27 évvel ezelőtt egy utánfutón hozta haza első kemencéjét, ma egy több mint 3000 embert foglalkoztató vállalkozás tulajdonosa, termékeik közül pedig az erdélyi pityókás kenyérre a legbüszkébb. Tóth Péterrel, a Lipóti Pékség tulajdonosával beszélgettünk a vállalkozói létről, a szaktudás szükségességéről, az emberi kapcsolatokról és a szerencséről is. Interjúnkból kiderül többek között az is, hogy mikor nyílik meg az első Lipóti a Brandenburgi kapunál!
Melyik kérdést teszik fel Önnek a leggyakrabban?
Azt, hogy mi a siker titka.
És mi a siker titka?
Attól függ. Üzleti sikerről beszélünk?
Beszéljünk arról.
Mondanám, hogy a Lipóti titka a jó kenyér, de ez így kevés. Alapjában véve minden vállalkozás sikere két tényezőn múlik: kell egy jó termék és ezt el is kell tudni adni. Aki nem tud jó terméket előállítani, az hosszú távon nem tud megmaradni, így az első, amit megemlítenék, az a szaktudás, a szakma ismerete, hiszen ez a kiváló kenyér titka. Olyan ez a szakma, mint a borászat, csak ami nekik a szőlő, az nekünk a kovász. A második, amit én mindig szem előtt tartok, az a „mindent a vevőért” elv. Sok pékség vagy éppen franchise üzlethálózat van, amely jól működik, de úgy gondolom, a kiszolgálás minőségében nagyon magasra raktuk a lécet. Tényleg próbáljuk a vásárlóink igényeit minden tekintetben kielégíteni, és úgy érezzük, ennek meg is van az eredménye. A harmadik tényező, ami túlmutat terméken, eladáson, de még a Lipótin is, azok az emberi kapcsolatok. Őszintén úgy érzem, hogy
hosszú távon minden az emberi kapcsolatok minőségén múlik,
saját sikerünk talán legfőbb kulcsának is a munkatársainkkal, vásárlóinkkal, beszállítóinkkal kialakított közvetlen, őszinte viszonyunkat tekintem.
A szaktudással kapcsolatban mit emelne ki?
Sokat tudnék beszélni arról, milyen gombának mennyi érési idő kell, hogy tökéletes ízt adjon a kovásznak, de nem hiszem, hogy ez sokakat érdekelne. Ugyanakkor vannak olyan összefüggések, amiket érdemes látni, ezért kicsit távolabbról indítanék. Mi idén lettünk 27 évesek, nyilván ennyi idő alatt már jelentős tudást és tapasztalatot tudtunk felhalmozni, ebben a tekintetben mindenképp mások előtt járunk. Ugyanakkor fontos látni azt is, hogy a hazai pékszakma egésze tetemes hátrányból indul, ha összehasonlítjuk például más európai országokkal. Az államosításkor ugyanis csírájában kiirtották az összes addig megszerzett tudást, tapasztalatot, egyszerűen kihalt a szakma, mert nem volt, aki továbbadja. Lengyelország és Csehország emiatt sokkal előrébb van, Németországról, ami pillanatnyilag szerintem abszolút etalon, ne is beszéljünk, ők utcahosszal előttünk járnak. Tudás alatt tehát leginkább az évtizedek alatt megszerzett gyakorlati „know-how”-t értem. Külföldön már a harmadik generáció csinálja a vállalkozást, ezért nagy mennyiségben, magas minőségben tudnak terméket előállítani. Én már régóta dolgozom azon, hogy minél több tudást és tapasztalatot hozzak haza külföldről, ezért is utazom sokat, hogy lássak, megtanuljak új dolgokat, amelyeket itthon alkalmazni tudunk.
A külföldi utaknak csak tanulási célja van, vagy hamarosan a Brandenburgi kapunál is lesz Lipóti üzlet?
