Bár nincs erre biztos válasz, mégis mindannyiunk életében eljöhet az a pont, hogy úgy érezzük, lelki problémáink felülkerekednek rajtunk és segítségre szorulunk. Szülőként felelősek vagyunk azért, hogy észrevegyük, ha gyermekünknek van szüksége szakember segítségére. A hiedelmekkel ellentétben ettől senkit nem kell bolondnak bélyegezni, és szülői kompetenciánkon sem esik csorba, csak mert segítségért fordulunk. De mik is lehetnek azok a szituációk, amikor érdemes pszichológushoz fordulnunk? Cikkünkben 5 ilyen alaphelyzetet vázolunk.
Mindannyiunkkal előfordulhat, hogy olyan helyzetben találjuk magunkat, amelyben úgy érezzük, közvetlen környezetünk támogatása sem elég. Ilyenkor jól jöhet egy olyan objektív külső szemlélő, aki segíthet másképp tekintenünk saját helyzetünkre. Szülőként sokszor nehéz azzal szembesülnünk, hogy bár mi ismerjük és szeretjük gyermekünket a legjobban, mégsem beszél nekünk problémáiról, és emiatt külső segítséghez kell fordulnunk. De milyen jelek, tünetek kell, hogy figyelmeztetőek legyenek?
1. Viselkedés- és hangulatváltozás
Eddig vidám, beszédes gyermekünk hirtelen rosszkedvű és zárkózott lett? Vagy a szófogadó, kedves gyermek agresszívvá vált? Viselkedés- és hangulatváltozása mögött sokszor lelki problémák bújhatnak meg. Akár komolyabb szorongás, depresszió vagy egyéb gyermekpszichiátriai kórképek is állhatnak a háttérben, ennek diagnosztizálást azonban érdemes a szakemberre bízni, megelőzve a nagyobb problémák kialakulását.
2. Testi tünetek
Másik fontos jelzés lehet, ha gyermekünk gyakori fejfájásra, hasfájásra, hányingerre panaszkodik, hiszen ezek a szorongás jelei is lehetnek. Ha a tünetek nem múlnak el rövid időn belül, esetleg egyre gyakrabban jelentkeznek, mindenképp érdemes orvoshoz fordulnunk. Első lépésben fel kell mérnünk, hogy nem-e valamilyen szomatikus, azaz szervi eredetű a probléma. Ha azonban ezt a lehetőséget már kizártuk, forduljunk pszichológushoz. Hasonlóképp figyelemfelkeltő kell, hogy legyen, ha gyermekünk étvágya vagy alvási szokásai változnak meg.
3. Krízishelyzetek
Sokszor nehéz eldöntenünk, hol is húzódik a segítségkérés határa, mikor érdemes szakemberhez fordulnunk a problémákkal. Ha azonban olyan stressz éri a gyermeket, amelyről szülőként is tudunk, érdemes fokozottan odafigyelni erre. Ilyen krízishelyzet lehet például a válás, egy szeretett rokon elvesztése, vagy éppen a kistestvér születése. Emellett vannak olyan, az életfolyamatok normál változásával együttjáró, úgynevezett normatív krízisek, amelyek szintén plusz stresszel és szorongással járhatnak. Ilyen lehet akár a serdülőkor beköszöntét jelző identitáskeresés vagy bármely más életszakasz-váltás.
4. Ha szülőként támogatásra, tanácsra vágyunk
Az is előfordulhat, hogy szülőként érezzük azt, elakadtunk, szükségünk van arra, hogy valaki iránymutatást adjon. Ami nagyon fontos, hogy
gyermekeink igazi ismerői és szakértői mi magunk vagyunk,
éppen ezért nem kell a szülői kompetenciánkba vetett bizalmunknak megrendülnie, csak mert segítséghez fordulunk. Első lépésben a szülő még „egyedül” gyermeke nélkül fordul pszichológushoz, így ekkor a félelmeket és fenntartásokat is érdemes tisztázni.
5. Problémák az iskolában
Intő jel lehet, ha gyermekünk iskolai teljesítménye rövid idő alatt romlik, esetleg nehezen tud kapcsolódni a többiekhez. Emögött is többféle probléma húzódhat meg, amelynek érdemes utána járni. Lehetséges, hogy szorongással töltik el azok a helyzetek, amikor teljesíteni kell, de akár bullying, családon belüli problémák és figyelemzavar is állhat a teljesítmény romlása mögött. Tehát akár erről, akár a beilleszkedési nehézségek oldaláról közelítjük meg a problémákat, érdemes lehet pszichológushoz fordulni.
Természetesen az ezekhez hasonló szituációkban sem biztos, hogy szakember segítségére lesz szüksége a gyermeknek. Sok esetben néhány szülőkonzultáció is sokat tud lendíteni a helyzeten. A legfontosabb, hogy bármely eset is áll fenn, merjünk lépéseket tenni a segítség és ezáltal a megoldás irányába. Semmiképp ne éljük meg ezt kudarcként, és ne hibáztassuk magunkat, próbáljunk a megoldásra fókuszálni!
