Miért szeretjük a Rorschach-tesztet?

Képzeljük el, hogy egy szép nyári napon fekszünk a fűben, napozunk, és közben észrevesszük, hogy a fejünk felett lusta tempóban elúszkálnak a fehér felhők. Ahogy nézegetjük a felhők alakzatát, látni vélünk benne formákat. „Ez olyan, mintha egy emberfej lenne, ez pedig egy dinoszauruszra hasonlít. Jé, most átváltozott kutyává.” Ez az álomszerű képszövögetés a Hermann Rorschach által megalkotott személyiségteszt alapja. Lássuk, mit adhat számunkra ez az eszköz!

Hermann Rorschach svájci pszichológus 1921-ben tette közzé fekete és színes tintafoltokkal végzett kísérleteit. Több száz tintafoltos képet tesztelt háromszáz ember segítségével, akiket megkért, mondják el, mit látnak a képeken. A válaszok alapján kiválasztotta azt a tíz képet, amelyek máig a teszt eszközeként szolgálnak. A táblák egy-egy témakört jelképeznek. Rorschach azt találta, hogy a formátlan pacákra adott válaszok nemcsak a válaszadó intellektusába, hanem személyiségébe, érzelmi életébe is betekintést adhatnak.

A Rorschach-teszt lényege, hogy meghatározott jelentés nélküli foltoknak hasonlóság alapján jelentést adjunk. Strukturálatlan anyag rendezésekor a saját életünk során kidolgozott egyéni szemléleti, gondolkozási, viselkedési szokásaink érvényesülnek. Válaszainkba öntudatlanul belevetítjük érzéseinket, vágyainkat, gondolatáramlásunkat, milyenségünket. Ilyen módon lehet alkalmas a teszt személyiségünk feltérképezésére.

Magyarországon Mérei Ferenc volt az, aki a tesztet kutatni kezdte. Megfigyeléseit felhasználta a teszt értelmezésében, gazdagítva és igazolva ezzel a teszt érvényességét, hitelességét. Számos objektív skálát dolgozott ki vagy vett át külföldről. Célja a teszt metodológiai objektivitásának megteremtése volt. A tesztet a válaszok asszociációs fonalán keresztül is lehet és érdemes elemezni, ugyanakkor egy olyan bonyolult jelölésrendszer is kialakult a teszt értelmezéséhez, amely lehetővé teszi, hogy az eredményeket személyre vonatkozóan tekintsük a nagy átlag tendenciáihoz mérve. Mérei munkásságának nagy részét Bagdy Emőke ültette át a gyakorlatba. A teszt módszertani kidolgozása és publikálása tette lehetővé a magyarországi klinikai pszichológia kialakulását. Nincs a világon másik ország, ahol a pszichológusok ilyen jelentőséggel használnák a Rorschach-tesztet, mint nálunk. Nézzük meg, mi mindent lehet megtudni belőle!

Mire használható a Rorschach-teszt?

A Rorschach-teszt elsősorban a személyiségdiagnosztika legelterjedtebb módszere, amely alkalmas arra, hogy megmutassa, ha valakinek pszichiátriai betegsége vagy személyiségzavara van. Jelzi, hogy a beteg tünete mennyire mély, valamint támpontokat adhat ahhoz, hogy milyen módon és mennyire kimozdítható az illető kóros állapotából. Idegrendszeri eltérések, szervi megbetegedések is felismerhetők a teszt segítségével. Alkalmazható a szervezet-lélektanban is, mivel meg tudja mutatni, milyen a teherbíró-képességünk, szervezőkészségünk, kreativitásunk. Használják igazságügyi szakértői ügyek elbírálásához is.

A Rorschach-próba nem teljesítményteszt, azaz nem az emlékezetünket vagy a figyelmünket teszteli. Alapvetően nem is az intelligenciánkat hivatott mérni, de tud képet adni értelmi színvonalunkról. A Rorschach-teszt projektív teszt, ami a személyiség egészét vizsgálja. A tesztbe belevetítjük a válaszainkon keresztül azt, hogyan alkalmazkodunk, hogyan szoktunk viselkedni, hogyan tudunk kötődni, milyen a szociális beállítódásunk, hogyan viszonyulunk a valósághoz, mennyire vagyunk tudatosak, mennyire vagyunk kompromisszum készek. Az is kiderülhet, milyen elhárító mechanizmusokat preferálunk, illetve mennyire vagyunk képesek indulatainkat megfékezni, átformálni. A teszt kiértékelésekor feltűnővé válik, ha ezekben az aspektusokban valami eltér az átlagos normától, ilyen módon látható belőle, ha komolyabb zavarral küzd valaki. Diagnózis felállításához a Rorschach-teszt eredményeit több más teszttel, felméréssel alátámasztva lehet alkalmazni.

Önismereti térképként egészségesek terápiájában használható önmagában is. A „Ro-próba” – ahogy a szakma nevezi – az asszociációs elemzéssel együtt sokkal színesebb, árnyaltabb képet adhat a milyenségünkről. Gyakorlott,

hozzáértő pszichológus az egész élettörténetünkre, erősségeinkre és gyengeségeinkre vonatkozó képet kiolvashatja a tesztből.

A pszichológussal együtt egyeztetve a teszt eredményeit, az önismereti feltérképezés gazdagíthatja az önmagunkról való elképzelésünket, ezáltal nőhet az önbizalmunk. A teszt arra vonatkozóan is támpontot adhat, melyik az az önismereti terület, amivel érdemes lehet terápiás keretek között foglalkoznunk.

A tesztet gyakran kritizálja a pszichológus szakma amiatt, hogy nem eléggé kutatott, valamint országonként többféle értelmezési rendszere van. Tévútra kerülhet a teszt kiértékelése abban az esetben, ha a szakember túlságosan szubjektíven kezeli az értelmezést, és nem tartja be a szakmailag helyes elemzési módszertant.

A lejárt jogdíj története

1992-ben lejárt a Rorschach-teszt 70 éves jogdíja, amelyet az örökösök nem hosszabbítottak meg, emiatt hivatalosan nyilvánosságra lehetett hozni a teszt képeit. Ezt 2009-ben egy kanadai orvos meg is tette, amely a pszichológus szakma tiltakozását váltotta ki. A tesztképek nyilvánosságra hozása etikátlannak minősül, mivel a képek előzetes ismerete befolyásolhatja a válaszok hitelességét. Ugyanakkor egy gyakorlott tesztfelvevőnek legkésőbb az elemzéskor feltűnik, ha valaki előre gyártott válaszokat ad a képekre. Egy megjátszott tesztfelvétel során a pszichológus garantáltan olyan eredményt kap, amely biztosan nem egy egészséges ember válaszait fogja tükrözni. Emiatt nem érdemes előre felkészülnünk, ha Rorschach-tesztet vesznek fel velünk. Saját magunk elől vesszük el a lehetőséget, hogy igaz és gazdag képet láttasson rólunk a teszt, amely segítségül szolgálhat gyógyulásunk, önismeretünk útján.