Az érzelmi éretlenség nyomában

„Mindenkivel kedves –, csak velem nem.” Ismerős a mondat? Akár saját magunktól, akár mások szájából hallottuk, amennyiben ez az állapot huzamosabb ideig fennáll, akkor könnyen lehet, hogy egy érzelmileg éretlen személlyel van dolgunk.

Az érzelmileg éretlen személyre jellemző, hogy gondot okoz kimutatnia az empátiát azokkal szemben, akik a legközelebb állnak hozzá, miközben – látszólag – nem okoz neki gondot kimutatnia ezt tőle távolabb álló személyekkel, a nyilvánossággal szemben. Így sok esetben érzéketlennek tűnhet szerettei szemében, azonban nagyon is kedvelhető figurának mások és a nagy közönség, a tágabb batári kör szemében.

„Aki ismer, úgyis megért engem”

Az érzelmileg felelőtlen, éretlen személy

úgy érzi, jogában áll, hogy a hozzá közel állókkal megtegye azt, amit akar, anélkül, hogy aggódna, hogy tettei és szavai hogyan hatnak rájuk, mondván, hogy ők „úgyis megértik őt”.  

Attól viszont, hogy szeretteivel gátlástalanul bánhat, ugyanezt nem teheti meg az őt kevésbé ismerő személyekkel, hiszen úgy vélekedik, hogy ők viszont nem fogják megérteni őt. Így hát a szeretteivel szemben tanúsított viselkedését elfedi mások – a nyilvánosság – előtt, hiszen súlyos következményei (munkahely elvesztése, barátok elvesztése, elszigetelődés) lehetnének annak, ha nem empatikusan, megértően fordulna feléjük. 

Hiányos önreflexió

Az érzelmileg éretlen személy zárt ajtók mögött inkább kerüli a kényelmetlen, kellemetlen érzelmeket – mint a lelkiismeret-furdalás –, és nem törődik mások kellemetlen érzéseivel sem, figyelmen kívül hagyja, szőnyeg alá söpri ezeket. Ennek következtében rosszul sem érzi magát miattuk, bűntudatot sem érez amiatt, amit tesz. Egész egyszerűen hiányos az önreflexiója, kerüli az önreflektív helyzeteket, mert akkor szembesülnie kellene azzal, hogy nem annyira jó és empatikus, mint amilyennek gondolja magát, illetve felelősséget vállalnia a tetteiért.

Az érzelmileg éretlen személyek jellemzően nem képesek empatizálni azokkal, akiknek a viselkedésükkel fájdalmat okoznak.

Egymásnak ellentmondó vélemények

Így nem csoda, ha óriási különbségek, ellentmondások vannak szerettei és a nyilvánosság róla szóló véleménye között.

Szerettei gyakran a következőkhöz hasonlóan nyilatkoznak róla:

• „Mindenki imádja őt. Csak velem ilyen. Biztosan az én hibám.”
• „Mindenki azt hiszi, hogy olyan nagyszerű. Senki sem tudja, hogy milyen valójában.”
• „Ő mindenki kedvence, de senki sem látja, hogyan bánik velem, amikor nincs ott más. Senki sem hisz nekem, hogy hogyan viselkedik velem olyankor.”

Miközben a hozzá kevésbé közel állók inkább ekképp vélekednek róla:

• „Nagyon tiszteletreméltó és kedves ember, igazi példakép!”
• „Nála kedvesebb embert nem igazán ismerek, nagyon szerencsés a családja!”

Sok esetben nem derül rá fény...

Az érzelmi felelőtlenséget, éretlenséget pontosan azért könnyű elfedni, mert az illető teljesen más képet mutat magáról kifelé, mint a szoros kapcsolataiban.

A hozzá közelállókkal hárít, hibáztat, manipulál, invalidál, így mentesíti magát az érzelmi felelősség alól, és elbizonytalanítja szeretteit.

Szerettei emiatt sokszor úgy érzik, hiába fordulnának ezzel másokhoz, hiszen ők teljesen más képet látnak róla, és nem hinnének nekik. Akár meg is eshet, hogy megosztják élményüket egy, az érzelmileg éretlen személy távolabbi ismerősével, és ő egyszerűen nem hiszi el a hallottakat, hiszen azok nem illeszthetők az adott személyről általa kialakított képbe.

Az érzelmi felelőtlenséget, éretlenséget pontosan azért könnyű elfedni, mert az illető teljesen más képet mutat magáról kifelé, mint a szoros kapcsolataiban.

Érzelmi felelősségvállalás vs. felelőtlenség

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy vajon hogyan lehetne jellemezni az érzelmil érettséget?

Az érzelmileg érett, felelősséget vállaló személy egészséges kapcsolatot tart fenn másokkal, ismeretségi szinttől függetlenül.

Alapvetően a személyközi konfliktusok megoldása, a lelkiismeretesség jellemzi, ami lehetővé teszi, hogy megértse a körülötte lévőket, és megfelelő, egészséges kapcsolatokat ápoljon velük.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy érzelmileg érett embernek ne lenne önző pillanata, vagy nem viselkedhet időnként másképp a szeretteivel, mint mindenki mással. Viszont azt igen, hogy ha így is tett, akkor reflektál rá, megpróbálja enyhíteni az okozott fájdalmat. Ennek következtében közeli társas kapcsolataiban fennmarad a közelség és a bizalom.

Ezzel szemben egy érzelmileg éretlen személy leginkább azt szemlélteti és azzal van elfoglalva, hogy ő maga hogyan érzi magát, és képtelen a másik nézőpontjából vizsgálni a helyzetet.

Ennek következtében nem is próbálja helyrehozni hibáját, hiszen nem is merül fel benne, hogy erre szükség lenne. A konfliktus megoldása szinte lehetetlenné válik egy ilyen személlyel, mivel jellemzően úgy gondolja, hogy mindig igaza van.

Az is előfordulhat, hogy valakire olykor, adott környezetben inkább az érzelmi éretlenség, felelőtlenség, míg élete más időszakában, kontextusában az érzelmi érettség, felelősségvállalás jellemző. Mint nagyon sok más jellemzőnk, az érzelmi érettség is feltételezhetően egyféle kontinuumként létezhet bennünk, azaz nem tartozunk teljesen sem az érzelmi éretlen, sem pedig az érzelmileg érett kategóriába. A kategóriába sorolás akár le is egyszerűsítené egy kapcsolat, helyzet jellemzését, további konfliktust generálva. Sokkal inkább könnyíthet a helyzeten és segítségünkre lehet, ha azt állapítjuk meg, milyen helyzetekben, milyen gyakorisággal jellemzőek ránk az érzelmileg érett, illetve az érzelmileg kevésbé érett tettek, döntések.

Van esély

Fontos kiemelni, hogy az efféle érzelmi éretlenség, felelőtlenség nem tudatos döntés, választás. Legtöbbször az okok az egyén gyermekkorában keresendők. A különböző koragyermekkori hatások következtében az érzelmi fejlődés megakadhatott, az adott időben nem, vagy nem úgy történt meg, hogy az egy megfelelő érzelmi felelősségvállalást eredményezhessen felnőtt korban.

Az érzelmi fejlődésre azonban felnőttként is lehetőségünk van.

Fontos, hogy az ujjal mutogatás, önhibáztatás és mások hibáztatása helyett konstruktívabb, átfogóbb személetet alkalmazzunk, adott esetben megfelelő szakmai segítséget kérjünk.