Manapság megannyi karácsonyi történet és film lát napvilágot, a Netflix egyenesen ontja magából a romantikus karácsonyi filmeket, melyeket valaki vagy szeret, vagy nem. Akadnak azonban igazi klasszikusok is, melyeket évről évre előveszünk. Ilyen történetnek mondható Dickens Karácsonyi Ének c. remekműve is, melyről később készült több előadás vagy filmadaptáció is, akár vicces, szomorkásabb vagy ijesztő formában. Cikkünkben ennek az örökzöld, témájának és felvetett kérdéseinek aktualitását soha el nem vesztő, szívszorongató és egyben szívmelengető történetnek a pszichológiai mondanivalóját kíséreljük meg leírni.

A karácsonyi időszakhoz az ajándékvásárlás, a karácsonyi zenék, a forralt bor, a mézeskalács, a korcsolyázás és megannyi „karácsonyi dolog” asszociációja társul. Ezek, illetve sok minden más adják a karácsonyi hangulatot, mely beköltözik a lelkünkbe, és pici fényt és meleget nyújt az egyre hidegebbé és sötétebbé vált napokban. Több időt töltünk a szeretteinkkel, a családunkkal és a barátainkkal, és megajándékozzuk őket, hogy kifejezzük szeretetünket (és mert a média, az üzletek és a black firday ajándékőrületét egyszerűen lehetetlen figyelmen kívül hagyni). Nem úgy Ebenezer Scrooge, Charles Dickens főszereplője, aki se ebből se másból egy cseppet sem kért. 

A történet

Dickens elbeszélésének kezdetén megismerjük főhősét, Ebenezer Scrooge-ot, aki egy fösvény uzsorás. Csak a pénze érdekli, illetve, hogy minél kevesebbet kelljen belőle költenie vagy adnia másnak. A karácsonyt ki nem állhatja, se unokaöccse meghívását nem fogadja el, sem alkalmazottjának nem ad szabadságot az ünnepekre. Karácsony előtt meglátogatja néhai üzlettársának szelleme, aki valaha volt anyagi javait láncok képében húzza maga után. Elmondja Ebenezernek, hogy bizony az ő derekán már még nagyobb és nehezebb láncok lógnak, mert minden energiáját pénzszerzésre használja ahelyett, hogy „szellemével boldoggá tenné magát és az embereket”. Rá is ez a sors vár, hacsak jóvá nem teszi. Három szellem meglátogatja a következő három éjellen, és velük együtt kell működnie.

Az első szellem a múlt karácsonyainak a szelleme, megmutatja neki rég elfeledett gyermekkora magányos karácsonyait, illetve az azt követő fiatalkorát, mikor élte az életet, és szerelmes volt. Sajnos azonban párjával különváltak útjaik, mert már pislákolt benne az a fukar pénzéhség, mely öregkorára teljesen az uralma alá vonta a személyiségét, s melyet egykori szerelme korán felismert és tudta, hogy nem lesz vele boldog. 

A második, a jelen karácsony szelleme megmutatja neki, hogyan ünnepel az unokaöccse és az alkalmazottja a családjaikkal, milyen fény és boldogság uralkodik, akár a szerényebb otthonokban is.

A harmadik, az eljövendő karácsonyok szelleme, aki valójában őt magát mutatja meg holtan, magányosan, reménytelenül. Ebenezer Scrooge könyörög neki, hogy változtassa meg ezt a borzalmas jövőképet, bármit hajlandó megtenni, akár képes lenne jobb emberré válni. 

Másnap arra ébred, hogy még él, és karácsony van. Az éjjel történései vagy látomásai után nyomban elhatározza, hogy jobb ember lesz, és rögvest meg is ünnepli a karácsonyt.

A gyermekkor hatása - kötődés

A kötődési szükséglet lényegében az a motívum, amely a szervezetet bizonyos más szervezetek közelségének a keresésére, illetve ezen közelségnek a fenntartására készteti. A kötődés kialakulása már a prenatális, tehát a születés előtti korszakban elkezdődik. Kezdetben az elsődleges gondozók, így legtöbb esetben a szülőkkel, és azon belül is az anyával való kapcsolat, biztonságérzés formálja. Ainsworth kutatásai alapján a gyerekek 4 kötődési típus valamelyikébe tartozhatnak bele. Vizsgálatai alapján az is kiderült, melyet azóta több kutatási eredmény is alátámasztott, hogy a gyermekkori kötődési viselkedés dinamikája a felnőttkori kapcsolatokban is hasonlóan működik, így

a gyerekkorban kialakult kötődési stílus valóban alapjául szolgál a felnőttkori kötődési mintáknak

melyet igen kemény munka és odafigyelés árán lehet csak alakítani.

