Mit mond el rólunk a szívünk? – A szívfrekvencia-variabilitás pszichológiája

Számtalanszor kivesézett téma már az, hogy a hektikus, rohanó életet élő emberek vérnyomása magasabb, és nagyobb eséllyel alakul ki náluk szív- és érrendszeri betegség. Szívünk ennél azonban sokkal többet rejteget a kamrájában, ahonnan EKG segítségével előhívhatók a titkok, melyek meglepően jól tükrözik akár pszichológiai működésünket is. Beszéljünk a lélekről szívesen!

Mielőtt azonban belevágnánk az igazi pszichológusbeszédbe, a téma megértése céljából be kell mutatnunk egy módszert, amelyet szívfrekvencia-variabilitás („heart-rate variability”, HRV) elemzésnek hívnak. A hétköznapi ember talán sosem gondol bele, hogy a két szívverés között eltelt idő egyáltalán nem állandó. Sőt, folyamatosan változik, és ez a változás (a variabilitás) még számszerűsíthető is. Ha elsőre nehéz elképzelni a variabilitást, gondoljunk bele, hogy vajon mennyire variábilis egy falióra másodpercmutatójának ugrándozása? Semennyire. Két ugrás között – ha törik, ha szakad – egy másodperc fog eltelni. De mi a helyzet azzal a dobossal, aki a Smells like teen spirit című számot dobolja? Két dobverés között néha egy, néha két, de van, hogy sokkal több másodperc telik el. A szám négy és fél percében a dobverések variabilitása magas.

Pulzus, autonóm idegrendszer, szívanatómia

Hát ez még nagyon nem pszichológia, de ígérjük, hogy lesz az is. A szív normál esetben hetvenhármat ver percenként, vagyis a szívverések között általában kb. nyolcszáz milliszekundum telik el. Ám ha éppen vizsgázunk vagy a Star Warst nézzük, ez lecsökkenhet négyszáz ms körüli értékre is (kb. százötven ütés/perc). A vizsgázás stresszes, ami azt jelenti, hogy az autonóm idegrendszer szimpatikus ága aktiválódik egy ilyen helyzetben, és felgyorsítja a szívverést. Miután lefeleltünk ötösre a vizsgán, és fokozatosan megnyugszunk, a paraszimpatikus idegrendszer veszi át a hatalmat és visszalassítja szívünket kb. hetvenhármas pulzusra. A szimpatikus- és paraszimpatikus idegrendszer azonban mindig párhuzamosan működik, így kettejük összjátéka dönti el, hogy lassítunk, avagy gyorsítunk. Ez az összjáték a szívben a sinus csomón fejeződik ki. A sinus csomó ad impulzusokat a szívnek, amelyek összehúzódásra (dobogásra) késztetik, és amelyeket az EKG is felismer, illetve regisztrál.

A szívverések közötti távolság, amely nyolcszáz ms-ról hirtelen ugorhat ezerre, de akár hatszázötvennégyre is, nagyon variábilis tud lenni. Ezt egy speciális ábrán, a tachogramon szoktát bemutatni. Ebbe a variabilitásba beleszól a szimpatikus- és paraszimpatikus idegrendszer vetélkedése, a légzés, a hormonális hatások, de ugyanakkor a személyiség és a mentális feladatvégzés is.

 

Nem is gondolnánk, hogy az EKG mennyi mindenről árulkodhat.

Természetesen van egy nagyon fontos orvosi oldala, például az alacsony HRV összefügg a cukorbetegséggel vagy a túlélési esélyekkel egy szívinfarktus után. Az alacsony HRV tehát rosszabb, aminek fő oka, hogy egy változékonyabb rendszer jobban ellenáll a külső hatásoknak, és megfelelőbben alkalmazkodik a környezethez. A magas érték viszont nemcsak egészségügyileg kívánatos, hiszen ez magasabb szintű agyi működéssel (jobb kognitív funkciókkal, pl. tervezés, kivitelezés) is együtt jár a kutatások szerint.

