Mire vagy kíváncsi? – A kíváncsiság pszichológiai megközelítése

Amikor a gyerekek elkezdik felfedezni a világot, folyamatosan kérdezgetnek. A „miért?” kérdések sorozata a felnőttek számára hol szórakoztató, máskor talán már inkább kicsit fárasztó, de szépen mutatja az információgyűjtés és feldolgozás folyamatát, amelyek a kíváncsiság magját alkotják. Miben gyökerezik a kíváncsiságunk? Jó vagy rossz, hogy meg akarjuk ismerni a világot? Ellen lehet-e állni a tudásvágyunknak?

A kíváncsiság tulajdonképpen egy tanulási folyamat és a motiváció alapvető része, amelyben a gyermeki érdeklődés és a tudományos felfedezések széles skálája egyaránt megjelenik. Ahogy a gyerekek elkezdik felfedezni maguk körül a személyeket és a tárgyakat, érdeklődésük még kevéssé tekinthető intellektuálisnak, mégis ez jelenti a későbbi reflektív érvelések alapját. A gyermek a nyitottságával a környezete aktív részévé tud válni, egyre inkább bevonják beszélgetésekbe és a dolgok megfigyelése érdeklődéssé, azaz pozitív szellemi erővé alakul.

A kíváncsiság embereknél és állatoknál egyaránt megtalálható motívum, és a kutató-kereső viselkedésen túl akár manipulációként is megmutatkozhat.

A kíváncsiság elsősorban olyan helyzetekben jelenik meg fokozottabban, amelyek szokatlanok, váratlanok és újak,

hiszen ezek arra késztetik az adott élőlényt, hogy feltérképezze, átkutassa a környezetet, összefüggéseket tárjon fel. Ugyanakkor a kutató-kereső viselkedés arra is jó, hogy az újszerű helyzetek bizonytalanságát csökkentse. A környezetünk befolyásolása, illetve a tárgyakkal való manipuláció hátterében egyrészt szintén a megismerés motivációja áll, másrészt pedig a valóság alakítására tett kísérlet és a kreatív, alkotó tevékenységek.

Nem mindegy, hogy mi áll a kíváncsiságunk hátterében

A pszichológiában a kíváncsiság többféle felosztása, megközelítése ismert. Megkülönböztetünk perceptuális és úgynevezett episztemikus kíváncsiságot. A perceptuális az érzékelés és az ingerek szintjén megjelenő kíváncsiságot jelöli, míg a másik inkább arra motiválja az embert, hogy részletesebben megvizsgáljon valamit, utánajárjon a dolgoknak. Úgyis mondhatnánk, hogy az episztemikus kíváncsiság az információ iránti igényt foglalja magában, míg a perceptuális a tapasztalatok iránti igényt.

Ugyanakkor a kíváncsiság egy személyiségvonásnak is tekinthető, amely különbözőképpen tudja serkenteni a felfedező viselkedést.

A diverzív felfedezés kulcsa az ingerek változatossága, ami pedig azt a célt szolgálja, hogy minél sokszínűbb környezetet teremtve elkerüljük az unatkozást. Ebben az esetben a fókusz magán az ingeren van, és nem a tartalmon. Ezzel ellentétben a specifikus kíváncsiság egy adott tárgy vagy jelenség részletesebb feltérképezésére ösztönöz. A kíváncsi egyének abban is különbözhetnek egymástól, hogy a kíváncsiság érzése egy adott időben jelenik meg – vagyis egy állapotról van szó, vagy valamilyen gyakorisággal, rendszeresen tetten érhető a személyiségben, tehát egy vonásszintű jelenség.

A teljesítmény motorja

Sok helyen az oktatási rendszer a tanulmányi eredményeken alapszik. A felsőoktatási intézményekbe való bekerülés egyik feltétele például a jó tanulmányi átlag. Talán éppen emiatt is fókuszál számos pszichológiai kutatás az iskolai teljesítmény háttértényezőinek feltérképezésére. Általánosságban azok a személyek, akik gyorsabban képesek elsajátítani a tudást (magasabb kognitív képességekkel rendelkeznek), illetve azok, akik szorgalmasan és jól szervezetten tanulnak (ami pedig a lelkiismeretességgel függ össze), jobb iskolai teljesítményt nyújtanak. A képességek sokfélesége, különböző szintje és az eltérő szándékok egyéni különbségekhez vezetnek. Ha kicsit továbbmegyünk ebben a kérdéskörben, az sem elhanyagolható szempont, hogy egy teszt vagy vizsga során mire és hogyan kérdeznek rá. A képességeket mérő tesztek azt jelzik, amit az egyén tud vagy képes megtenni. Ellenben a személyiségskálák olyan mérőeszközök, amelyek azt mutatják meg, amit a személy nagy valószínűséggel csinál. Tehát más a kimenetel attól függően, hogy mit várnak el tőlünk a különböző felmérések.

