Miért sértő nekem, ha nem hívhatlak meg egy kávéra? – Személyes kapcsolataink az evolúciós pszichológia tükrében

Viselkedésünk jelentős része tudattalan mechanizmusok alapján megy végbe. Vajon milyen ősi rendszerek vezérlik a másokkal való kapcsolatainkat? Hogyan lehet a segítségünkre, ha tudatában vagyunk ezeknek a folyamatoknak?

Képzeljük el a helyzetet, hogy egy kedves kollégánkkal sorban állunk a büfében. Kifizetjük a két kávét. Mire visszafordulunk, meglepetésünkre a kollégánk már nyújtja is felénk a forintra pontosan kiszámolt összeget, mi pedig egy erőltetett mosollyal elvesszük a kezéből a pénzt. Miért fordul elő, hogy az ilyen helyzetekben kellemetlenül érezzük magunkat? Miért érezhetjük visszautasításnak, ha valaki nem szeretne nekünk tartozni? És miért csak bizonyos helyzetekben érezzük ezt?

Bennünk élő ősi megoldások

Az ember társas világa bonyolult, ezért sokszor nehéz lehet benne eligazodni. Szerencsére változatos és nagyon is hatékony mechanizmusok alakultak ki erre a célra az evolúció folyamán. Ezek a rendszerek hatással vannak a gondolkodásunkra, az érzelmeinkre, a döntéseinkre, és mindezeken keresztül az emberi kapcsolatainkra is. Az evolúciós pszichológia segítségével betekintést nyerhetünk abba a mentális eszköztárba, amely több tízezer éve segíti és – olykor – hátráltatja az emberek társas kapcsolatait.

Fontos megjegyezni, hogy az ember hiperszociális lény. Már önmagában a másokkal való együttműködés aktiválja a jutalmazásért felelős agyi központokat – függetlenül attól, hogy az sikerre vezetett-e. Ezt az együttműködést azonban komoly odafigyeléssel kell megszervezni ahhoz, hogy hatékonyan működjön. A másokkal való személyes kapcsolataink egyik legfontosabb alapja a kölcsönösség.

Adok-kapok

A kölcsönösségen alapuló pszichológiai rendszer arra figyel, hogy kivel érdemes együttműködni, ki mikor csal az együttműködés során és milyen valószínű, hogy a másoknak tett szívességünk megtérül-e a jövőben. Ez a figyelő mechanizmus azonban csak akkor biztosítja a sikeres együttműködést, ha már ismerjük a körülöttünk lévőket. Mi alapján döntjük el, hogy egy idegennel együttműködünk-e? Miért hívjuk meg az új kollégánkat kávéra? A válasz viszonylag egyszerű: azért, mert

ha nem viszonyulnánk alapvetően irracionális bizalommal az idegenekhez, akkor igen nehéz lenne csoportokat alkotnunk, működtetnünk és bővítenünk.

Hiszen egy megelőlegezett jó vélemény nélkül miért működnénk együtt bárkivel is? Nem tudhatjuk, hogy a kávét visszakapjuk-e valaha bármilyen formában, szóval a racionális döntés az, hogy nem hívjuk meg a kollégánkat. Így viszont nehéz barátságot kötni.

Számos vizsgálat kimutatta, hogy egészen óvodás kortól kezdve az emberek kölcsönös ajándékozással alakítanak ki és tartanak fenn barátságokat, pozitív ismeretségeket. Gondoljunk csak arra, amikor az óvodások osztozkodnak a játékaikon, vagy amikor a szomszédok vendégsébe hívnak, mert a múltkor mi hívtuk el őket. Ezeket a kapcsolatokat szokás csere típusú kapcsolatnak nevezni.

Jellemzően már egy kis asszimetria is felborítja ezeket a kötelékeket, vagy legalább is súlyosan megzavarhatja őket. Vajon miért nem viszonozta a meghívást a szomszéd? Nem is olyan jó barát ez a Dani, ő nem ad nekünk kölcsön semmilyen játékot! De már a kapcsolataink elején is felmerülhet az asszimetria: a másik fél nem fogadja el az ajándékunkat - például a kollégánk nem akarja, hogy meghívjuk egy kávéra. Ezt általában negatívan éljük meg, sértő számunkra, ha így visszautasítanak, mivel nem csupán az ajándékot utasították vissza, hanem a pozitív kapcsolatra és együttműködésre tett ajánlatunkat is.