Ha nem is Berlinben, de külföldön, egy kicsit közelebb igen. Hamarosan Bécsben akarok három mintaboltot nyitni magyar munkaerővel, magyar alapanyagokkal, a termékeket magyar üzemben előállítva. Később nyilván szeretném, ha európai szinten is kiépülne a hálózat, de ehhez még időre és erőforrásokra van szükségünk.
Ha már említette a magyar munkaerőt, mennyire érzik Önök a munkaerőhiányt?
Én már régóta mondtam, hogy a legnagyobb kihívás, amivel a magyar vállalkozásoknak szembe kell nézniük, az a munkaerővel kapcsolatos lesz. A leglényegibb kérdés ma már nem az, hogy hogyan fogunk termelni vagy eladni, hanem hogy ki fog termelni és eladni? Azok a vállalkozók, akik régóta csinálják és mindig is igyekeztek odafigyelni a munkatársaikra, ők most előnyben vannak. Úgy érzem, mi is közéjük tartozunk. Én egyrészről őszintén örülök neki, hogy egyre több a munkalehetőség, ugyanakkor mint munkáltató, látom az érem másik oldalát is. Most például a legnagyobb megmérettetés a munkaerőért folytatott harc, főleg, hogy nem magyar, hanem európai szinten kell helytállnunk. Nyugaton a gépesítés miatt nagyban, még jobb minőségben tudnak termelni. Itt a munkaerőt nagyrészt már ki is lehet hagyni. Pillanatnyilag nincsen komoly problémánk a munkaerőt tekintve, úgy érzem, jó nevünk van munkáltatóként, szívesen jelentkeznek hozzánk dolgozni. Hosszú távon azonban nálunk is az lesz majd a megoldás, hogy gépekkel megoldjuk a tömegtermelést, az emberi munkaerővel inkább az egyedi, kézműves termékeket csináljuk.
A „mindent a vásárlóért” elv jól hangzik, bár elvileg minden vállalkozás ennek megvalósítására törekszik. Mégis mivel emelkednek ki Önök ebben a tekintetben?
Én a kezdetektől fogva azt tűztem ki célul, hogy a vásárlói megelégedettségünk 100 százalékos legyen. Ez nyilván nem könnyű, nem is sikerült még elérnünk. Ugyanakkor mindent megteszünk például azért, hogy az összes üzletünkben kedves és segítőkész eladók dolgozzanak. Mivel naponta több mint 150.000 embert szolgálunk ki, tisztában vagyunk vele, hogy számunkra a vásárlóink jelentik a legnagyobb reklámot, legyen az pozitív vagy negatív. Éppen ezért eddig nem is igazán költöttünk marketingre, megpróbáljuk a vásárlóink felé a legjobbat nyújtani, számunkra ők többet érnek, mint a legdrágább marketingkampány.
És pontosan mit értett az emberi kapcsolatok fontosságán?
Ezt a pontot szeretném nagyon kihangsúlyozni, szerintem ugyanis minden az emberi kapcsolatokon áll vagy bukik. Aki szélhámos és nem tartja a szavát, az hamar elveszti a becsületét, és vesztésre van ítélve. Magunk is rengeteg vállalkozóval dolgozunk együtt, és pontosan tudjuk, hogy aki megbízhatatlan, annak hamar híre megy. Amikor például beszállítót vagy alvállalkozót keresünk, akkor is először leülünk és egy kávé mellett megismerkedünk, átbeszélünk mindent. Egyszerűen nem akarjuk, hogy minket csak egy szerződés kössön össze a partnereinkkel, én ezt a vállalkozást ennél sokkal hosszabb távra tervezem. Tartom azt a mondást, miszerint
egy kézfogás többet ér, mint egy 20 oldalas szerződés.
Ennek megfelelően cselekszem mindig.
Interjúnk második részében a szerencséről és a siker titkáról beszélgetünk Tóth Péterrel, a Lipóti Pékség tulajdonosával.
