Miért szeretjük az otthon illatát? – A szaglás, az érzelmek és a memória kapcsolata

Sokunkkal előfordulhatott már, hogy bizonyos szag vagy illat hatására hirtelen egy semmiből jövő érzés ragadott el minket. Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényének egy ikonikus jelenete után ezt gyakran „Proust-jelenségnek” is hívják. Ilyenkor az ember kibillen a saját jelenéből és újra átél egy emléket vagy érzést, ami lehet kellemes, de kellemetlen is.

Képzeljük csak el, hogy hosszú idő után ismét visszatérünk a szülőházunkba, ahová oly sok emlék köt. Ahogy belépünk az ajtón, egyből ismerős szagok és illatok egyvelege – az otthon illata – kering a levegőben. Ezek az illatok természetesen mindenhol egy kicsit mások, és az érzések, amelyek magukkal ragadnak, szintén lehetnek különbözőek. Van, aki az otthon illatától biztonságban érzi magát és megnyugszik, de az is lehet, hogy a nosztalgia vagy éppen a szomorúság érzése keríti hatalmába. Mi lehet az oka annak, hogy egy egyszerű illat olykor nagyon erőteljes válaszreakciót vált ki, és hogyan tudjuk ezt a jelenséget hasznosítani a mindennapi életünkben?

Először is tisztázzuk a biológiai hátteret!

A választ úgy találhatjuk meg, ha lekövetjük a szagok által okozott ingerület útvonalát a szaglószervtől az agy különböző régióihoz, és megvizsgáljuk ezeket az idegsejt-csoportosulásokat funkcióik szerint. A szaglópálya a szaglóhámban található speciális idegsejtekkel veszi kezdetét, melyek egyben a receptorok is. Az illatmolekulák kombinációja  különböző illatvegyületeket ad ki, amelyek más-más aktiválási mintázatokkal kódolódnak az agyunkban. Ennek köszönhetően van olyan mintázat, amelyik egy virágos illatot, de van olyan is, amelyik egy citrusos illatot jelent. Ezek a neuronok tehát az orrba érkező szagingereket érzékelik, majd az idegnyúlványaik segítségével, átkapcsolás nélkül továbbítják a kapott információkat a központi idegrendszerbe. Az idegsejtnyúlványok egyik fele a prefrontális kéregbe megy, ahol a szaginger tudatosul és megfogalmazhatóvá válik, tehát felismerjük, hogy például éppen kávé illatot érzünk. Az idegsejtnyúlványok másik fele pedig a limbikus rendszerbe vezet. 

De mi is az a limbikus rendszer?

A limbikus rendszer egy sejtcsoportosulás, a nagyagy része. A latin limbus szóról kapta a nevét – ami magyarul határt, peremet jelent –, mivel az agyféltekék szélén fut körbe, határt képezve más agyi területekkel. A tudomány mai álláspontja szerint az emocionális reakciók és a memóriafolyamatok központja, illetve fontos szerepe van a viselkedés és az ösztön kontrolljában. Korábban rhinencephalon (szaglóagy) néven foglalták össze az ide tartozó agyvelőrészeket. A kifejezés mára ugyan elavult, mert mind tartalomban, mind rendeltetésben túlmutat a rendszer a szaglási funkciókon, de jól tükrözi a szaglással való szoros kapcsolatot. Ezt igazolja az is, hogy egyedül a szaglószervekből érkező információk haladnak át a limbikus területeken, a látás, hallás és tapintás által kiváltott ingerületek nem. A limbikus rendszer része az amygdala és a hippocampus. 

Az amygdala vagy mandulamag elsősorban az érzelmi reakciók kiváltásáért és koordinálásáért felelős, ám az emlékek kialakulásában is fontos szerepet játszik. Mindezt úgy teszi, hogy az érzelmi töltetű események – akár negatív, akár pozitív – feldolgozását és rögzítését fokozza. A másik nagy területe a limbikus rendszernek a hippocampus, aminek

kulcsfontosságú feladata az emléknyomok kialakítása és raktározása, a különböző ingerek asszociációinak létrehozása

annak érdekében, hogy azokat később, egy hívóinger segítségével aktiválni lehessen. Ilyen hívóinger például egy ismerős illat, de lehet akár hang, szó, vagy egy kép is.

