egy pici ablakon kellene befele néznünk, ahol közelről látjuk a másik arcát egy síkban – sokkal kevesebb a lehetőség a szemmozgásra, a fókuszt pedig szinte egyáltalán nem váltogatjuk.

Továbbá ott van még a videók minősége is: egy pixeles, sötét kép befogadása fokozottan megerőltető a szemünknek, ahogy az is, ha a másik képe folyamatosan mozog. Ennek köszönhetően hamarabb elfáradunk az ilyen beszélgetésekben, aminek a tünete lehet a fókuszálás nehézsége, szédülés, hányinger, fejfájás. Erre pedig még természetesen rájön az a hatás, hogy a kék fénnyel világító képernyő önmagában is fárasztó a szemünknek.

A negyedik nehézség pedig, hogy jelenleg sok esetben ez az egyetlen lehetősége a szociális interakciónak, amire nagyon is szükségünk lehet, főleg akkor, ha alapból is társaságkedvelő a természetünk. Ezért egyfelől akarjuk is a sok videóbeszélgetést, másfelől azonban fizikailag nem bírjuk, és nehéz a kettő között tartani a megfelelő arányt. Lemondjam a beszélgetést a barátaimmal, mert kifárasztott a több órás munkahelyi videómegbeszélés? Kimaradjak a közös videópartiból, mert ma már nincs kedvem képernyő előtt ülni? Egyáltalán hogy mondjak nemet, amikor mindenki tudja, hogy úgyis otthon ülök? Ezek a kérdések merülhetnek fel bennünk, amikor próbálunk lavírozni a lelki és fizikai jóllétünk törékeny egyensúlya között.

Íme néhány trükk, ami segíthet csökkenteni a videóbeszélgetések megterhelő hatását:

• Tudatosan pihentesd a szemed beszélgetés közben! Nézz el oldalra, vagy keress időnként valami távolabbi tárgyat, amelyre fókuszálhatsz, és ne felejts el rendszeresen pislogni! Beszélgetés után pedig ajánlott egy kicsit becsukni a szemet, és körbemasszírozni az apró izmokat.
• Ne nézz mindenkit egyszerre! Ha az általad használt program engedi, válts inkább olyan nézetre, ahol csak azt látod, aki beszél: sokkal kevésbé fárasztó az agynak egyszerre az egy embertől jövő információkat feldolgozni, mint az összestől.
• Takard el a saját képed a képernyőn! Ha nagyon zavar, hogy a saját videód folyamatosan elvonja a figyelmed, egy post-it vagy dekor-ragasztószalag segíthet letakarni úgy, hogy csak a másikat lássuk a továbbiakban.
• Bizonyos esetekben jobb lemondani a videóról: ha nem feltétlenül szükséges, hogy végig lássátok egymást egy beszélgetés során, inkább kapcsold ki a képet! Ez különösen ajánlott olyankor, amikor nagyon pixeles, sötét, vagy akad a kép, a másik mozgásban van, vagy ha aznap már több videóhívásod is volt.
• Keress közös online tevékenységeket a barátaiddal! Úgy is tölthettek együtt időt, hogy nemcsak beszélgettek és nézitek egymást a képernyőn keresztül, hanem részt vehettek például közösen egy edzésen, megnézhettek egy előadást, társasozhattok vagy játszhattok is online, erre most sok lehetőség áll rendelkezésre.
• Relaxáljunk napközben többször! A rendszeres relaxációval pihentethetjük az idegrendszerünket, és felfrissülhetünk.