"Minél vékonyabb vagyok, annál gyorsabb leszek" – evészavarok a sportban

Az étkezési zavarokat a nem sportolók körében is igen súlyos és nagy odafigyelést igénylő betegségként tartjuk számon, azonban a sportolók (nemtől függetlenül) jóval veszélyeztetettebbek nem sportoló társaikhoz képest. A zavar előfordulásának magasabb száma nagyrészt a sportkultúrának és a sport általi nyomásnak tulajdonítható. A sportok között válogatva találunk olyan sportágakat, amelyek körében gyakrabban fordulnak elő evészavaros sportolók, mint más sportot űzők között. Cikkünkben bemutatjuk az étkezési zavarokat, kialakulásuk lehetséges okait és a sportolók körében való előfordulásukat, jellegzetességeiket.

Evészavarnak nevezzük azt a kórképet, amikor az egyén táplálékfelvétele megváltozik és a táplálkozással, táplálékfelvétellel kapcsolatos gondolatai, illetve érzései is zavart szenvednek. Nagyon fontos, hogy időben felismerjük és megfelelő segítséget tudjunk nyújtani, hiszen az evészavaroknak súlyos szövődményei lehetnek.  Három fő típusát különítjük el, melyek a következők: anorexia nervosa, bulimia nervosa és a falászavar. A három fő típus mellett leírtak újabb evészavarokat is (pl. izomdiszmorfia), azonban ezek még nem kerültek be a diagnosztikai rendszerekbe, ám érdemes foglalkozni velük, hiszen jelen lévő problémák. A következőkben röviden ismertetjük az evészavarok különböző típusait.

Anorexia nervosa

Ez a táplálkozási zavar koplalással és annak következtében komoly súlyvesztéssel jár, hiszen az anorexiában szenvedők kórosan félnek attól, hogy elhíznak (még abban az esetben is, amikor már igen alacsony a súlyuk) ezért nem vesznek magukhoz megfelelő mennyiségű táplálékot, korlátozzák a kalóriabevitelt. Az anorexia tünetei között szerepel a testképzavar megléte, mely azt foglalja magába az adott betegségnél, hogy túlsúlyosnak látják magukat és egy állandó elégedetlenség van jelen testsúlyukat, alakjukat illetően. Az anorexiásokra általában minimum 15%-os súlyhiány jellemző és ennek következtében a nők esetében a menstruáció elmaradása. Előfordulását tekintve a nők érintettsége 1-4% közé tehető, míg a férfiakra nem igazán jellemző betegség. Mielőbbi felismerése és kezelése kiemelkedően fontos, mivel krónikus pszichés és szomatikus betegségekhez, valamint korai halálozáshoz vezethet.

Bulimia nervosa

Ahogyan az anorexiás, úgy a bulimiás betegekre is jellemző a testtel való túlzott foglalkozás. A bulimiában két fő tünetet különböztetünk meg, melyek a betegséget képzik. Az egyik tünet a falásroham, a másik pedig a purgálás, tehát a bevitt nagymennyiségű ételtől való megszabadulás. A falásrohamok bizonyos időközönként jelentkeznek, melyek során az átlagos ételmennyiséghez képest jóval nagyobb mennyiségű ételt fogyasztanak el. Ezeket a rohamokat vagy epizódokat előidézheti a stressz, a szorongás, az unalom, vagy alkohol és drogfogyasztás. Egy-egy ilyen falásrohamot a betegben a nagymennyiségű táplálék elfogyasztása keltett bűntudat követi. A bűntudattól és az ételtől különböző purgáló módszerekkel próbálnak szabadulni, ilyen pl. az önhánytatás, hashajtó bevétele. A bulimiás betegekre jellemző lehet az étvágycsökkentő tabletták alkalmazása vagy, mint az anorexia nervosa esetén, a túlzásba vitt edzés is. Ám nagyon fontos különbség, hogy míg az anorexiások nagyon alacsony testsúllyal, addig a bulimiások általában normális súllyal rendelkeznek. A betegség gyakorisága nők esetében 1-3%, míg férfiaknál csupán 0,1-0,5%.

Falászavar

A falászavar vagy más néven túlevéses zavar a bulimiás falásroham epizódjainak felel meg. Azonban ennél a betegségnél kompenzáló módszerek nincsenek. Tehát akkor beszélünk falászavarról, amikor kontrollvesztés élménnyel járó falási epizódok vannak jelen. Az epizódok során hatalmas mennyiségű ételt vesznek magukhoz a betegek. Mivel a bulimiától eltérően ennél a betegségnél nincsen kompenzációs módszer, így a zavarban szenvedők túlsúlyosak. Így mondhatjuk, hogy a falászavar az elhízás egyik rizikótényezőjének tekinthető, így ez a típusú evészavar a sportolók körében nem jellemző.

Sportolók közötti előfordulása

Az étkezési zavarok kialakulása és megléte összetett okokra vezethető vissza. Szerepet játszhatnak biológiai, genetikai tényezők, családi rendszer dinamikája, személyiségbeli tényezők (perfekcionizmus, alacsony önértékelés, kontrollvesztés érzése) és  környezeti hatások is. Arra a kérdésre válaszolva, hogy a sportban, sportolók között miért gyakoribb az előfordulásuk, mint az átlagpopulációban, a válasz az, hogy

maga a sportkultúra és a sport általi nyomás magasabb rizikót jelent ezen zavarok kialakulására.

