Mit tegyünk, ha felfedezzük valakin az evészavar jeleit?

Segítenél, de nem tudod hogyan? Nem egyszerű feladat megfelelő módon segítséget nyújtani egy olyan személynek, aki evészavarral küzd. A problémához köthető párbeszéd ugyanis rendkívül érzékeny terület. Előfordulhat, hogy azt se tudjuk, miképp közelítsük meg a problémát, hogy mit érdemes tenni, és mi az, amit jobb elkerülni. Cikkünkben ezúttal Carolyn Karoll, étkezési zavarok és testképzavarok kezelésére szakosodott terapeuta sok éves gyakorlati tapasztalata alapján összegyűjtött 5 irányadó tanácsát ajánljuk. 

Az étkezési zavar jeleinek felismerése és ennek jelzése az érintett felé kellő érzékenységet igényel. Sokszor ellenállásba ütközhet az, aki párbeszédet kíván kezdeményezni a problémával küzdő személlyel. Az úgynevezett korlátozó étkezési zavarok esetében (mint például az anorexia) ugyanis, ha megemlítjük valakinek, hogy milyen vékony akár pozitív visszajelzésként is értelmezhető számára. Hiszen ezzel megerősítjük abban, hogy jó irányba halad az általa kitűzött cél, azaz a fogyás felé. 

Bűntudat és szégyen

Az étkezési zavarok nem csak testileg, de lelkileg is nagyon komoly, negatív hatással bírnak, és legtöbbször olyan érzelmek kísérik, mint a bűntudat vagy a szégyen. A torz énkép kiváltó okai közé tartozhatnak az evési szokások, a testkép és a kontroll vélt hiánya. Emellett a kinézettel szemben támasztott társadalmi elvárás, illetve az irreális szépségnormák (közösségi média) is felerősítik az egyén által érzett bűntudatot. 

A megbélyegzéstől való félelem és a titkolózás pedig felerősíti az egyén saját állapota okán érzett szégyenét, amely a másoktól való elszigeteltség érzését is fokozza.

Az étkezési zavarral küzdők mindent megtesznek annak érdekében, hogy elrejtsék az állapotukat a környezetük elől, azért, hogy elkerüljék az állapotukról való ítélkezést.

Ahhoz, hogy megfelelő érzékenységgel közelítsük meg az étkezési zavarral küzdő ismerősünket, akit pontosan a bűntudat és szégyen érzése akadályoz meg a segítségkérésben. Elengedhetetlen tehát az állapotához tartozó érzelmek megértése, a kellő empátia és együttérzés. A cél az olyan tér megteremtése, amely alkalmas a segítséget igénylő személy számára, hogy megnyílhasson az érzelmeit illetően.

Támogatásnyújtó megközelítési módok

1.  Privát beszélgetés kezdeményezése

A problémáról való kommunikációnak jó kezdése lehet, ha négyszemközt zajló beszélgetést javaslunk a barátunknak. Privát keretek között, a megfelelő nyelvezetet alkalmazva érdemes elmondani az érintett személynek azt, hogy mit vettünk észre rajta az elmúlt időszakban. Az „én úgy érzem/látom/gondolom, hogy” kezdetű mondatok lecsökkentik annak az esélyét, hogy a barátunk ellene irányuló kritikaként vagy támadásként értelmezze azt, amit mondani szeretnénk.

Fontos, hogy ítélkezésmentesen fogalmazzuk meg a közlendőnket, miközben nyitottságot és elfogadást sugallunk a másik fél felé.

Ilyenkor az aggodalmunkat alátámaszthatjuk konkrét eseményekre vonatkozó példákkal is. Megemlíthetjük, hogy feltűnt számunkra az, hogy nagyon keveset eszik mostanában, folyton az edzőterembe jár a baráti programok helyett, illetve, hogy étkezés után rögtön a mosdóba rohan. Kifejezhetjük felé, hogy mennyire fontos személy számunkra és emiatt féltjük.