A képességet általában a maximális, a lehető legjobb teljesítmény mértékeként értelmezik. Ugyanakkor fontos látnunk, hogy vannak olyan tipikus teljesítménymutatók is, amelyek a viselkedésünkben mutatkoznak meg – és az eredményben legfeljebb csak közvetetten, mint például az énhatékonyság érzése. Az oktatásban és a tanulmányi eredményekben mindkét teljesítménytípus megtalálható. Bár a legtöbb diák sikernek azt az érdemjegyet tekinti, amelyet meghatározott idői keretben bizonyos számú kérdés megválaszolására kapott (ez a maximális teljesítmény), de az értékelésben megjelenik a tanulóra általánosságban jellemző, széles teljesítménymintázat is, amely a vizsgára való átfogó és alapos felkészülésben mutatkozik meg.

Tehát a képesség és a szándék fontos tényezők, de mitől függ az, hogy a személyek milyen tudásra tesznek szert, és ezt milyen helyzetekben és hogyan használják fel? Az elmúlt évek kutatásai odáig vezettek, hogy a meglévő kettő mellett

feltételezhető egy harmadik faktor is: az intellektuális kíváncsiság.

A megszerzett tudás és képességek különbségei az egyének egymástól eltérő tanulási motivációiban keresendő. Az, hogy kit mi érdekel, milyen képesség elsajátítása vagy tudás megszerzése lesz jutalmazó értékű a számára, a nyitottságától és kíváncsiságától függ. Így fordulhat elő, hogy valakinek az autószerelés lesz a szenvedélye, más pedig az olvasásban találja meg az örömöt.

Éhezünk a tudásra

Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy egy illatozó pékség vagy ínycsiklandozó süteményeket mutogató cukrászda előtt sétálva elgyengült és vásárolt valamit onnan. Vajon a tudásvágy hasonló mechanizmusokkal jellemezhető, mint az ételek iránti sóvárgás?

Az erre vonatkozó kutatások eredményei szerint mind a kíváncsiság, mind az éhség képes hatni a döntéshozatali folyamatokra. A döntéshozáskor még a lehetséges negatív következmény lehetősége sem riaszt minket vissza, ha nagyon kíváncsiak vagyunk valamire, vagy nagyon vágyunk egy ételre. Agyi képalkotó eljárásokkal kimutathatóvá vált, hogy éhség és a kíváncsiság esetén is megnövekedett aktivitási szint tapasztalható a striatumban, amely az agy jutalmazással és motivációval összefüggő területe. Bár a pontos mechanizmusok feltárásához további vizsgálatokra van szükség, az feltételezhető, hogy az étkezés és a tudás megszerzése is jutalmazó értékű folyamatok az agyunk számára. Az új információk megszerzése pedig – a vágyott finom falatokhoz hasonlóan – fiziológiai sóvárgást válthat ki.

Előfordul, hogy kinyílik Pandora szelencéje

Sokszor olyan helyzetekben sem tudunk határt szabni a kíváncsiságunknak, mikor tisztában vagyunk a negatív következményekkel. Például beleolvasunk mások levelezésébe, vagy kipróbálunk potenciálisan veszélyes dolgokat, hogy megtudjuk, mit váltanak ki belőlünk. Utólag pedig gyakran azok a gondolatok jelentkeznek, hogy „Bárcsak ne tettem volna meg.”, „Erről jobb lett volna inkább nem tudni.” stb. De miért ellenállhatatlan ennyire a kíváncsiság?

Egy lehetséges magyarázat lehet az, hogy a kíváncsiság nagy mértékben torzítja a kockázat valószínűségének észlelését, tehát nem reálisan mérjük fel a helyzetet és a lehetséges veszélyeit. Emellett az is előfordulhat, hogy

a kíváncsiság annyira erős az ismeretlen információ iránt, hogy ösztönzően hat, valamilyen jutalmat várunk attól a helyzettől.

Az irracionális és kockázatos magatartás hátterében pedig a neurobiológiai folyamatok módosulásai is megfigyelhetőek. A kíváncsiság csábító ereje olyan helyzetekben a legerősebb, amikor a személyeknek azonnal döntést kell hozniuk, és valamilyen személyes dilemma is kötődik mindehhez, hiszen az érzelmileg terhelt helyzetekben nehéz a racionalitást megtartani, és ilyenkor győz a kíváncsiság.