Szoboszlai Dominik lassan hazánk legismertebb emberévé nővi ki magát, miközben Azahriah-hoz hasonló hatékonysággal segíti megtölteni a Puskás Arénát a magyar labdarúgó-válogatott meccsek alkalmával. A magyar labdarúgás napján az elmúlt időszak sikereinek tükrében vizsgáljuk Szoboszlai szerepét a pszichológia szemszögéből.
Magyarország sorozatban harmadjára jutott ki a labdarúgó Európa-bajnokságra. Egy egész nemzet ünnepelte a bolgár védő utolsó pillanatos öngólját november 16-án. Majd pár nappal később a sikert a Montenegró ellen vívott küzdelem koronázta meg. A csoportban való veretlenséggel magát bebiztosító csapatra egy nemzet lehet büszke, de a tizenegyből is kiemelkedett Szoboszlai Dominik teljesítménye. Csapatkapitányunk nyolc meccsen négy gólja mellett három gólpasszt is kiosztott, ezzel is segítve a válogatott sikerét.
Kollektív sikerek
Biztosan mindenki élt át már olyan helyzetet, amelyben azt érezte, hogy a nevetés ragadós. Ez nemcsak nevetés, hanem más érzelmek kapcsán is megfigyelhető. Biológiai szinten a
tükör-neuron rendszerünk segít minket abban, hogy képesek legyünk mások érzelmi és testi állapotára ráhangolódni.
Az érzelmi ragály, vagy más néven kollektív hangulat jelensége, amikor aktuális érzelmi állapotunkat az befolyásolja, hogy a környezetünkben kik vannak jelen és ők milyen hangulatban vannak. Ez főként pozitív érzésekkel kapcsolatban, csapatban végzett tevékenységek közben és a csoportjuk kapcsán elkötelezettebb személyekben jelenhet meg.
Gondoljunk csak bele, hogy a magyar labdarúgó-válogatottat milyen egység övezi az elmúlt években. Marco Rossi szövetségi kapitány és stábja jelenti ennek az alapját, a folyamatosan magas szinten teljesítő játékosok pedig a csapat magjaként erősítik ezt a kollektív hangulatot. Erre erősítenek rá a szurkolók, akik sosem látott mértékben biztatják és támogatják a játékosokat. Ezt az egységet pedig tovább erősíti Szoboszlai Dominik, aki a Montenegró válogatottja ellen aratott siker és saját kiemelkedő teljesítménye után visszautasította az őt sztárként beállító kérdést és kiemelte minden csapattag fontosságát, illetve azt, hogy ez egy közös siker.
A szövetségi kapitány, egy Szoboszlairól készült anyagban pedig arról beszélt, hogy a magyar nép nagyon vágyott már arra, hogy legyen valaki a csapatban, akivel azonosulni tudnak. A Marco Rossi szerint a válogatott csapatkapitánya igazán megfelelő erre. Ahogyan azt egy korábbi cikkünkben is írtuk a pozitív példaképek inspirálják az embereket arra, hogy ők is hasonló teljesítményt nyújthassanak. Továbbá olyan lehetséges eredményeket mutatnak meg, amikért érdemes küzdeni – egyfajta ideális, elvárt én elérésére sarkallnak.
Miért pont neki sikerült?
A magyar labdarúgást az a hiedelem övezi, hogy tele van tehetséges játékosokkal, de valahol elakadnak vagy megfeneklenek a sikeres sportolóvá válás útján. És most nem azokról az esetekről beszélünk, amikor valamilyen nem várt élethelyzet vagy sérülés töri ketté az adott játékos karrierjét.
Szoboszlai egy nemrég adott interjúban megnyilvánult édesapjával – aki, hosszú évekig edzője is volt –, Szoboszlai Zsolttal való kapcsolatáról. Mint mondta:
„mindent másként csináltunk, mindent az ellenkezőképpen”.
Utalt ezzel arra, hogy az a fajta környezet, amiben ő nevelkedett, nem minden fiatalnak való, sőt, szerinte senki másnál nem működhetett volna. Elmondta, hogy édesapja sokkal szigorúbb edzője volt, mint csapattársainak, dicséretet pedig nagyon ritkán kapott tőle. Ezt sokszor igazságtalannak érezte és megterhelő volt számára. Ami átsegítette ezen, az volt, hogy édesapjával már korán kitűztek egy célt és mindent ennek rendeltek alá. Szoboszlai
sosem az aktuális csapatának legjobbja akart lenni,
hanem arra fókuszált, hogy ha majd a legmagasabb szinten játszik, ott tudja megállni a helyét.
