Mitől mozaik egy család? Milyen szerepet szánnak egymásnak a szülők az új családban? Hogyan érdemes kezelniük a szülőknek a nem vérszerinti testvérek közötti konfliktusokat? Hogyan egyesítsék a két családból jövő szabályrendszereket? Hogyan alakítsák ki a szülők a család külső és belső határait, és miért van erre olyan nagy szükség? Bogár Zsuzsa pszichológus könyvét olvastuk és válaszokat kaptunk kérdéseinkre. Könyvajánlónk.
Nézzük a következő családot: két szülő van, az apa részéről két gyermek és az anya részéről is két gyermek. Mindenkinek megvan a saját helye a házban. Vannak időszakok, amikor mindenki otthon van, de vannak olyanok, amikor négyen vagy ketten vannak pár napig a házban, mert a gyerekek a másik szülejüknél töltik az időt. Ez az ünnepek ideje alatt még kaotikusabbá válhat, hiszen nagy erőforrások mozgósítása lehet szükséges már a tervezési folyamatban is. Mindezt azért, hogy a gyerekek minden családtagjukkal megfelelő időt tölthessenek.
Hogy ez milyen családokra jellemző? Ezeket a családokat nevezzük mozaikcsaládoknak. Valójában azokra a családokra mondjuk ezt a kifejezést, ahol az egyedülálló szülő egy új partnerrel alkot családot gyermekeivel. Az új partnernek is lehetnek gyermekei. A mozaik metaforája találóan írja le ezt a családtípust. Egy mozaik kisebb darabokból áll össze, amelyek korábban egy másik egység vagy kép részei voltak. Azzal a folyamattal, amely során ezeket
a „letört" darabokat összerendezzük, egy új alkotást, értéket képviselő képet kapunk.
Ahogy ezek a darabkák, a családtagok is a múltban megsérülhettek. Ha az új család építésében türelemmel és odafigyeléssel alakítják ki az új családszerkezetet, akkor egy gyönyörű kép alakulhat ki belőle.
A minta hiánya
Nehézséget jelenthet a mozaikcsaládoknak, hogy sok esetben nem tudnak a környezetükhöz tapasztalatért fordulni. Igaz, hogy egyre több a két korábbi családból alakuló új család, de – a hagyományos családokkal ellentétben – ők nem tudnak tippeket kérni a nagyszülőktől gyermekneveléssel és családi léttel kapcsolatos kérdésekben. A hagyományos családok esetében könnyen találhatunk ismeretterjesztő könyveket, de eddig összefoglaló tanulmány nem született a mozaikcsaládokról magyar nyelven.
Temérdek tévhit és kérdés lengte be ezt a témakört, így szükség volt egy olyan gyakorlatias és érthető könyvre, mint Bogár Zsuzsa tanácsadó szakpszichológus könyve. A könyv címe: Mozaik a családom – kérdések, történetek, megoldások.
A könyv szinte kézen fogva vezet minket a mozaikcsalád alakulásának a folyamatában. Láthatjuk, hogy a különböző szereplőkben milyen belső folyamatok, történések játszódnak le, és konkrét helyzetekkel színesíti meg az író ezt az utazást. Ezáltal részletekbe menően láthatunk rá a családok életében felmerülő főbb kérdésekre, és praktikus tanácsokkal, tapasztalatokkal is gazdagodhatunk. Bogár Zsuzsa merít saját mozaikcsaládja tapasztalataiból és a munkája során ezen családtípussal tapasztalt történetekből is. Így hiteles képet láthatunk azokról a küzdelmekről, amelyeket őszinteséggel, nyílt kommunikációval és következetességgel enyhíteni lehet és ennek eredményéül a családi életünket kiegyensúlyozottá tehetjük.
Tévhitek és nézőpontok
A kezdetektől – a válástól vagy a veszteségek megélésétől – indulunk, és egészen eljutunk a már létrehozott mozaikcsaládok mindennapjaihoz és a családtagok közötti kötelékekhez. Nagy segítség lehet a szülőknek, hogy nemcsak a szülői szempontból vizsgálja meg a pszichológus a konfliktusokat és cselekvéseket, hanem merít a korábbi kutatásokból, és rövid történetekben gyermekeket is megszólaltat, rávilágítva az ő megélésükre is.
Azzal, hogy több nézőpontból vizsgálja meg a felmerülő nehéz helyzeteket, érhetővé és megcáfolhatóvá válnak a közhiedelemben elterjedt tévhitek is. Például az, hogy válás után a gyermek boldogsága érdekében hagyni kell, hogy a gyermek vágyainak megfelelően történjen minden.
Egy ilyen családdá alakulás folyamatos változásokból áll össze. Ezeket a változásokat pedig nyílt kommunikációval és őszinteséggel kell fogadni, hogy letisztázódjanak az elvárások és a jövőképek. A szülők, párok, felnőttek részéről ez elengedhetetlen, hiszen az ő felelősségteljes szerepük meghatározni a család jövőjét. A gyermekeket kisebb döntésekbe érdemes lehet bevonni, de fontos, hogy ne ők legyenek, akik a fontosabb lépéseket eldöntik. Ők még nem tudják elképzelni, hogy mik lehetnek a jövőben a döntéseik következményei. Tévhit, hogy akkor boldogok, ha a szülők mindig a vágyuknak megfelelően cselekednek. A gyermekek megérzik a szülők részéről sugárzó bizonytalanságot, és számukra is nagy teher, hogy rájuk hárulnak fontos és súlyos döntések. Ha a szülők türelmesen, magabiztosan megbékélve döntésükkel élnek, akkor ez a nyugodt légkör idővel meghozza a családba a kiegyensúlyozottságot.