A HRV komponensei frekvenciatartományban

Megfelelő matematikai mágiával, vagyis algoritmusokkal, transzformációval többet is nyerhetünk, mint pusztán a HRV mértéke. Milyen jó lenne egy eljárás, ami megvizsgálja az ételt, és rögtön kiadja a receptet, nemde? Nos, a Fourier-transzformáció, amellyel az EKG-t is analizálhatjuk, éppen ezt teszi. Az ábra felső részén egy normális EKG-ból létrehozott tachogramot látunk, alatta pedig azokat a hozzávalókat, amelyekből felépül. Láthatjuk, hogy vannak magas (HF), alacsony (LF) és nagyon alacsony (VLF) frekvenciakomponensei.  Létezik ultraalacsony is, de azt itt nem jelöltük. A HF azokat a biológiai és pszichológiai ritmusokat tükrözi, amelyek az EKG-n gyakran, 2,5-7 másodpercenként megjelennek (ezért olyan sűrűn tüskézett az ábrája). Az LF már lassabb ritmusokról árulkodik: ezek 7-25 másodpercenként jelentkeznek, míg a VLF ennél is lassabb, hiszen csak 25-300 másodpercenként szól bele a jelbe.

HRV és pszichológia

De mik ezek a ritmusok? A HF közvetítésével képet kaphatunk a már említett paraszimpatikus idegrendszer aktivitásáról. Akinek magas a HF-értéke, az minden bizonnyal nyugodt, ám ez még nem minden, ennél többet is tud mesélni nekünk. A nyugalomban mért HF személyiségünk egyes részeit is tükrözi, hiszen értéke kapcsolatban áll az érzelmi intelligenciával, amely az érzelmek felismerésének, kifejezésének és szabályozásának képessége. Akinek nyugalomi állapotban nagyobb a HF-értéke, az jobban kezeli érzelmeit, pontosabban ismeri fel és mutatja ki őket. Összességében hatékonyabban képes szabályozni saját belső működését. Az alacsonyabb HF-et viszont olyan jelenségekkel hozták összefüggésbe, mint a stressz, a szorongás, az aggodalmaskodás, a pánik. Nem hihetetlen, hogy mindezt egy EKG-ból állapítottuk meg?

Ezzel szemben az LF értelmezése vitatott. Egyesek szerint ez a mutató a szimpatikus idegrendszer aktivitásának indikátora, de ezt cáfolták, és inkább kevert élettani eredetet tulajdonítunk neki, amelynek vezérfonala a baroreflex-működés. A VLF tisztább képet ad, ő a hosszú távú szabályozás mutatója, amelybe beletartozik a testhőmérséklet-szabályozás és különböző hormonális hatások is. A VLF alacsony értéke tapasztalható például poszttraumás stressz szindróma után is. A szív tehát megsínyli a komoly pszichológiai megrázkódtatásokat, amit a köznyelv feltehetően a „megszakad a szíve” mondattal próbál érzékeltetni. Az alacsony VLF-t összefüggésbe hozták továbbá az alacsony tesztoszteron szinttel is. A messzemenő következtetésekkel azonban mindig vigyázzunk, mert gyulladásos megbetegedés is okozhat alacsony VLF szintet.

A HRV-elemzés persze ennél jóval nagyobb volumenű. A frekvenciatartományon (ahová a HF, LF, VLF tartozik) túl beszélhetünk idői tartományról és nem lineáris paraméterekről is, amelyek további érdekességekről számolnak be, ám ez már aligha fér bele egy ilyen rövid cikkbe. A kutatótársak azonban érezzék megszólítva magukat, hogy a jövőben intenzíven folytassák/folytassuk a HRV és a pszichológia összefüggéseinek vizsgálatát, elsősorban azért is, hogy a téma magyar irodalma gyarapodhasson.