A tehetségekről általában úgy gondolkodunk, mint nagy potenciállal rendelkező fiatalokról, akik kortársaik átlagához képest kiemelkednek fizikai, mentális vagy kognitív funkciók tekintetében. Azonban ez nem minden. Fontos megkülönböztetnünk azokat, akik magas tehetségpotenciállal rendelkeznek és azokat, akik mindent meg is tesznek a bennük lévő tehetség kiteljesedéséért. A tehetség kibontakoztatása komplex feladat. Gagné (1999) tehetségmodelljében szerint egyaránt
fontos a gazdag képzési program, a világos és teljesíthető célok megfogalmazása, a felépített és rendszeres gyakorlás, a fejlődés rendszeres és objektív értékelése, és a személyre szabott fejlesztés.
Ezek az egyéni szintű fejlesztés kulcsai, amelyek Szoboszlai élettörténetét vizsgálva mind rendelkezésre álltak.
A kutatási eredményeket összegezve megállapíthatjuk, hogy a tehetség kibontakoztatásában számítanak a meglévő fizikai-kognitív adottságok és készségek. Valamint a mozdulatok pontos kivitelezésének gyakorlása és az edzéssel töltött idő. Mindemelett kiemelt jelentőséggel bír az edzések sportszakmai, pedagógiai és lélektani minősége is. Nem utolsó sorban nélkülözhetetlen a sikerélmény, hogy a fiatal érezze a fejlődést és azt, hogy a befektetett munka valamilyen formában megtérül.
Mi van az érme másik oldalán?
Az említett interjúban Szoboszlai beszélt arról, hogy nem minden a csillogás és sokszor érzi magát magányosnak. Véleménye szerint a legtöbb top sportolót érinti. Ez egy olyan téma, amely ritkán jelenik meg az élsport vetületében, a vonatkozó kutatások eredményei pedig ellentmondásosak.
Egy nemrégiben megjelent tanulmány (Eccles & Kazmier, 2019) szerint a szociális interakciók csökkentése segítheti a sportolók pihenését. Tehát
minél többet van valaki egyedül, annál inkább tud a regenerálódásra időt fordítani.
Sokak szerint ez az egyik kulcstényező az élsportolók sikerességében. Ugyanakkor az ember társas lénynek született. Agyunk evolúciós fejlődése is azt szolgálta, hogy minél inkább képesek legyünk csoportban élni, társas támogatást és segítséget kérni. Mindenesetre napjaink élsportolóinak a rendszeres utazás, illetve az átigazolás miatti költözés következtében sokszor egyedül kell megküzdeniük a nehéz érzéseikkel. Emiatt olyan hétköznapinak mondható helyzetekben is egyedül vannak, amelyekben a nem élsportoló emberek a család vagy a barátok támogatására vagy épp közelségére mindenképp számíthatnak. Továbbá az élsportolók fokozottan ki vannak téve a kiégés, a túledzettség vagy a kizsákmányolás veszélyeinek.
Éppen ezért is esszenciális a szurkolók által generált kollektív hangulat és a társas támogatás a magyar labdarógó-válogatott sikerében! Bízzunk a hasonlóan jó közhangulatot teremtő szereplésben!
Láthatjuk tehát, hogy a magyar labdarúgó-válogatott sikere mennyire soktényezős. Társadalmi szinten a támaszt nyújtó és a tehetség kibontakozását támogató környezet, egyéni szinten pedig a célmeghatározások mentén befektetett munka vezethet a sikerhez. És persze még sok minden más is...
A magyar labdarúgás napját az Aranycsapat történelmi, 6:3-as sikerére emlékezve tűzte ki november 25-re az MLSZ. Hálásak lehetünk, hogy napjainkban hasonló sikereknek örvendhetünk a magyar labdarúgó-válogatott szereplése kapcsán.
Goschi, G., Révész, G., Simóka, N., Szilágyi, R., Lindner, Á., Tamás, Á., . . . Keczeli, D. (2022). Tehetség a sportban. In G. Goschi, & Á. Pálvölgyi, Dobbantó - A sportpszichológia tankönyve I. (old.: 441-468). Sport és Lélek sport-pszichoterápiás egyesület.
Dóczi, T. (2022). A sport, mint szubkultúra. In G. Goschi, & Á. Pálvölgyi, Dobbantó - A sportpszichológia tankönyve I.(old.: 40-57). Sport és Lélek sport-pszichoterápiás egyesület.
Eccles, D. W., & Kazmier, A. (2019). he psychology of rest in athletes: an empirical study and initial model. Psychology of Sport and Exercise, 44, 90–98.
Reinhardt, M., & Tóth, L. (2022). Élsport és pozitív mentális egészség. In G. Goschi, & Á. Pálvölgyi, Dobbantó - A sportpszichológia tankönyve I. (old.: 109-121). Sport és lélek sport-pszichoterápiás egyesület.
van der Kolk, B. (2020). A test és az agy közötti kapcsolatok. In B. van der Kolk, A test mindent számontart (old.: 83-96). Ursus Libri.
