„Minden vizet beüvegez…minden zöldet lelegel.” – avagy a tél lelki tartalma

Ha a télre gondolunk, lélektani szempontból sokunknak a „téli depresszió” fogalma villan fel először, azonban a téli időszak ennél sokkal árnyaltabb, sokrétűbb tud lenni. Jelen cikkünkben végigvesszük, hogy decembertől februárig milyen párhuzamok fedezhetők fel a természet és a lelkivilágunk között, valamint milyen témákkal, feladatokkal, kihívásokkal kell szembenéznünk az év ezen időszakában. Az évkör központi tematika a művészetterápia és a meseterápia Antalfai Márta nevével fémjelzett irányzatában is. Tartsatok velünk ezen az igazi téli utazáson!

A tél a befelé fordulás, az önmagunkra figyelés időszaka. A természettel párhuzamosan az emberi lélek is „megkeményedik” ilyenkor, mely főként időskorban szembetűnő. Ez a szunnyadó energiák kora, mely szellemi aktivitás formájában törhet utat magának.

A tél a lelassulás, elcsendesedés és passzivitás időszaka, melyben rátalálhatunk nyugalmi állapotunkra.

Figyelmünk kívülről befelé irányul, ilyenkor lehetőségünk van a belső világunkban való elmerülésre. Intuitív működésünk felerősödhet, ezen időszak célja lehet az életenergiánk (újra)felfedezése. A téli elcsendesedés, befelé figyelés remek lehetőséget biztosít az önuralom és az önkontroll gyakorlására, valamint az önismeret mélyítésére egyaránt.  

A december lelki tartalma

December hónapja az anyagi világtól a szellemi felé fordulás időszaka, mely a szellemi-lelki újjászületés lehetőségét rejti magában. Ez az advent, a várakozás időszaka, a fény születése, meghatározó ünnepköre a karácsony.

A várakozás ideje lehetőséget teremt arra, hogy végiggondoljuk, mi mire várunk, mire vágyunk saját személyes életünkben.

Közelebb kerülhetünk, feltárhatjuk a bennünk lévő lehetőségeket, melyek a következő év(ek)ben testet ölthetnek, megvalósulhatnak. A december a halál utáni létezés, a születés előtti állapot időszaka. A téli nap-éj egyenlőség is erre a hónapra esik. Ez az összetartozás, a szeretet, a megpihenés, a visszapillantás és az erőgyűjtés időszaka.

Pszichológiai vonatkozásban ez a belső energiák megőrzésének és az új érzelmek születésének ideje. Lehetőséget teremt, hogy kapcsolatba lépjünk a bennünk élő gyermekkel, saját belső gyermeki énünkkel, illetve valódi értékeinkkel. Pszichés tünetetek szintjén megjelenhet a realitáskontroll elvesztése, a túlzott befelé fordulás és az elmagányosodás. E hónap lehetőséget teremt az anyagi dimenziótól való elszakadás megélésére, a belső energiáink mozgósítására, vágyaink megismerésére, új célok kitűzésére, valamint a belső lelki fény megszületésére.

A január lelki tartalma

Januárban a természetet a hidegség, keménység és színtelenség jellemzi, ez a befelé fordulás ideje. Ebben az időszakban még a sötétségé a főszerep, de a nappalok már észrevehetően hosszabbodnak. Ahogyan a minket körülvevő világot is fekete-fehér kettősség jellemzi, úgy az életünkben is megjelenik ez a kettősség.

Ez az erőgyűjtés, a belső készülődés ideje.

Pszichológiai vonatkozásban ez a kitartás, a racionalitás, a felelősségvállalás és a megbízhatóság időszaka. A január a megfontoltság, ja ózanság, a fegyelmezettség, a szabályok betartásának ideje. Pszichés tünetek szintjén megjelenhet a lelki merevség, a változástól való szorongás, a kényszeresség, az elmagányosodás, valamint a deprimált hangulat. A hónap lehetőséget teremt olyan érzelmek felismerésére és rendezésére önmagunkban, mint amilyen a magány, az egyedüllét, a deprimált vagy depresszív hangulat. Cél lehet a belső világunkban való otthonra találás, valamint a zárkózottság és a távolságtartás oldása.

A február lelki tartalma

A februárra is a kettősség jellemző, a fagy, a keményég feloldódása veszi kezdetét. Ebben a hónapban ünnepeljük a farsangot, ami vidámságot hoz az életünkbe. Lélektani szempontból a maszk által előtérbe kerül személyiségünk árnyékos oldala is, felszabadulnak a gátlások, valódi önmagunk mutatkozhat meg. A február az olvadás révén a rend felbomlásának ideje is,

az álmok, vágyak kerülhetnek előtérbe, a jövő tervezésére való fókuszálás,

ez azonban még inkább elméleti síkon zajlik, mintsem tettekben nyilvánul meg. Pszichológiai vonatkozásban a változásra való ráhangolódás időszaka ez, megtalálni a kapcsolatot a káosz és a rendezettség között. Pszichés tünetek szintjén a realitástól való elszakadás veszélye fenyegethet, valamint a változásnak való ellenállás és az érzelmi visszafogottság. A hónap lehetőséget teremt a túlzott racionalitás oldódására, a magányosságból való kitörésre, továbbá az egyéniség kibontakoztatására.

A tél tehát a látszólagos passzivitás mellett sokkal inkább a szunnyadó belső energiák évszaka, mely lehetőséget ad arra, hogy saját magunkra fókuszáljunk, és terveket szőjünk az új évre. A tél végefelé közeledve pedig elkezdhetjük felkészíteni a lelkünket a nyitásra, hiszen a tavasz első fuvallata már a belülről kifelé fordulás lehetőségét hozza magával.