Ismeretlen szerepek és területek
A könyv bemutatja és példákkal teszi még érthetőbbé a különböző szerepeket a családban: mostohaapa, mostohaanya, szülő-társ. Rámutat azokra a számunkra apróságnak tűnő dolgokra, ahol a konfliktusok gyökerei rejtőzhetnek: miért nehéz egy parentifikált gyermeknek elfogadnia az anya új társát, és milyen következményei lehetnek, ha a szülőtársak eltérően nevelnek, illetve ha csak „saját” gyermekeik nevelésére tartanak jogot.
Bővíthetjük ismereteinket a testvérkapcsolatokat illetően is. Ezek lehetnek édestestvéri, mostohatestvéri vagy féltestvéri viszonyok is. Általában ilyenkor a gyerekek rengeteg változást megélnek a költözéssel, az egyik szülő távollétével kapcsolatban, de valószínűleg a gyerekszerepükben is történik változás. Eddig lehet, hogy egy gyermek testvéréhez képest „nagy” volt, és ez együtt járt némi kiváltsággal is. Az új családban viszont megeshet, hogy már nem ő lesz a legidősebb gyermek, és ezzel
automatikusan megfosztják eddigi kiváltságaitól is.
Jó, ha a szülők tudják segíteni a gyermeket ebben a változásban, és tisztázzák az új szerepeket úgy, hogy közben a gyermek ne érezze azt, megfosztották eddigi előnyeitől. Továbbá a következő kérdésekkel foglalkozhatunk még: hogyan alakítsuk ki a házban a gyermek saját terét, hogyan reagáljuk a mostohatestvérek közötti konfliktusokra, és mi történik a közös gyermek érkezésé esetében.
A könyv során érintett pontok
Külön fejezetet olvashatunk a szabályok, szokások és rendszeres rituálék fontosságáról is. Magyarázatot kapunk arra, hogy miért fontos átlátható és kiszámítható rendszert felállítani a gyerekeknek, még akkor is, ha kezdetben ez nem túl kedvelt. Valamint, hogy milyen veszélyes lehet a gyermek irányába való túlzott engedés és szabadság a válás után.
Képet kaphatunk arról, milyen fontos a külső határok és a családban a belső határok tisztázása. A könyvet olvasva láthatjuk, hogy ezen családtípus esetében határozottabb keretek és határok kijelölésére van szükség, és megérthetjük ennek okát, valami elmulasztása esetén a következményeit is.
Szóba kerül egy nagyon fontos téma a lojalitáskonfliktus is, amely nagy mértékben megnehezítheti a család mindennapjait. Megtudhatjuk, hogyan lehetne ezeket a konfliktusokat megelőzni, és mit érdemes tenni, hogy csökkentsük az ebből fakadó feszültségeket.
A mozaikcsaládok tárgyalásánál nem hagyható ki a különélő szülő szerepének ismertetése sem. Ezért is kaphatunk tippeket azzal kapcsolatban, hogy mennyi információt kell velük megosztani és mennyire érdemes a család életébe bevonni őket. Egyértelmű, hogy a gyermek kötelékét el kell ismerni és támogatni a másik szülővel! Nem mellékesen a volt társ hozzáállása nagy ráhatással van a családi életre. És hogyan kell kialakítani a volt házastárssal egy megfelelő viszonyt? A könyv jó támpontokkal szolgál.
Rengeteg sztereotípia és hiedelem van ebben a témakörben. Ezeket főleg a környezet sugározza a család felé. Vannak elképzeléseink a válásról, az újra házasodásról, és ezek előítéletek formájában hatással lehetnek a mozaikcsaládok életére. A könyv segít az ezekkel való megküzdésben és kezelésükben.
Kinek ajánlanánk a könyvet?
Mindenki, aki érintett az ilyen módon létrejött családszerkezetekben, hiszen a történetekben könnyen magunkra ismerhetünk. A szakembereknek is egy értékes műként szolgálhat ez a könyv, hiszen sok hasznos támponttal szolgál a mozaikcsaládokban felmerülő konfliktusokhelyzetekre.
A leghasznosabb viszont egy elvált szülő számára lehet, aki már elgondolkozott rajta vagy már a mozaikcsalád létrehozásán tevékenykedik. Felkészülhet a lehetséges helyzetekre és a rengeteg kérdés önismereti munkára is buzdíthatja. Ahogy a könyv is kiemeli, nagyon fontos tisztáznunk, hogy milyen célból alakítjuk az életünket, miért házasodunk újra, miért vállalunk közös gyermeket. Ne valaminek a hiánynak a pótlására, kompenzációra használjuk ezeket az élethelyzeti változásokat, mert ez kihat gyermekeink további életére.
A könyv segít, hogy a szülők lendületet és erőt kapjanak ezeknek a mozaikdarabkáknak a türelmes kirakásához, hiszen egy ilyen nem hagyományos rendszerben is megélhetik a harmonikus családi létet és lehetnek felhőtlenül boldogok.
Felhasznált szakirodalom: Bogár, Zs. (2017). Mozaik a családom – kérdések, történetek, megoldások. Mozaikcsalád Alapítvány