Az illatok által kiváltott hatások 

Számos kutatás született a különböző érzékszervi ingerek emlékezetre gyakorolt hatásról, ahol azt találták, hogy leghatékonyabban a szagok hívják elő az érzelmi emlékeket. Éppen ezért, a kutatások fókuszába a kedélyállapotot befolyásoló kísérletek kerültek. A kutatásokat összegezve az derült ki, hogy a szagok által keltett érzelmek leggyakrabban egy kellemes és nosztalgikus állapotba repítik az embert. Azok

az illatok, melyekhez pozitív személyes élményeket tudunk kötni, egyből képesek javítani a hangulatunkon, 

boldogabbnak érezzük magukat, amivel pedig párhuzamosan csökken a szorongási szintünk. A pozitív nosztalgikus érzések erősítik a múlt és a jelen közti kapcsolatot, fokozódik a kollektív összetartozás érzése is, optimistábbá tesz, és felerősíti azt az érzést, hogy az élet tartalmas és jelentőséggel bír. Emellett a szaglás hatással van a biztonság- és komfortérzetünkre is. Ha egy hiányzó szerettünk levetett ruháját megszagoljuk, akkor arra a röpke pillanatra közelebbinek érezzük magunkat hozzá, és csökkenhet a hiánya okozta fájdalom. Ezenkívül számos jótékony fiziológiai hatást is kimutattak. Olyan illatok hatására, amelyek számunkra kedves emlékeket idéznek, a légzés lelassul, ennek pedig nyugtató hatása van. Emellett akár a cigaretta utáni sóvárgás leküzdésében is segíthet.

Fontos azonban azt is hangsúlyozni, hogy a szagok rossz, akár traumatikus élményeket is képesek felszínre hozni. Poszttraumás stressz szindrómában (PTSD) szenvedő alanyokkal végzett vizsgálatokból ugyanis kiderült, hogy az eseményhez kapcsolódó szagok nagyon intenzív pszichológiai és fiziológiai válaszokat képesek produkálni. Mindezt figyelembe véve, ha felismerjük a szagok emlékidéző hatását, akkor egy érzelmi megpróbáltatás – például egy fájdalmas szakítás – után az új illatok bevonása és a régiek elkerülése segíthet új fejezetet nyitni a limbikus rendszerünk naplójában. 

Összefoglalva tehát az lehet a szagemlékezet magyarázata, hogy  

a szaglószervünk közvetlen összeköttetésben áll az agy érzelmi és memóriaraktározó központjával.

Így egy szag érzékelésének hatására ezekben a sejtcsoportokban sejtkisülések történnek, ami a szag észlelése mellett érzelmi reakciót vált ki. Ha elég erősen bevésődött az inger, egy emléket is társít hozzá. A szagok indukálta emlékek sokszor pontosabbak, mint más típusú ingerek által kiváltott emlékek, mert az érzelmi töltet a szag és az emlék közti kapcsolatot szorosabbra fűzi. Így tehát a gőzölgő vacsorát vagy a friss ágynemű illatát megérezve nem csoda, ha egy pillanatra visszarepülünk a gyerekkorunk gondtalan világába, és magával ragad minket a nosztalgia érzése, hiszen a gyerekkori emlékeink ezekkel az illatokkal együtt rögzültek, és egy illat kiváló kulcsinger ahhoz, hogy az ehhez kapcsolódó érzéseket felszínre hozza.

Mindemellett, mivel a szaglópálya nem kerülőúton érkezik az érzelem és emlékezetfeldolgozó központba, sokkal ösztönösebb válaszokat vált ki belőlünk. Ez lehet a magyarázat arra az érdekes jelenségre is, hogy egy szag még akkor is képes érzelmeket és elfeledett emlékeket előhívni, ha az adott illatot nem is tudjuk pontosan megnevezni. Ez összefüggésben áll azzal is, hogy a szaglóhámból bejutó ingerek okozta asszociációkat nagyon nehéz, olykor lehetetlen felülírni, ellentétben a többi érzékszervi ingerek okozta képzettársításokkal. Így tehát a negatív érzelmeket visszaidéző szagokat nagyon nehéz kioltani, míg a pozitív érzelmi töltetű illatok jótékony hatását gyakorlatilag életünk végéig élvezhetjük.