A közösségi kapcsolat

Vannak azonban olyan kapcsolataink, amelyek hasonlóan ajándékozással indultak, majd cserével működtek tovább, de idővel átalakultak valami többé. Ezek a közösségi kapcsolatok. Ilyen lehet például egy tartós párkapcsolat vagy egy mély barátság. Ilyenkor sokkal könnyebben tűrjük az asszimetriát, nem zavar annyira, hogy a barátunk nem hívott meg kávéra már másodszorra sem, vagy hogy a párunk helyett harmadszorra mosogattunk el – holott, ha egy másik emberről lenne szó, kifejezetten idegesek lennénk.

Érdekes még, hogy az ilyen kapcsolatokban a viszonzás milyensége is más, mint a csere típusú esetében. Csere típusú kapcsolat esetén például felváltva teszünk a másiknak egy adott fajta szívességet, például felváltva hívjuk meg egymást kávéra. Azonban egy közösségi kapcsolatban általában más fajta szívességgel törlesztjük az adósságunkat, például mi segítünk költözni a barátunknak, ő pedig pár hónap elteltével vigyáz a gyerekeinkre, amíg nem vagyunk otthon. Emiatt, amikor valami újfajta szívességet ajánlunk fel egy csere típusú kapcsolatban (pl. egy régi kollégánkat most először meghívjuk egy kávéra), azzal jelezzük, hogy szívesen tennénk szorosabbá a kapcsolatot, elmozdulnánk a közösségi kapcsolat felé.

Érdekes, hogy noha az ilyen kötelékek is megsínylik a tartós asszimetriát, de bizonyos szinten meg is kívánják azt.

Emiatt előállhat az a paradox helyzet, hogy azért sértődünk meg, mert valaki törlesztette az adósságát, ezzel helyreállítva az egyensúlyt.

Gondoljuk csak el: a szomszéd kölcsönkérte a lisztünket, majd addig erősködött, amíg vissza nem fizette az elhasznált liszt árát forintra pontosan. Vagy elevenítsük fel a bevezetőben említett helyzetet, amikor a kollégánk nem engedi, hogy meghívjuk egy kávéra. Ezekben a helyzetekben visszautasították az ajándékunkat, a kapcsolatfelvételünket. Mint láttuk, ez előfordulhat a csere típusú kapcsolatok esetében is, ugyanakkor képzeljük el, hogy ugyanezt egy közeli barátunk vagy a párunk teszi. Mi olyan sietős? Mire készül? Miért nem maradhat adós? A hirtelen és pontos törlesztéssel azt érzékelteti velünk, hogy nem partner egy közösségi kapcsolatban, inkább a csere típusú kapcsolat szabályai szerint játszik.

Néhány válasz

Hiába, hogy az életünk nagyon nagy részét teszik ki a kapcsolataink, ráadásul az érzelmeink ésa gondolataink jelentős részét is lekötik, általában mégsem gondolunk bele a legalapvetőbb rétegeikbe. Sokszor tetszhet úgy, hogy zavarosak a viszonyaink, a kötelékeink, nehéz lehet navigálni a társas világban. Ilyenkor nagyon hasznos lehet, ha tudjuk, hogy ezek a kapcsolatok nem csak úgy valahogyan működnek, hanem nagyon ősi pszichológiai mechanizmusok dolgoznak mindannyiunkban, amelyek működtetik őket. Nagyon hasznos, ha tudatosan alakítunk ki új barátságokat, és odafigyelünk, hogy egy visszautasítás sokszor nem csak egy csokinak szól. És nagyon fontos lehet tudni, hogy miért olyan rossz érzés, ha a büfében a lány, aki tetszik rögtön visszafizeti a kávé árát.