Milyen kognitív előnyökkel jár a sakkozás?

„A táblán ne az ellen keresd a megfelelő lépést, ahol ellenfeled van. Oda húzz erős lépést, ahol ellenfeled lesz” – mondta Bobby Fischer volt sakkvilágbajnok. Nem véletlen, hogy a sakkoktatás népszerűsítése mellett többen is felszólalnak. Hazánkban Polgár Juditnak köszönhetően megvalósult a sakk mint oktatási eszköz bekerülése a kerettantervbe, amely így önálló tantárgyként választható az általános iskolák alsó tagozatában. A sakkjáték a mai napig népszerű, hiszen nem csupán szórakozásra, hanem képességfejlesztésre is ideális. Hogyan gyakorol jótékony hatást agyunkra? Milyen kapcsolatban áll a metakognícióval? Cikkünkben kitérünk a lehetséges okokra.

A sakk napjaink legnépszerűbb táblás játéka. A 600-as évekbeli Indiából kezdte meg térhódítását, és azóta is töretlenül gyarapítja rajongóinak táborát. Az interneten is bőséges számú sakkportál lelhető fel, melyeken bárkivel játszhatunk kortól, nemtől, származástól függetlenül. A sakk stratégiai játék, egyszerű és nagyszerű is egyben. Mindössze két játékos és egy sakktábla kell hozzá, amit 64 játékmező és 32 bábu tesz ki. Ezek az alapfeltételek azonban elképzelhetetlenül sok kombinációs lehetőséget hordoznak magukban. Ezernyi sakkszakkönyv és sakkprogram ellenére is tisztában kell lennünk vele, hogy nincs két ugyanolyan játszma. A jelenlegi világbajnok, Magnus Carlsen emlékszik több mint 10.000 meccsére.

Gyakran vita tárgyát képezi, hogy a sakk vajon leginkább művészetnek, sportnak vagy tudománynak tekinthető-e. A cél a győzelem, mely igényli a teljes koncentrációt és a végsőkig való küzdelmet. A győzelem esélyét növeli az alapos elméleti felkészültség. A nagymesterek napi több órában tanulmányozzák a lépéseket és stratégiákat. A legszebb kombinációk és manőverek azonban sokszor a kreativitás, az intuíció és a spontaneitás talaján bontakoznak ki.

A sakk ezért folyamatos intellektuális kihívást jelent egy izgalmas, játékos környezetbe ágyazva.

A rendszeres sakkozással járó kognitív előnyök jórészt ismertek, bizonyítottak. Azonban olyan speciális képességekre is jótékony hatással van, mint például a metakogníció.

A sakk és a metakogníció kapcsolata

A metakognitív tudás a gondolkodásról szerzett ismereteket jelenti. Azt a tudást, amivel a gondolkodási folyamat ellenőrizhető (Flavell 1979; id: Kazemi.F. és mtsai. 2012). A gondolkodásnak egy olyan művelete, amikor gondolkodásunk saját gondolkodási folyamatainkra irányul. A metakogníció az orientáció egyik típusa, a saját belső terünk lesz a tájékozódás tere általa. Ahhoz, hogy egy problémát megoldjunk, szükséges a problémamegoldó folyamat tudatos tervezése. Ehhez feltétlenül aktivizálnunk kell a már meglévő ismereteinket, tapasztalatainkat. Valamint a cselekvéssor közben és után ellenőriznünk kell, hogy helyesen jártunk-e el. Tehát saját tudatunk megfigyelését, ellenőrzését és regulációját értjük alatta. A metakogníció magasabb képessége mindenképp előnyös tulajdonság, de nagyok az egyéni eltérések e tekintetben. Az iskolai sikerekhez, majd a későbbi tudományos előmenetelhez nagymértékben hozzájárul a saját tudásunkról való tudás. Tudnunk kell, mit tudunk, és azt is, mit kell még tudnunk. Továbbá azt, hogy utóbbit hogyan érhetjük el ideális sebességgel és hatékonysággal (Kazemi F. és mtsai. 2012).

A sakkozás a metakogníció magasabb fokát eredményezheti. A sűrűn végzett sakkozás mindenképpen arra sarkallja az illetőt, hogy objektíven is rátekintsen saját gondolkozására. A játszma alatti tervezésben sokszor meg kell állítanunk a folyamatot, és részekre is bontjuk taktikánkat. Ezáltal ellenőrző kérdéseket tehetünk fel magunknak, hogy vajon mindent jól értékeltünk-e, vagy nem kerülte-e el bármi is a figyelmünket. Az elvesztett mérkőzésekből is rengeteget tanulhatunk. Gondolkodási típushibáink, téves döntési heurisztikáink, taktikai gyengeségeink kirajzolódnak a sok tapasztalat nyomán. A folyamatos fejlődést is érezzük saját magunkon. A játszmák kimenetelétől függetlenül is feltűnik, hogy gyorsabban és részletesebben tudunk majd kombinálni. Ez segíti annak az attitűdnek az erősítését, hogy a sok gyakorlás előbb-utóbb meghozza eredményét. A figyelmes, türelmes játék is tudatos szabályozás alatt áll. Az előrehaladott metakognitív képességek segítenek, hogy ne becsüljük le ellenfelünket, sose bízzuk el magunkat, és a játék végéig kalkuláljunk minden lehetséges opcióval (Kazemi F. és mtsai. 2012).

A sakkozás okozta kognitív előnyök

A sakkozás számos kognitív előnnyel jár, mivel tisztán a gondolkodáson alapul a játék. Egy zárt szabályrendszer keretein belül kell minél jobban átlátni a játszma adta lehetőségeket. A sakkjáték jellegzetességei több aspektusból is adaptívan hatnak a kognitív képességekre.

