Miközben ez a cikk is készül, a moszuli csata teljes erejével tombol és az utóbbi évek egyik legbrutálisabb terrorszervezete, az Iszlám Állam, egyre jobban közeledik az összeomláshoz. Ám ha sikerül is legyőzni magát a szervezetet, az közel sem jelenti a terrorizmus elleni harc végét. A terrorizmus kiváltó okai a szervezettől függetlenül is fennmaradnak, és a világnak arra kell összpontosítania, hogy megszüntesse őket. Ezen cikk a radikális eszmékhez való vonzódás egy fontos okát szeretné bemutatni.
Jürgen Todenhöfer német újságíró és médiaszemélyiség az első nyugati riporter, akinek az Iszlám Állam megengedte, hogy részletes riportot készítsen a szervezet mindennapjairól. A riport részét képezte számos interjú, amelyek kiterjedtek a terroristák motivációjára is. Ezekből kiderült: sok Európából és az USA-ból származó ISIS tagnál jelentős szerepet játszott a csatlakozásban, hogy kiábrándultak a nyugati országok értékrendjéből, nem találták a helyüket a társadalomban, egészen a radikális eszmékkel való megismerkedésig. Ezt a jelenséget az egzisztenciális pszichológia szótára egzisztenciális vákuumnak nevezi.
Az egzisztenciális vákuum fogalmát Viktor Frankl bécsi pszichiáter alkotta meg. Frankl zsidó származása lévén megélte a második világháború minden borzalmát: koncentrációs táborba deportálták, és nővérén kívül minden családtagját elvesztette. Az átélt események hatását beleépítette pszichológiai elméletébe, így született meg a krízis pontos leírása:
Az egzisztenciális vákuum az élet kiüresedését és céltalanná válását jelenti.
Aki ebbe az állapotba kerül, az elveszti céljait, motiválatlanná és fásulttá válik, életét kilátástalannak érzi. Frankl az egzisztenciális vákuum érzését a koncentrációs táborok rabjainak érzéseihez hasonlította: a vákuumtól szenvedő ember hasonló reménytelenséget és céltalanságot él át.
A krízis nem függ össze a nincstelenséggel, sőt az egzisztenciális vákuum gyakori azok körében, akik akkora vagyonnal rendelkeznek, hogy nem kell dolgozniuk. (Gondoljunk csak arra, hány gyorsan meggazdagodott sztár keveredett már alkohol és drogügyletekbe – a céltalannak érzett élettől való menekülés egyik elsődleges formája a szenvedélybetegségek megjelenése.)
Az egzisztenciális vákuum főképp a spiritualitás, magasabb értelem elvesztéséből ered, a céltalanság kialakulását így elősegítheti a fogyasztói társadalom, az individualista ember- és a materialista világkép – nem véletlenül származik számos külföldi ISIS tag a nyugati országokból. A toborzás sikerét szintén ezek a faktorok segítik elő, hiszen a radikális iszlám terjesztői sikerrel hitetik el a potenciális rekrutákkal, hogy pont azokat a transzcendeciális szükségleteket tudják nyújtani, amikre a krízisben szenvedőnek szüksége van. A hit, a spiritualitás, az értelem és az összetartozás ígéretével csábítják magukhoz a toborzók az önmagukat és életcéljukat kereső embereket.
Egy tragikus példa
Az egzisztenciális vákuum hatása és következményei jól leképezhetők Salah Abdeslam, a párizsi terrortámadás egyik elkövetőjének sorsán. Abdeslam bevándorló marokkói szülők gyermekeként született Belgiumban. Érettségit és műszaki végzettséget szerzett, ám munkahelyeit gyakran váltogatta, sehol nem tudott hosszabb ideig megmaradni, főleg azért, mert időközben testvérével több kisebb bűncselekményt is végrehajtottak. Közösen üzemeltettek egy bárt is, azonban kénytelenek voltak eladni az, mert többször is feljelentették őket verekedések, rendzavarás és kábítószerbirtoklás miatt. A fiú a bár bezárása után pár héttel segédkezett a terrortámadás elkövetésében. Mint látható, Abdeslam és testvére nem találták a helyüket, nem tudtak beilleszkedni az európai társadalomba. Voltak ugyan kísérleteik, hiszen Abdeslam is két évig dolgozott műszerészként, ám nem tudták fenntartani ezt az állapotot. Vallásukat is elhanyagolták, hiszen a muszlim vallás szigorúan tiltja az alkoholfogyasztást, ők mégis éltek vele, vagyis szüleik kultúrájához sem tudtak igazodni. A jelenséget, amikor a bevándorló családok gyerekei sem a saját, sem a befogadó ország kultúrájához nem tudnak igazodni, marginalizációnak nevezik (Berry, 1980). Mint egyre több példa mutatja, a hasonló helyzetben élő emberek közül sokan a radikális iszlámban és egy terrorcselekmény elkövetésében találják meg „életük értelmét.”
A kiút és az élet értelme
Frankl szerint az egzisztenciális krízis legyőzéséhez az alkotói és küzdőszellem, a spirituális készségek felébresztése szükséges. A krízist feloldhatja a szeretet és összekapcsolódás, az alkotás és spiritualitás élménye így például a másokon való segítés, a családi támogatás vagy akár egy kreatív hobbi. Az életnek szerinte nincs egyértelmű, végső értelme: az élet értelmét mindig a pillanatban kell keresni, legyen az egy meghitt családi pillanat vagy egy kellemes esztétikai élmény. A háború előtt Bécsben Frankl csoportterápiákat tartott fiataloknak ezen elvek alapján, és sikerült is jelentősen csökkentenie az öngyilkosságok számát, az egzisztenciális krízis feldolgozásának segítésével. A módszer felelevenítése és széles körben elérhetővé talán ma is meghozhatná ugyanezt az eredményt, és a krízis feloldásának segítésével elkerülhető lenne számos fiatal radikalizálódása.
Források:
Berry (1980): Négyfaktoros akkulturációs modell
Frankl, V. (1997): Orvosi lélekgondozás, a logoterápia és az egzisztenciálanalízis alapjai
Jürgen Todenhöfer (2016): Inside ISIS – 10 nap az Iszlám Államban
