„A gyász teljesen az életről szól” – mondta Révész Renáta Liliána gyásztanácsadó, meseterapeuta Meseterápiás segítség gyászolóknak című előadásán. Meséink kapaszkodót jelenthetnek a megküzdésben. A hozzáférhetetlen, letapadt érzések feloldozói. Az elfogadás gondozói és a gyászoló idegenvezetői az életbe való visszatérés útján. A halálhoz való viszonyunkról, a gyász folyamatáról és nehézségeinek mesék általi feldolgozásáról olvashattok most. Tudósításunk.
A Lelki Egészség Éjszakája rendezvény idei programrepertoárjának sokszínűsége is kiválóan tükrözte az emberi lélek komplexitását, melynél természetesen nem feledkezhetünk el mulandóságunkról és az ahhoz fűződő viszonyunkról sem. Életünk teljességéhez hozzátartozik ugyanis halál is. Megélt gyászunk, a veszteségélmény feldolgozása pedig segíti lelki harmóniánk visszaszerzését. A gyász sajátos világába Révész Renáta Liliána gyásztanácsadó, meseterapeuta segítségével nyerhettünk betekintést, nem akármilyen szemüvegen keresztül.
Az előadó egy egyszerű kéréssel hívta útra a hallgatóságát: „Írják le, kérem, azt az egy szót, ami először eszükbe jut a gyászról.” Fájdalom, veszteség, sír, nagymama, halál kifejezéseket osztottunk meg egymás között. Az élet senkinek sem jutott eszébe, ahogy az általában lenni szokott, pedig:
„A gyász teljesen az életről szól. A gyász feldolgozása visszavezet az életbe”
– hangsúlyozta a gyásztanácsadó. Hiszen a gyászfolyamat valóban a gyászolót segíti az „életben maradásban”. Abban, hogy ami itt és most súlyos és bénító, az idővel könnyebbé válhasson, feloldódhasson.
Halál és mulandóság tabuja
„A halál vezető tabu a világban” – mondja a szakember. Nincs meg a viszony, az elfogadás, csak félelem és hárítás. Amikor pedig nem tagadhatjuk tovább, amikor muszáj vele foglalkozni, eszköztelenül állunk vele szemben. Elborítja az embert. Ezért is akadhat meg sokszor a gyászmunka.
A halál elfogadását nem úszhatjuk meg, amikor lelki egészségünk izmait építjük újra.
A krízis nagysága függ a családi mintáinktól is. Kifejezhetőek-e az érzések, s ha igen, hogyan? Egy haláleset mindig egy családot is érint. A nyílt, őszinte kommunikáció meghatározó ilyenkor abban, hogy mit kezdenek az élménnyel a családtagok.
Mi történik a gyászfeldolgozás során?
A gyász maga egy normál krízis az ember életében. Egyetemes jelenségről beszélünk, s a gyász során átélt emberi reakciókat is ismerjük. Ez már önmagában gyakran megnyugtató tud lenni a gyászoló számára: „Másokkal is így történik. Velem is oké akkor minden.” A gyászmunkában fontos strukturálni, keretbe helyezni az élményt. Életünk során számos veszteséggel találkozunk. Révész szerint érdemes ezeket összegyűjteni. Az adott gyászfolyamat tárgyát is elhelyezzük az életünk fonalán, hiszen ez is a múlt lesz egyszer, de akkor is az életünk része marad.
A feldolgozás során a cél a tünetek csökkentése: magas stressz, depresszív hangulat, szorongás, halálfélelem, alvási, táplálkozási nehézségek, test-lelki fájdalom és bánat is megjelenhetnek a folyamat természetes velejáróiként. Az elvesztés együtt járhat olyan negatív érzésekkel, mint a bűntudat, az önvád, düh és harag. A megküzdésben segítenek rítusaink. A régi idők rítusai egyre kevésbé ismertek, noha ezek azok a tevékenységek, melyek ráébreszthetnek bennünket arra, hogy a halál, a gyász nemcsak fájdalomról, de emlékezésről is szól. Az évfordulók, ünnepek mindig érzékeny pillanatok, melyeket egy rítussal keretbe helyezhetünk, s nemcsak a negatív érzéseinket élhetjük újra. Nem feltétlenül kell nagy dolgokra, egész napot igénybe vevő programokra gondolnunk. A halott kedvenc ételének elkészítése, kedvenc zenéjének meghallgatása, az általa gyakran látogatott helyre való betérés, de egy-egy közös pillanatra való visszaemlékezés is melegséggel takarhatja be sajgó szívünket.
A gyógyító rend visszatérése
A mesékkel való munka több szempontból hasznos mankó a gyásztanácsadás során a pszichológus szerint. Az emberiség bölcsességével találkozhatunk ezekben a történetekben. Ezek igazolják, hogy olyan alapélményeink vannak az életben, mellyel szembenézni, megküzdeni több ezer évvel ezelőtt, kontinensekkel távolabb is nehéz volt. A mesék továbbá egyfajta gyógyító rendet közvetítenek felénk. A történetek végére kialakul valamiféle nyugalom. S ez nem feltétlenül happy end, gyakran éppen ennyi:
„Vannak dolgok, amelyek nem visszafordíthatóak”
– mondja az előadó. A szegény halász sárfala című mese testünk mulandóságára figyelmeztet: „Készülj, mert roskad a sárfalad” – mondja a Halál a halásznak. Ugyanakkor megjelenik benne a humor is, amikor olyan bugyutának tűnik a Halál. Révész szerint igazán felszabadító tud lenni a gyászcsoportokon, amikor a csoporttagok rájönnek, hogy akár nevetni is lehet a halálon.
„Az idő múlásával Yami bánata csillapodni kezdett...bár sosem felejtette el kedves testvérét, a vissza-visszatérő gyász veszített erejéből...könnyei felszáradtak” – a Hogyan keletkezett az éjszaka című történetből idézve a meseterapeuta arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyászfolyamat alakulásához hozzátartozik az is, amikor már a múltba tudja helyezni a gyászoló a halálesetet. Yami is ezt tette a történetben – „Tegnap meghalt” – ami odáig elképzelhetetlen volt számára, hiszen nem volt időfogalma, nem volt éjszaka a birodalomban, csak nappal. Szerettünk elvesztése mintha megállítaná az időt a világunkban, s nem értjük, hogy lehet, hogy minden megy tovább odakint. Sokszor szinte teljesen lemerevedünk érzelmileg, ahogy azt a Kővé vált birodalom meséje is érzékelteti. A világban minden ugyanúgy néz ki, történik, mint előtte, bennünk valahogy mégsem ugyanaz az érzés születik meg, mint ami a haláleset előtt jelent volna meg.
Meséink olyan tapasztalatokat osztanak meg, melyek megtámogatják a gyászfolyamat fordulópontjait. Olyan érzésekkel találkozhatunk általuk, melyekhez nem volt hozzáférésünk, nem mertük, nem tudtuk kifejezni addig. Elhozzák a megértettség, a „tudja mit érzek” élményét. A gyász elfogadása legalább olyan fontos, mint a halálé. Az öngyógyító folyamat során alámerülhetünk, szembenézhetünk és átdolgozhatjuk gyötrő érzéseinket, s tovább léphetünk életünk fonalán tudván, hogy a halál az életünk része.
Révész Renáta Liliána „Mesés szembenézés a halállal” című induló meseterápiás foglalkozásairól itt találhattok bővebb információt.
