Néha úgy viselkedünk mások társaságában, hogy egy idő után már rá sem ismerünk önmagunkra. Túlzottan a többi embert helyezzük figyelmünk fókuszába, közben pedig megfeledkezünk saját érzéseinkről, vágyainkról, szükségleteinkről. Ennek hátterében régi berögződések is állhatnak, amelyek nem hagynak minket szabadulni egy-egy viselkedésmintától.

Életünket és viselkedésünket átszövik azok az automatikus működésmódok, amelyeket fiatalkorunkból hozunk magunkkal. Ezeket nevezzük sémáknak. Abban az esetben pedig, amikor káros hatással vannak ránk, korai maladaptív sémáknak. Maladaptív sémáink működésének következtében olyan viselkedésmódokat alakítunk ki tudattalanul, amelyek hátráltatnak minket céljaink elérésében, szenvedést okoznak számunkra. Sémáink különböző ki nem elégített alapszükségleteinkhez kapcsolódhatnak. Ezek közé tartozik például az elfogadásra és gondoskodásra való igényünk, autonómia és kompetencia iránti vágyunk vagy érzelmeink szabad kifejezése vonatkozó szükségletünk.

A diszfunkcionális sémák önmagunk által állított csapdák, amelyekbe újra és újra belesétálunk.

A séma tehát egy önsorsrontó kognitív és érzelmi mintázat, amelynek hatására bizonyos viselkedési motívumaink ismétlődnek. Általában gyermek- és serdülőkori élmények nyomán alakulnak ki bennünk. Kialakulásuk végbemehet gyorsan, egy komolyabb megrázkódtatás következtében, de fokozatosan is. Akár annak hatására is, hogy hosszú időn át szemtanúi voltunk egy diszfunkcionális viselkedésmintának. De akár túlféltés következtésen is megjelenhetnek később önsorsrontó viselkedésmintázatok, nem mindig megterhelő életesemény okozza. Ezek felismerése és mélyebb megértése hozzásegíthet minket, hogy kilépjünk az ismétlődő negatív gondolat- és viselkedésköreinkből. A szakemberek tizennyolc ilyen önsorsrontó sémát tartanak számon, jelen cikkben azokkal foglalkozunk, amelyek a másokra irányuló viselkedésünkben nyilvánulnak meg.

Kóros másokra irányultság

Lehetnek olyan sémáink, amelyek káros mértékben elvonják a figyelmünket önmagunkról. Hatásukra nem saját érzéseinket és szükségleteinket tartjuk szem előtt, hanem egyfolytában kifelé figyelünk, valaki másra. A másokra fókuszálás módja és okai különbözőek lehetnek.

1. „Legyen, ahogy te szeretnéd”

Az egyik ilyen jellegzetes mintázatnak a behódolás séma nevet adhatnánk. Aki ezt működteti, túlzottan monitorozza mások igényeit és elvárásait és igyekszik ezeknek megfelelően alakítani viselkedését. Azt teszi, amit mások várnak tőle, mert fél mások haragjától, attól, hogy csalódást fog okozni számukra, esetleg elveszíti szeretetüket, ha nem alkalmazkodik teljes mértékben. Mindenképpen szeretné elkerülni a konfliktust, a veszekedést vagy a büntetést. Ha a párja a legújabb horrorfilmet szeretné megnézni a moziban, nem mond ellent, nehogy vita vagy sértődés legyen belőle. Inkább nem szól, ha nincsen kedve valamihez, ha más a véleménye, nehogy baj legyen belőle.

Tudja mire vágyna, de inkább magában tartja,

mert fél a következményektől. Ugyanez a mintázat átfordulhat éppen az ellenkezőjébe is. Ilyenkor a személy dacosan lázad minden tekintély ellen. Ha ártott neki, ha nem. Akinél így nyilvánul meg a behódolás séma, zsigerből ellentmond. Mint egy örök kamasz, aki csak azért sem eszi meg az ebédet, akkor sem, ha a kedvence várja az asztalon. Élete egy hihetetlenül fárasztó örök lázadás és rivalizálás.