 2. Őszinteségre és nyitottságra való ösztönzés

Abban az esetben, ha kommunikációt kezdeményeztünk az érintettel és ő megnyílt számunkra a küzdelmeiről, akkor fontos annak a kifejezése, mennyire nagyra értékeljük az őszinteségét. Kommunikáljuk felé, hogy tisztában vagyunk vele mennyire nehéz a beszélgetés és a szembenézés az őt érintő problémával. Fejezzük ki, hogy támogatjuk ebben a nehéz helyzetben. Ezenkívül elmondhatjuk neki, hogy véleményünk szerint hasznos lenne felkeresnie egy szakembert – annak érdekében, hogy megfelelő, professzionális támogatás kapjon. A megfelelő pszichológus kiválasztásának a folyamatában is felajánlhatjuk a segítségünket, ha alkalmasnak érezzük magunkat erre a feladatra. 

Megtörténhet az is, hogy úgy érezzük, a barátunk megpróbálja elbagatellizálni az általunk felvetett problémát. Azonban ekkor sem kell kétségbe esnünk, vagy úgy éreznünk, hogy hiábavaló volt a próbálkozásunk.

Lehet, hogy nem jelenik meg a másik kommunikációjában a belátás és annak a jele, hogy végiggondolta az általunk felvetett dolgokat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem jutott el hozzá a mondanivalónk.

Előfordulhat, hogy sikerült elültetnünk benne a gondolatot, miszerint érdemes lenne foglalkozni a nehézségeivel, vagy legalábbis elgondolkodnia azokon. Emiatt pedig annak ellenére, hogy nem feltétlenül látjuk hatását az elmondottaknak, mégis segítettünk valamennyit a hozzánk közel álló személynek.

3. Az étkezési zavarok súlyosságának felismerése

Annak a realizálása, hogy az étkezési zavarok életveszélyesek is lehetnek fontos a probléma kezelésekor. A témáról való tájékozódás elengedhetetlen eleme a megfelelő módon nyújtott támogatásnak. Az étkezési zavarokhoz kapcsolódó tévhitek lebontásában sokat segít a megfelelő, tudományos alapokon nyugvó forrásokból való tájékozódás, ami a megbélyegzés elkerülése szempontjából is lényeges elem.

4. Érzékeny és provokáló témák kerülése

Ha olyan személlyel beszélünk, aki evészavarral küzd, akkor vannak bizonyos témakörök, amelyeket ajánlott mellőzni. Ezek közé tartoznak például az olyan kérdéskörök, mint a diéta, a testsúly, a testalkat és a testméret. Illetve a szépségideáloktól és az ideálisnak tartott testről való beszéd is kerülendő, mivel ezek fokozhatják az étkezési zavarral járó tüneteket és erősíthetik az elengedéstől és a gyógyulástól való félelem érzését is. 

5. Törjük meg a csendet!

Azzal, ha a konfliktus vagy kellemetlen beszélgetés elkerülése érdekében nem mondunk semmit, akaratlanul is elősegítjük az étkezési zavar titkolását és az ahhoz tartozó szégyenérzet fenntartását.

Természetes, ha úgy érezzük, hogy nehéz vagy kellemetlen erről a témáról beszélnünk. Azonban gondoljunk csak bele, hogy más helyzetben lenne szüksége segítségre a számunkra fontos személynek, vajon hogyan cselekednénk. Például, ha azt látnánk, hogy fizikailag bántja magát, akkor is kerülnénk a témát?

Az étkezési zavarról való kommunikáció kezdeményezése nem egyszerű feladat. Szükséges hozzá együttérzés, megértés, nyitottság és annak a kockáztatása, hogy kellemetlenné válhat a beszélgetés. Azonban azáltal,

ha valaki párbeszédet indít erről a témáról támogatja a nyílt kommunikációt, és megtöri az azt övező csöndet.

Abban az esetben, ha valaki megfelelő forrásokból tájékozódik és jól közelíti meg a problémát fontos szerepet játszhat abban, hogy az érintett felismerje a probléma súlyosságát és elinduljon a gyógyulás felé vezető úton. 

Ha úgy érzed, további támogatásra van szükséged, fordulj Terápiás és Tanácsadó Központunk szakembereihez, akik pszichológiai tanácsadás keretein belül segítenek neked a nehézségekkel való megküzdésben és az egyensúly kialakításában.