Illetve a sportolók körében való kialakulása visszavezethető a túl hosszan tartó diétázásra, tragikus esemény bekövetkeztére (sérülés), vagy akár a testsúlyra tett megjegyzésekre is. A sport az, ahol számít a megjelenés, a testalkat és a testtömeg. Nem egy olyan sportot tudunk megemlíteni, ahol túlzott figyelmet kap a testtömeg és annak felülvizsgálata. Ilyen sport pl. a ballett, a torna, szinkronúszás, műkorcsolya tehát az esztétikai, valamint a súlycsoportos (evezés, bírkózás) és állóképesség (triatlon, úszás, hosszútáv futás) sportágak is. Ezen sportágaknál magasabb az evészavarok kialakulásának aránya. Éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy az étkezési zavarokra nézve érzékeny sportágakban (minden más sportágban is) résztvevő sportolókat, edzőket és kiskorú esetén a szülőket célozva foglalkozásokat indítsanak, pszichoedukációt tartsanak a témában. Fontos lenne az egészséges táplálkozás és az étkezési zavarok, valamint a figyelmeztető jelek és a segítségkérés lehetőségeinek ismertetése. Az zavarok ismertetésekor érdemes lehet kitérni a koplalás, purgálás (bulimia esetében) és egyéb étkezési megszorítások következményeire, melyek számos területen jelentkezhetnek.

Következménye, mind pszichés, mind testi/ szervi lehet, valamint a sportolóknál a teljesítmény romlása!

A következőkben olyan újabb típusú evészavarokat mutatunk be, melyek kifejezetten a sportolók körében való megjelenésükről ismertek. Az előbbiekben megismert anorexia és bulimia mellett a sportolók között nem egy olyan személyt találunk, aki ilyen típusú evészavarban szenved. Ezek az anorexia athletica és az izomdiszmorfia.

Anorexia athletica

Célja a testsúly kontrollálása a kényszeres és túlzásba vitt edzés következtében. A sportot használja eszközként a korlátozott táplálékfelvétel mellett. Amikor az edzés nem lehetséges a beteg szorongó és ideges lesz.

Izomdiszmorfia (testedzésfüggőség)

A testedzésfüggőség beszédes név, hiszen a személy túlzott és egészségtelen mértékű ragaszkodást mutat a testedzés iránt. Nagyon fontos, hogy ez a ragaszkodás nem a jobban teljesítés vágyából fakad, hanem abból, hogy az edzés kihagyása miatt fellépő kellemetlen érzést megszüntesse. Tünetei közé tartozik az izmossággal való túlzott foglalkozás és a testképzavar. Magukat soványnak, gyengének látják, miközben a túlzott edzés miatt már nagyon izmosak. Ez a zavar általában a férfiakra jellemző, de manapság egyre több nőnél is megfigyelhető.

Nemi érintettség

Az evészavaros sportolók nagy része nő, és igen elhanyagolható száma férfi. Azonban vannak olyan sportágak, amelyek nagyobb erőt és állóképességet igényelnek (súlycsoportos, állóképesség sportágak), mint például a testépítés, úszás, evezés, ahol a férfiak érintettsége elérheti a 33%-ot is. Ám még ezen sportágakban sem magasabb a férfiak százalékos aránya, hiszen a nők 62%-a küzd valamilyen étkezési problémával.
Egy 2008-as magyar kutatás eredményeként a kutatók azt találták, hogy a súlyemelő, öttusa és röplabda sportolók voltak a magyar élsport leginkább érintettjei évészavarokat tekintve (szintén női túlsúllyal).

A téma zárása képpen három példát, személyt emelünk ki a sportvilágból, akik evészavarral küzdöttek.

Példák a sportvilágból

• Julija Vjacseszlavovna Lipnyickaja: A 23 éves Európa bajnok és olimpiai bajnok műkorcsolyázónő, 2017 nyarán jelentette be visszavonulását. A sportolónőt igazi tehetségként tartották számon ám a sportág általi súlyelvárások következtében kialakult betegsége miatt úgy döntött szögre akasztja korcsolyacipőit. Lipnyickaja-t anorexiával diagnosztizálták.
• Bahne Rabe: A Nyugat-Németországból származó evező, pályafutása során két olimpiai érmet nyert. 1995-ös visszavonulását követően étkezési problémák léptek fel nála, súlyos anorexiája következtében hat év leforgása alatt 40 kilót fogyott. 2001-ben alultápláltság miatt kórházba került, majd ott tartózkodása során kialakult tüdőgyulladásban elhunyt.
• Szilágyi Liliána: Európa-bajnok ezüstérmes és ifjúsági Európa-bajnok, ifjúsági olimpiai-bajnok magyar úszónő. A fiatal úszó bulimiával küzd(ött), melyet nyilvánosan felvállalt, melynek célja az volt, hogy tudassa hasonlóan étkezési zavarokkal élő társaival, hogy nincsenek egyedül, hogy kell erről beszélni és segítséget kérni.