2. „ Mindent feláldozok érted”

Aki az önfeláldozás sémájával rendelkezik, szintén mások szükségleteire figyel, de egészen más okból, mint az előző esetben. Ő azért szorítja teljesen háttérbe önmagát, mert úgy érzi, „így helyes”. Túlzott önzetlensége köré jól megszerkesztett ideológiát épít, közben pedig megfeledkezik arról, hogy csak akkor lehet képes hitelesen mások javára tenni, ha saját szükségleteit sem hanyagolja el teljesen.

Mindenki megmentője szeretne lenni,

de közben megfeledkezik önmagáról. Ha pedig erre emlékezteti a környezete, azt bántásként, támadásként fogadja. Ilyenkor úgy érezheti, önzésre, egoizmusra buzdítják. Mégis az eltúlzott segítni akarás mögött sokszor egy nagyobb adag düh is meghúzódik. Hiszen bármilyen önzetlen is szeretne lenni valaki, egy idő után frusztrálóvá kezd válni, ha ő mindig csak ad, de viszonzásban nincsen része. Érdemes lehet ilyenkor óvatosan rávezetni arra az érintett személyt, hogy ha úgy érzi, mások mindig a segítségére szorulnak, akkor az egyúttal azt is jelenti, hogy nem feltételezi róluk, hogy képesek önállóan is szembenézni saját életük kihívásaival. Ez a hiedelem pedig magában foglalja mások leértékelését is.

3. „Kérlek, figyeljetek rám”

Van, akinek az életét túlzottan meghatározzák a másoktól érkező visszajelzések. Csak akkor érzi jól magát a bőrében, ha kivívja mások figyelmét és megbecsülését. Állandóan reflektorfényben szeretne lenni. Ő az, aki az elismeréshajszolás sémájába ragadt benne. A figyelem és az elismerés érdekében pedig saját szükségleteit, érzelmeit, valódi személyiségét is hajlamos lehet háttérbe szorítani. Szomjazza a dicséretet. Az szinte mindegy, hogy mivel éri ezt el, alkalmazkodik az igényekhez. Ha a környezet azt értékeli, hogy divatosan öltözködik, akkor elkezdi hajszolni a legújabb trendeket. Ha a humorát díjazzák, akkor arra teszi fel az életét, hogy megnevettessen másokat, ha pedig az intelligenciájával képes elismerést szerezni, akkor abba öli minden energiáját. Ugyanennek a sémának a túlkompenzálása, amikor valaki minden áron meg akarja botránkoztatni a környezetét. Nem érdekli mások véleménye, szinte mindent megtesz azért, hogy viselkedésével kivívja mások rosszallását.

A kórosan másokat előtérbe helyező sémákat fenntartó alaphiedelem szerint a boldogulásunk feltétele, hogy azt tegyük, amit mások szeretnének. Vagy azért, hogy ne érjen baj, vagy amiatt, mert azt hisszük, hogy mindig a segítségünkre szorulnak, vagy azért, hogy részünk legyen az áhított pozitív visszajelzésekben. A saját működő sémánk felismerése és belátása után a változás útja az lehet, ha megpróbálunk személyiségünkhöz hű emberként beilleszkedni a környezetünkbe. Ehhez meg kell próbálnunk tapasztalatot szerezni arról, hogy akkor is elfogadhatóak és értékesek vagyunk, ha felfedjük igazi arcunkat mások előtt. Felszabadító érzés, amikor úgy viselkedünk, ahogyan jól esik, egy kicsit elengedve a mások támasztotta vélt és valós elvárásokat

 

Felhasznált szakirodalom:

Jeffrey E. Young, Janet S. Klosko, Marjorie E. Weishaar (2010) Sématerápia. Budapest, VIKOTE

Jeffrey E. Young, Janet S. Klosko (2013). Reinventing Your Life: How to Break Free from Negative Life Patterns. New York, Dutton