A történet során betekintést nyerhettünk a főhős múltjába, ahol is tanúi lehettünk gyermekkora nehézségeinek, így például a bentlakásos iskolában eltöltött magányos karácsonyoknak. Márpedig, akit még karácsonyra sem visznek haza a családjához, az valószínűleg az év további részét is egyedül tölti. A fenti kötődési kutatások így olyan megvilágításba helyezik a történet ezen szegletét, melyen keresztül megérthetjük, miért nem tudott Ebenezer senkihez sem biztonságosan kötődni. A szellem arra akart rámutatni, mennyire egyedül volt gyermekkorában, hogy az olvasó (és talán maga a főhős is) lássa, milyen korai tapasztalatok alakíthatták a történet jelenében megismert karakter jellemét.  Ennélfogva mivel gyermekkorában nem tudott optimális kötődési stílust kialakítani, már nagyobb korában sem tudott senkihez biztonságosan kötődni, amikor pedig lett volna kihez.

Kapcsolódás elmélete

Deci és Ryan öndeterminációs elmélete szerint a növekedés és a fejlődés biztosítják az egészséges működést és jóllétet. Ahhoz, hogy a személyiség növekedni tudjon, az úgynevezett pszichológiai alapszükségleteit be kell tölteni. Szerencsére az ezen szükségletek kielégítésére történő viselkedések önmagukban jutalmazóak számunkra. Az elmélet szerint ezek az alapszükségletek az autonómia, a kompetencia és a

kapcsolódás szükséglete, azaz a szereteten, támogatáson és tiszteleten alapuló viszony másokkal.

Az elmúlt karácsonyok szelleme szó szerint rávilágított arra, hogy fiatalon Ebenezer is vágyott a kapcsolódásra. Voltak fontosabb kapcsolatai, mint a húga, a szerelme, vagy az egykori inastársa. Az idő során azonban mintha ezt az erős, belső alapszükségletet elfedte, betemette volna a külső jutalmak és anyagi javak megszerzésére irányuló vágy, aminek következtében elhanyagolta az egyik legalapvetőbb emberi szükségletet. Nem csoda hát, hogy vénségére mennyire megkeseredett és boldogtalan emberré vált. Hiába szerzett annyi pénzt, melyről álmodni sem mert volna, kapcsolódási igénye teljesen elfeledve porosodott a lelkében annyira mélyen, hogy még csak nem is vett tudomást a szívében egyre megfoghatatlanabbá növekedett hiányról. 

Intrinzik és extrinzik motiváció

Intrinzik motiváció az, amikor az adott viselkedéssel együtt járó pozitív tapasztalatokkal a személy azonnal visszajelzést kap az adott viselkedésről, ezzel szemben az entrinzik motiváció pedig a külső jutalmak megszerzésére ösztönöz. A fent említett öndeterminációs elmélet szerint, ha a személy nagyobb részt extrinzik motivált, és külső jutalmakért hajtja végre cselekedeteit, az hosszabb távon is

alacsonyabb jólléttel és elégedettséggel jár együtt

hiszen az ilyesfajta viselkedések nem a személy belső céljaival és referenciájával, hanem külső, akár idegen szempontokkal egyeznek. Ezen felül a vizsgálatok azt is kimutatták, hogy az intrinzik célok követése a szubjektív jóllét mellett az emberi kapcsolatok, és közösségek pozitív működésével is együtt járnak. Ebenezer pénzsóvár mivoltában hamar észrevehető a teljes mértékű extrinzik motiváltság, vagyis a pénz irányította viselkedés.

A fent leírtak fényében pedig nem is meglepő, hogy történetünk főhőse mennyire boldogtalan, elégedetlen és magányos, hiszen minden cselekedete csak extrinzik motivációtól vezértelt. Nem is beszélve arról, hogy a megszerzett földi javak az üzlettárs megjelenő szelleménél nehéz láncok és lakatok képében jelennek meg, melyek a lelket nem engedik szárnyalni és szabadulni. A történet többek között elbeszéli, milyen fontos a múltunk, mennyire meghatározza jelenünket és jövőnket, ugyanakkor, nem történnek visszavonhatatlan hatások, igenis képesek vagyunk alakítani a jelenünket és a jövőnket.

Felhasznált irodalom

Ainsworth, M., Blehar, M., Waters, E., & Wall, S. (1978). Patterns of Attachment. Hillsdale, NJ: Erlbaum

Bowlby, J. (1979). The bowlby-ainsworth attachment theory. Behavioral and Brain Sciences, 2(4), 637-638.

Ryan, R. M., Deci, E. L. : Self-Determination Theory and the Facilitation of Intrinsic Motivation, Social Development, and Well-Being. American Psychologist, 55, p. 68-78. 

Ryan, R. M., Deci, E. L. : The darker and brighter sides of human existence: Basic psychological needs as a unifying concept. Psychological Inquiry, 11, p. 319-338

Sheldon, K. M., McGregor, H. A. : Extrinsic value orientation and "The tragedy of the commons". Journal of Personality, 68, p. 383-411.

Charles Dickens (1843): Karácsonyi ének

És itt