Koncentráció: A komoly meccsek több órán keresztül tartanak, ami igénybe veszi a játékosok figyelmi kapacitását. Agyi fMRI vizsgálatok igazolják, hogy a sakk segíti az efféle fókuszt fenntartó folyamatok hatékonyabbá válását. Sakkozás közben megerősödnek azok a mechanizmusok, amik segítik az egyént a játékra való teljes koncentrációban. Ez konkrétan a felesleges környezeti ingerek kizárásában és a figyelmi monotónia tűrésben manifesztálódik. Ez a begyakorolt intenzív koncentráció később jól jöhet más agyi tevékenységek során, pl. az olvasás is alaposabbá, elmélyültebbé válhat (Hanggi J. és mtsai. 2014).

Vizualizáció: A sakk a vizualizációs készséget is aktívan igénybe veszi. A játékosok a táblán csak az aktuális pillanat állását képesek szemrevételezni. De ahhoz, hogy sikert arassanak, szükséges előre látni a játszma lehetséges folytatásait a pozitív és negatív kimenetekkel együtt. Ehhez a mérkőzés alatt nem használható számítógép vagy bármi más segédeszköz. Minden játékos csupán a saját elméjére számíthat abban, hogy több lépéssel előre kidolgozza a meccs forgatókönyveit. Ehhez kapcsolódva ki kell emelni, hogy a térérzék javulását is facilitálja a rendszeres sakkozás. A játék során felmerülő pozíciók alakzatokba rendeződve jelennek meg a sakktáblán. Így például támadás alatt az ellenfél védekező pozíciójának alakzatát alaposan szemügyre kell venni. A „térelőny” kifejezés is egy gyakran használt fogalom a sakkban, a bábuk nagyobb mozgásterére utal. A rész-egész viszonyok felismerése és az átlók, vonalak, sorok egyidejű figyelembe vétele alaposan próbára teszi a térérzéket. Ez részben a disztributív figyelem képességéhez is kapcsolódik. A tudományos kutatások is inkább az általánosabb, vizuális típusú tesztekben dokumentáltak IQ-növekedést a sakkozás kapcsán (pl. Raven-mátrixok). (Bilalic M. és mtsai. 2007; Bilalic M. és mtsai. 2008)

Memória: Közismert a sakkmesterek lenyűgöző memóriája. Az élmezőnybe tartozó játékosok memóriájuknak minden részéből átlag felett profitálnak. A játék első pár lépése után megkezdődik a „kombinatorikai robbanás", melyben a munkamemória fő szerephez jut. A lehetséges lépésvariációkkal kalkulál és próbál minél alaposabb processzust végezni. A hosszú gondolkodási idő alatt a rövid távú memória maximális kapacitása is kihasználásra kerül. Egy adott variáció lefut több lépésre előre a játékos fejében, és minden egyes lépésnél szükséges a lényeges részletek értékelése. Ez egy döntési-fa mechanizmus talaján bontakozik ki.

A játszma kritikus pontjain akár több kulcslépés is adódik, amelyeket mind le kell vezetni az összes közbeni lépésalternatívával.

A hosszú távú memória pedig a hatalmas mennyiségű sematikus játszmaelem közül hívja elő az éppen szükségeseket. Bizonyított, hogy egyre több sakkozás egyre kintebb tolja a memória határait a játékon belül. Azonban ez a kapcsolat inkább csak a sakkozásra redukálva jelenik meg markánsan. De akadtak kutatások, melyek az irányba mutatnak, hogy a játék hozzájárul az általános agyi memóriajavuláshoz is. Ez főleg közvetve zajlik, a sakkozás közbeni fokozott hippocampus aktivitás miatt. Ez kezdőbb játékosok esetén még jelentősebb és segíti a szinapszisok hosszú távú megszilárdítását. Valamint a demenciára, memória károsodásra is javítóan hat a sakkjáték (Bilalic M. és mtsai. 2008; Hanggi J. és mtsai. 2014).

Tervezés: A sakkozás általánosságban is javítja a tervezőkészséget és az előre gondolkodást. Az egész játék alapja a hosszú távú tervezés a végső győzelem érdekében. Ez nagyfokú tudatosságot és hatékony tervkidolgozást igényel. Ám az ellenfél lépéseihez is rugalmasan kell alkalmazkodni, így megkövetelt a divergens gondolkozás.  A játszma kezdetibb és középső szakaszaiban folyamatosan apró résztervek sokaságát kell megalkotni az előrehaladáshoz. A mérlegelés és a döntéshozatal folyamatait magasabb agyi régiók közvetítik, a homloklebeny kiemelt szerephez jut. Emiatt az élet más területein is kontrolláltabb, komplexebb terveket szőhet magának egy gyakorlott sakkozó (Fotinica és Petru, 2014).

Kreativitás: A sakkozást sokan kreatív tevékenységként is számon tartják. Az elvontabb gondolkodás és az olykori elvonatkoztatás képessége kiegészítik a játék tisztán logikai alapjait. A számítógépek mechanikus játékával ellentétben az emberek sokkal egyedibb és változatosabb partikat kreálnak. Ez a törekvés az ötletes manőverekben, áldozásokban és cselekben merül ki, melyekre kétségtelenül illik a kreatív jelző. Újszerű ötletekkel való kísérletezésre motiválhatja a sakk az arra fogékonyakat a táblán kívül is (Gliga F. és Flesner I.P. 2014).