Mit árulnak el rólunk első emlékeink?

Mindannyian tapasztalhattunk már olyat, hogy megkóstolva egy ételt újra a gyermekkorunkban találtuk magunkat, vagy megcsapta az orrunkat egy illat, visszaröpítve minket egy korábbi eseményhez.

Szinte minden emlékünkhöz kapcsolódik valamilyen érzékszervi modalitás: ízlelés, látás, hallás, tapintás vagy szaglás. Ennek köszönhetően bizonyos ízek, illatok, színek, hangok vagy felületek nagyon erősen kötődnek különböző érzelmekhez is, melyek az emlék keletkezésekor jelen voltak, és az emlék aktivizálódásakor ezek is felelevenednek. Sokszor nem is feltétlenül tudjuk, miért önt el minket egy illat nyomán a boldogság, vagy egy hangot meghallva miért szorul össze a gyomrunk. Ezt az adottságunkat azonban ki is használhatjuk:

ha tudjuk, melyik érzékszervünk dominál az emlékeinkben, könnyebben örömet szerezhetünk magunknak általa.

Arthur J. Clark, a korai emlékek kutatója szerint ezek meghatározóak a későbbi vágyaink és életmódunk szempontjából: mi felé törekszünk, mi lesz vonzóbb számunkra, mi fog központi szerepet játszani az életünkben. Ez különösen megmutatkozik abban, hogy emlékeink milyen érzékszervünkhöz köthetőek a leginkább.

Látás

Clark kutatásai szerint a leggyakoribbak a képi, látáson alapuló emlékek. Érdekesség, hogy a legkorábbi emlékeink általában nem tartalmaznak beszédet, és semmilyen más hangot sem, leginkább némafilmhez hasonlíthatóak. Akiknek az emlékei között a képek dominálnak, később is hajlamosabbak képekben gondolkodni, és általában jó a fantáziájuk. Keresik a képekhez fűződő élményeket, élvezik a filmeket, művészeti alkotásokat, és vonzóak számukra a vizualitáshoz köthető egyéb tevékenységek is.

Tapintás

A tapintáshoz köthető korai emlékek átlagosan 10-ből egy embernél jelennek meg, így ezek a második leggyakoribbak. Ilyen lehet például egy simogatás emléke, vagy a hideg-meleg érzése a bőrünkön. Azoknak, akiknek pozitív érzések kötődnek az ilyen emlékeikhez, biztonságot, szeretetet, boldogságot idéznek fel, később is fontosabb az érintés, jobban szeretnek megérinteni másokat, vagy jobban kedvelik, ha őket érintik meg. Jellemzőek rájuk a gyakori ölelések, és különösen vonzóak számukra a puha, kellemes tapintású anyagok. Általában jobban is figyelnek arra, hogy a ruháik vagy ágyneműjük milyen anyagból készül.

Hallás

A hangokat tartalmazó korai emlékek mintegy 20-ból egy embernél fordulnak elő, tehát viszonylag ritkák. Akik ilyeneket tudnak felidézni az első emlékeik között (például valakinek a beszédét, a porszívót, vagy egy autómotor hangját), azok később is jobban érdeklődnek a hangok iránt, érzékenyebb a hallásuk. Számukra vonzóak az akusztikus tevékenységek: a beszélgetés, zenehallgatás, hangszeren játszás. Gyakran jellemző rájuk, hogy később is könnyebben jegyeznek meg dolgokat hallás után, például egy előadáson, vagy ha felmondják maguknak, és visszahallgatják a tananyagot. Az is többször fordul elő náluk, hogy magukban beszélnek valamilyen magányos tevékenység során. A hangulatukra pozitívan hatnak a megnyugtató vagy felemelő hangok, mint az eső kopogása vagy a harangok, az éles, hangos, kellemetlen hanghatások viszont fokozott stresszt jelentenek.

Szaglás

Az emberek körülbelül 2 százalékánál szerepel a szaglás az első emlékei között. Ők később is érzékenyebbek a különböző illatokra, szagokra, nagyobb élményt vagy distresszt jelent számukra ezek megtapasztalása. A jó illatok jelentősen javítják a hangulatukat, pozitív hatással vannak rájuk, például egy új könyv, a frissen nyírt fű vagy kedvenc parfümjük illata. A hátulütője, hogy könnyebben rosszul lesznek a kellemetlen szagoktól, nehezebben tudják ezeket elviselni.

Ízlelés

Az első emlékeink között a legritkábban az ízek szerepelnek: ezeknek az előfordulása kevesebb, mint 2 százalék. Megfigyelhető, hogy azoknál az embereknél, akik már a korai éveikből is több, ízekhez, ételfogyasztáshoz köthető pozitív emléket tudnak felidézni, az étkezés később is fontosabb szerepet játszik, magasabbra értékelik az evéshez köthető élményeket, például az ízek élvezetét vagy az evést övező rituálékat. Ez a mintázat abban is megmutatkozik, hogy nemcsak maga az étkezés, hanem az ételekről való gondolkodás, és az ételek előkészítése is nagyobb élvezetet és megelégedést nyújt nekik. Az érmének azonban itt is két oldala van: ez a beállítódás a túlevéshez vagy túlsúly kialakulásához vezethet, ha nem figyelünk oda.