Mit adott a pszichológia a Star Warshoz? – Az Erő és a kollektív tudattalan

Van, aki a klasszikus trilógiára esküszik, van, aki az előzményfilmekért rajong. Lehet utálni vagy fanatikusan szeretni, számolni a napokat az új részig, vagy gyűlölni a Disney-t gyerekkorunk sárba tiprásáért. Akárhogy is, a Star Warst nem lehet nem ismerni, beivódott a kultúrába és – mint az Erő maga – körülvesz valamennyiünket. De mi köze a messzi-messzi galaxisban történteknek a kollektív tudattalanhoz? Mit köszönhet Csillagok háborúja a pszichológiának?

George Lucas saját bevallása szerint minden idők legsikeresebb sci-fi mozija – a látszat ellenére – sokkal közelebb áll a mítoszokhoz, mint a tudományos-fantasztikum világához. „Célom az volt, hogy mesét alkossak, amiben sok a fantázia, de kevés a tudomány.” Valóban a semmiből teremtett volna egy egész univerzumot, ami korábban ismeretlen mértékű rajongást váltott ki emberek millióiból? Semmit nem bízott a véletlenre, tűpontosan tervezte meg a történet felépítését, a karaktereket és tudattalanul ismerős alkotóelemeket használt. Hogy mi adja a Star Wars erejét? Akármilyen meglepő, de többek között jungi archetípusok, orosz tündérmesék és mítoszi fordulatok.

Mitológiateremtés

Lucas modern mítoszt akart létrehozni, olyan történetet mesélni, amiért gyerekként maga is rajongott. A Csillagok háborúja egy afféle modernkori legenda, ami a fantasztikus elemek ellenére egy nagyon is valós emberi örök kérdésről,

a jó és a rossz harcáról szól.

Főiskolai évei alatt élénken érdeklődött a pszichológia és az antropológia iránt. A szakdolgozatát Vlagyimir Jakovlevics Propp munkásságából írta. Az orosz kutató több száz népmese elemzésén keresztül arra jutott, hogy minden tündérmese harmincegy különálló funkcióval bíró alkotóelemre bontható. Olyan egyszerű elemekről van szó, mint az otthon elhagyása (Luke, Anakin és Rey is távozik a saját homokbolygójáról), a segítőtárs megszerzése (Luke esetében Han Solo barátsága, Anakinnak a Qui-Gonnal való találkozás, Reynél pedig a Finnel való megismerkedés), a varázseszköz elnyerése (fénykard) vagy az ellenféllel való összecsapás. Propp kategóriái néhol végtelenül magától értetődőnek hatnak, de éppen ezért szolgálhattak alapul – némileg letisztulva – a hollywoodi történetmesélésnek.

Az út a lényeg

A történet mitikus oldalára nagy hatással volt Joseph Campbell amerikai író-vallástörténész, akinek Lucas eljárt az előadásaira, csak azért, hogy személyesen találkozhasson vele. Campbell szerint a mesék és legendák mélyén egyazon feltételezett ősmítosz húzódik. Arra a következtetésre jutott, hogy minden történetben

a hős útját szeretnénk megélni,

az út pedig jól azonosítható állomásokon vezet keresztül. Az út ugyanúgy érvényes saját hétköznapi életünk narratívájára, mint a jedivé válásra. Lucas többször is elvitte félkész történetét Campbellnek és kikérte a véleményét, mivel filmjét részben ezekre az ősi mítoszi elemekre szerette volna felépíteni. Ezek az elméletek nagyban támaszkodnak Jung kollektív tudattalan fogalmára, de a svájci pszichiáter archetípusokról szóló elképzelései még erősebben befolyásolták a Star Wars univerzum karaktereinek személyiségét. Hol érhetők tetten az analitikus pszichológia hatásai minden idők legsikeresebb űroperájában?

Jung és a Sötét oldal

Jung szerint létezik egy minden emberben azonos, személyiség feletti, általános lelki alap. Ez a mélyebb réteg az úgynevezett kollektív tudattalan, ami nem személyes élményeinken alapszik, hanem velünk született. A kollektív tudattalan tartalmazza a archetípusokat, amik

az emberiség közös tapasztalatai az életről,

halálról, istenről, jóról és gonoszról. Ezért létezhetnek kultúrafüggetlen történetek, amelyekkel bárki könnyen tud azonosulni. A legfontosabb archetípusok a Persona, az Árnyék, a Selbst, valamint az Anima és az Animus (ez utóbbi kettő a férfiban élő nő illetve a nőben élő férfi archetípusa). Erkölcsi értékét tekintve minden archetípusnak van jó és rossz oldala is. Az archetípusok Star Wars-beli megjelenítésének egyik példája Darth Vader karaktere. Vader a Persona jungi archetípusát képezi le. A Persona az az arcunk, amit a világ felé mutatunk, ahogy láttatjuk magunkat. Megvédi a törékeny ént a külső negatív képektől. A görög „álarc” szóból ered. A néhai Anakin Skywalker nemcsak fizikai értelemben kénytelen maszkot viselni a túléléshez, de pszichológiai szinten is álarc mögé rejti a benne élő jóság utolsó morzsáit.

A Personával némileg komplementer az Árnyék archetípusa, ami átível az egész történeten. Ez a személyiségünk visszautasított része. Minden, amit nem akarunk beismerni a külvilágnak, sem magunknak. Jung szerint minél inkább elfojtjuk az Árnyékot, annál sötétebb, erőszakosabb lesz. Anakin és Luke Skywalker is megküzd saját Árnyékával, de különböző következményekkel. Anakin folyamatos tagadásban van saját sötét oldalával kapcsolatban, így amikor szembe kell néznie vele, nem bír felülkerekedni. Luke-nak sikerül kiállnia a próbát. A barlangjelenetben, mikor levágja Vader fejét, a maszkban a saját arcát látja. Itt szembesül vele, hogy benne is van sötétség. De Luke nem fojtja el a kettősséget, nem fél a beismeréstől, és ez segít neki az elfogadásban. Hiszen Yoda mester szinte jungiánus keretben megfogalmazott tanácsa alapján: „A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet kínt, és szenvedést. A félelem a sötét oldal kapuja.”