Mindennapok és BDSM – Tabuk, kérdések, lehetőségek

2011-ben bombaként robbant be a köztudatba E L James: A szürke ötven árnyalata című trilógiája és tény, hogy olvasók – majd később a filmadaptációknak köszönhetően nézők – millióinak fantáziáját borzolta fel. A mű alappillérei a szokatlan szexuális vágyak és az ezekből fakadó viszonyok, konfliktusok, az viszont már vitatott kérdés, mennyire ábrázolja valóságosan a szexualitás ezen formáját James. A téma tabusítása, továbbá a megértés hiánya számos tévhithez és félelemhez vezet, ami fokozatosan elszigetelheti az ilyen életmódot preferálókat. Vajon valóban sötét démonok gyötörnek mindenkit, aki a BDSM iránt érdeklődik? Vagy ez pusztán egy lehetséges szórakozási forma lenne? Végezetül pedig, lehet-e mindez terápiás jellegű?

A BDSM egy mozaikszó, mely magában foglalja az angol Bondage & Discipline (B&D), Domination & Submission (D&S), Sadism and Masochism (S&M) szavakat. Magyar fordításban a kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szadizmus-mazochizmus fogalmakat jelöli. Hiba lenne viszont mindenkit egy kalap alá venni, aki érdeklődik a téma iránt, mivel a szexualitás ezen formáját kedvelő egyének preferenciái eltérőek. Egyeseket csak egy adott tematika vonz – például, hogy erősebben lefogják őket –, míg mások egészen meghökkentő kalandokra is vevők. A laikusok gyakran tévesen úgy gondolják, hogy az ilyen együttlétek túlnyomórészt a fájdalomról szólnak, ám valójában inkább a hatalom és a határok feszegetése a központi hajtóerő. Azt is fontos megemlíteni, hogy sokan egyfajta kéjelgő cselekvésként gondolnak rá, a BDSM-et gyakorlók többsége viszont inkább szenzoros élménykeresésként, mintsem egyszerű erotikus játékként tekint az ilyen tevékenységekre.

Fontos kiemelni, hogy a BDSM nem lehet álcázott erőszak!

Csak abban az esetben helyezhető el az egészséges szexuális élet bármely aspektusában, ha a felek mindketten vevők rá, és őszintén tudnak kommunikálni vágyaikról, esetleg kétségeikről. Természetes, hogy az ilyen helyzet valamelyest kiszolgáltatja az egyik felet, a másiknak pedig olyan lehetőségeket ad, melyekkel könnyen vissza tudna élni, így a kölcsönös bizalom és tisztelet itt is elengedhetetlen!

A BDSM iránt érdeklődőkről

A bevezetőben említett könyv és a hatalmas siker, amit kiváltott, már előre jelezte azt a 2017-es eredményt, mely szerint az emberek mintegy 70%-a valamilyen formában érdeklődik a fétisek és a BDSM iránt. A kutatás szerint ez az irányultság férfiak esetében szignifikánsan magasabb, ám természetesen számos női kedvelője is van a témának. Hiába kapott az elmúlt években egyre nagyobb nyilvánosságot, még mindig disszonáns érzésekkel áll hozzá a társadalom. Egy másik esetben a vizsgálati személyek szexuális életéről tettek fel kérdéseket – beleértve a BDSM-et is –, és a válaszadók kevesebb, mint 5%-a számolt be ilyen jellegű nemi aktivitásról. Ezzel szemben egy korábbi kanadai tanulmány szerint,

az egyetemi hallgatók 65%-a fantáziált már arról, hogy partnere kikötözi.

A két eltérő eredményt az magyarázhatja, hogy bár a fantáziák megvannak, a gyakorlatban már sokkal kevesebben élik meg azokat. Ez feltételezhetően annak is köszönhető, hogy sokan szégyenkezve gondolnak a BDSM-re, mivel még ma is hatalmas felháborodást tud kelteni, és megannyi fals információ kering róla a köztudatban.

A szakirodalom – bizonyos kikötésekkel – a szexuális mazochizmusra és a szexuális szadizmusra parafíliaként tekint, valamint arra is, ha valaki direkt szorongást keltő helyzetet teremt, illetve ha bármilyen formában kárt tesz magában, vagy másokban. Arról, hogy a DSM (Diagnostic and Statisical Manual of Mental Disordes), milyen állásponton volt az elmúlt években, itt olvashatsz többet.

