Gondoljunk bele, kihez fordulunk először, amikor stressz ér minket? Közeli kapcsolataink támogató jelenléte rendkívüli erőforrás számunkra, amikor stresszes eseményekkel kell szembenéznünk. A legfrissebb kutatási eredmények ugyanakkor azt mutatják, hogy fizikai melegség hatására ugyanaz a hatás érhető el, mint amikor szerettünk jelen van számunkra a nehézségek idején.

Amikor fenyegetést észlelünk a környezetünkben egy stresszt keltő esemény által, szervezetünkben vészreakció indul. A stresszválasz során bekapcsol a sokat emlegetett „üss vagy fuss” reakció, és ezzel együtt a félelemérzet is. A közelmúltban született kutatások azonban azt mutatják, hogy egy közeli személy jelenléte – legyen szó egy barátról vagy a partnerünkről – csökkentheti, sőt, akár teljesen meg is szüntetheti ezt a zsigeri reakciót. Tehát úgy tűnik, az agyunk képes arra, hogy a számunkra fontos embereket „biztonsági jelzésként” kezelje.

Egy friss tanulmány szerint a fizikai melegségnek ugyanolyan hatása van stressz során az emberi agyra, mint egy szerettünk jelenlétének. A vizsgálat abból az elgondolásból született, hogy a testi melegséget implicit módon a szociális támogatással társítjuk. A melegség hatására ezek alapján elő tudjuk segíteni, hogy egy fenyegetéssel teli szituációban is hatékonyan meg tudjunk küzdeni a stresszel.

A vizsgálatban a résztvevők kétféle labdát vagy egy felmelegített csomagot kaptak. Amikor megfogták az adott tárgyat, minden esetben áramütést kaptak. Az áramütést úgy állították be a kutatók, hogy bár kellemetlen érzést okozott, nem járt igazi fájdalommal.

Egy másik feltételben fahasábot tartottak a résztvevők, ekkor nem kaptak áramütést, tehát a fadarabot nem társították kellemetlen ingerrel. Megvizsgálták a résztvevők bőrellenállását (a bőr elektromos áramot vezető képessége) és azt találták, hogy a labdák tartása során gyorsan kialakult a félelmi reakció, melyet a bőrellenálás jelentős növekedése jelzett.

A fahasábra és a meleg csomagra azonban nem reagált a szervezet ilyen módon. Úgy tűnik, a fizikai melegség megakadályozta őket abban, hogy a csomagot fenyegetéssel társítsák. Amikor sorra megkapták ugyanazokat a tárgyakat áramütés nélkül, a labda még mindig stresszreakciót váltott ki belőlük – a meleg csomag azonban továbbra sem.

Egy másik tanulmány megerősítette ezt az eredményt. A résztvevőknek ezúttal képekkel társították az áramütést, miközben kezükben felmelegített csomagot vagy gumilabdát tartottak. A felmelegített csomag teljes mértékben gátolni tudta a vészreakció kialakulását, a gumilabda azonban nem hatott ilyen módon.

A kutatócsoport továbbra is vizsgálja, milyen módokon befolyásolja a veszélyreakciót mások támogató jelenléte és a testi melegség érzése. Egyik lehetséges magyarázatuk a korábban bemutatott jelenségre, hogy a közeli kapcsolataink és a melegség hatására egyaránt endorfinok (másnéven endogén opioidok) felszabadításával reagál a szervezetünk. Az endorfinok belső fájdalomcsillapítóként hatnak, és nem mellesleg a félelem tanulását is képesek módosítani. Az endorfinok megakadályozzák az idegsejteket abban, hogy további fájdalomingert továbbítsanak. Tehát segítségükkel megelőzhető, hogy a stresszválasz és annak káros hatásai hosszan fennmaradjanak.

További vizsgálatok szükségesek abban a kérdésben, hogy vajon ez a jelenség velünk született, vagy a gondozó jelenléte és a melegség a korai életszakaszban kapcsolódik össze. Az utóbbi esetében megtanuljuk, hogy a meleget a biztonság jeleként észleljük. Bárhogyan is jelentkezik ez a hatás, fontos kiemelni, hogy ez a folyamat automatikusan zajlik le bennünk – tehát nincs az irányításunk alatt.

A korábbi tanulmányok is rámutattak, hogy a klasszikus kondicionáláson keresztül megtanulhatjuk, hogy bizonyos ingerek a „biztonságot” jelzik. Ezek a „tanult biztonsági jelzések” azonban csakis a kondicionálás során használt kellemetlen ingerek esetén működnek. A kutatások szerint mások támogató jelenléte és a testi melegség hosszú távon is hatással van ránk a stresszkeltő események megélése során.

Ennek köszönhetően a szorongásos zavarok kezelésében rendkívül sok lehetőséget rejt magában ez az eredmény. Köztük kiemelkedő szerepe lehet a poszttraumás stressz zavarral (PTSD-vel) élő személyek terápiájában. Továbbá, egyedülálló személyek kezelése során fontos terápiás eszköz lehet a jövőben. Ehhez azonban még számos további vizsgálatra van szükség.