William Stekel pszichológus 1929-es tanulmányában bűnözőknek nevezte a szadomazochisztikus személyeket, a vámpírokhoz hasonlította őket, és olyan borzalmakat tulajdonított hozzájuk, mint a nekrofília vagy a kannibalizmus. 1971-ben Nicholas Avery már kevésbé vallott drasztikus elképzeléseket, de még mindig azt mondta, hogy egyértelműen kezelés alá kell vetni az említett tevékenységet kedvelőket. Azóta már tudjuk, hogy az ilyen irányultság egyáltalán nem ördögtől való. Vannak olyan kutatások, melyek eredményei szerint a BDSM-ben résztvevők pszichés állapota jónak mondható, és a szubjektív jóllét tekintetében kifejezetten kedvezőek a pontszámaik, sőt, magasabbak, mint a kontrollcsoporté. Egy 2013-as kutatásban

arra az általános vélekedésre is rácáfoltak, mely szerint – főleg a nők esetében – a BDSM iránti lelkesedés hátterében valamilyen kora gyermekkori traumatikus (leginkább szexuális) tapasztalat áll,

valamint megdöntötték azt a hiedelmet is, mely szerint a bizonytalan kötődés lenne rájuk jellemző. Ezek alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a BDSM-re inkább egyfajta alternatív szexuális tevékenységként kell tekinteni, mintsem deviáns vagy éppen kóros viselkedésként.

BDSM mint terápia?

Különféle szerepek is társulnak az alkalmakhoz: alávetett személy az, aki feladja az irányítást, míg a domináns egyén az, aki ezt felveszi, és uralkodik partnere felett. A szerepkörök változhatnak, a felek akár egy alkalmon belül is cserélhetik őket. Professzionális szolgáltatások is épültek már ezen igények kielégítésére, a domok, olyan férfiak, a dominák pedig olyan hölgyek, akik pénzért fizikálisan és/vagy verbálisan uralkodnak a klienseken. Egy dominákkal készült interjúsorozatból kiderül, szerintük ezek a foglalkozások az önismeret részét képezik, hiszen az ember olyan dolgokat tárhat föl magában, melyek addig rejtve voltak. Ezenkívül arra is kitértek, egyáltalán nem egészséges, ha minden esetben a társadalmi elvárásokat helyezzük előtérbe. Vélemények szerint ezáltal olyan vágyainkat is elnyomjuk, melyekkel egyébként nem ártanánk senkinek, és pusztán azért nem éljük meg őket, mert tartunk az emberek rosszalló nézésétől. 

Egy-egy ilyen alkalom lehetőséget ad arra, hogy önfeledten feszegessék az emberek a határaikat anélkül, hogy szégyenkezniük kellene.

A kérdezett dominák többször megerősítették, hogy szerintük komoly következményei lehetnek, ha valaki elfojtja ezeket a késztetéseit, ám ezeken az alkalmakon – ha még alávetett is a kliens –  kontrollálhatja vágyait. Ő választja ki, hogy ki domináljon felette, és ő dönt úgy, hogy átadja másnak a hatalmat. Szó esett arról is, hogy a kliensek egy része azért fordul domokhoz és dominákhoz, mivel nem mernek őszintén beszélni házastársaikkal a fantáziáikról, vagy úgy gondolják, nem egyezik az érdeklődésük. Akármennyire meghökkentő lehet, sokan a gyónáshoz hasonlítják itt szerzet tapasztalataikat, vagy úgy tekintenek az „uralkodó” általi büntetésre, mint vezeklésre, melyeket vétségeikért kapnak. Természetesen ezek az élmények szubjektívek, hiszen mindenkiben mást és mást erősít fel egy ilyen impulzus, de kétségkívül érdekes figyelemmel kísérni, mennyire eltérő tapasztalatokról számolnak be különböző egyének.

A fentebb említett 2011-es kutatás segít átkeretezni, amit eddig gondoltunk a BDSM-ről, és új nézőpontból világítja meg a témát. A szakembereknek vannak kétségeik afelől, hogy az ilyen intézményesített BDSM kalandok mennyire egészségesek mind az irányító félnek, mind az ügyfélnek, ám az interjúk során nyert tapasztalatokból tanulhatnak a párok is, és biztonságos körülmények között valamilyen formában átültethetők a hálószobákba.