Vajon mennyiben más egy hagyományos családban és egy mozaikcsaládban nevelkedni? Tapasztalataink szerint bár az alapvető körülmények eltérőek a két családtípusban, éppolyan megfelelő vagy problémákkal teli lehet az egyik, mint a másik.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szépséges leány. Midőn a leány házasulandó sorba lépett, a falu legényei mind egy szálig igyekeztek elnyerni a leány kezét. Egyikük rózsacsokorral, másikuk díszes szóvirágokkal, a harmadik erőfitogtatással próbálta lenyűgözni kedvesét... Igazi népmesét költhetnénk erről a történetről, de a befejezés senki számára nem lenne meglepetés: hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
De vajon mi van akkor, ha ez mégsem így történt? Mi van, ha a házasságuk esetleg megromlott, és úgy döntöttek, hogy elbúcsúznak egymástól? Akkor nem élhetnek boldogan, amíg meg nem halnak? A mesékben gyakran találkozni özvegyekkel és gonosz mostohákkal is, akik mellett a szegény mostohagyermekek élete igen keserű. A valóságban ennek nem kell így lennie, azonban ilyesmiről ritkán szól a fáma.
Amikor egy szülőpár a válás mellett dönt, és egyikük vagy mindkettőjük újra családot alapít, akkor mozaikcsalád jön létre. Sok tényezőn múlik, hogy az új család élete mennyire kiegyensúlyozott. Az viszont kétségtelen, hogy kellő odafigyeléssel éppoly boldog gyermekkora lehet egy ilyen családban felnövekvő személynek, mint annak, aki hagyományos családban nőtt fel.
Gyászmunka
Az a családtag, aki házastársként vagy gyermekként átél egy válást, mindenképpen veszteséget szenved. Az ilyen események feldolgozásához gyászmunka szükséges. Az olyan elvált családokban, amelyeknél erre nem fordítanak kellő figyelmet, a családtagok igen nehezen léphetnek túl a traumán.
Ha az új család alapítása kellő gyászmunka nélkül történik, az már önmagában is ronthat az új rendszer sikeres kialakításának esélyein.
Abban az esetben viszont, ha tudatosan állnak a kérdéshez, kellő időt és figyelmet hagynak maguknak és a gyermeknek az események feldolgozására, a továbblépés is könnyebb lesz.
Kommunikáció
Egy érzelmileg túlterhelt időszakban nehéz mindig megfontoltan, higgadtan kommunikálni. Ennek következtében sokszor igen későn mondunk ki olyan dolgokat, melyeket már rég meg kellett volna osztanunk a másikkal, legyen szó akár házastársunkról, akár gyermekünkről. Azonban minél későbbre halasztjuk egy fontos kérdés megbeszélését, annál nagyobb szorongást keltünk vele. Ez nemcsak a válás körüli eseményeknél, hanem az új párkapcsolat bevezetésénél is fontos. Mindkét történés alapvető változásokat okoz saját magunk és gyermekünk életében is. Így titkolózás helyett a jövőbeli kilátások alapos átgondolása mellett
a nyílt, őszinte kommunikáció a legcélravezetőbb.
Sokszor előfordul, hogy a szülő maga is fél gyermeke reakciójától, így vagy késlelteti a beszélgetést, vagy magát a gyermeket kérdezi meg egy-egy döntéssel kapcsolatban. Ezekben a témákban azonban nem ruházhatjuk át a gyermekre a döntés terhét, hiszen végső soron a döntés nem az ő feladata.
Lojalitáskonfliktus
Az elvált szülők gyermekei sokszor élik meg, hogy bár szeretnének mindkét szülőhöz lojálisak maradni, ezt a felnőttek viselkedése nem támogatja megfelelően. Például, ha a válás körülményei konfliktusosak, és a szülők a gyermek füle hallatára szidják egymást, a gyermek nem élheti meg azt a természetes igényét, hogy édesanyját és édesapját is egyaránt pozitívan ítélhesse meg. Képzeljük el, hogy mi történik, ha belép az életébe egy újabb szereplő, szülője új párjaként. Hogyan tekintsen rá? Mostohaként? Pótszülőként? Barátként? A mostoha szónak már önmagában is negatív jelentéstartalma van. A pótszülő megnevezés sem helyénvaló, hiszen az új társ nem pótolhatja a gyermek egyik szülőjét sem. Végezetül pedig az sem szerencsés, ha a nevelő szerepét betöltő felnőttre pusztán barátként tekint a gyermek. És vajon mit szól a másik szülő, ha megtudja, hogy gyermeke jóban van exének új partnerével? Vajon elárulja-e a gyermek tulajdon édesapját azzal, ha kedvelni kezdi édesanyja új párját? Ez természetesen költői kérdés, mindenesetre a gyermek sokszor egészen összezavarodhat ezektől a gondolatoktól, és ez komoly szorongásig is fajulhat. Mindez megelőzhető, ha a szülők egymáshoz való viszonya és kommunikációja megfelelő marad, és ezt a gyermek felé is következetesen képviselni tudják.
A családi rendszer
Egy mozaikcsaládban épp úgy szükség van saját szokásokra és szabályokra, mint egy hagyományos családban. Ezek felelősek ugyanis a családi szerepek és a közöttük fennálló kapcsolatrendszerek gördülékeny működéséért. A kialakításuk, fenntartásuk vagy felülbírálásuk igen hosszadalmas és energiaigényes munkát igényel. Különösen igaz ez egy mozaikcsaládban, ahol a már korábban megszokott minták helyett újak kialakítása szükséges, mely nagymértékű alkalmazkodást követel a család tagjaitól. Ha erre gondos figyelmet fordítunk és átgondoltan lépünk át a mozaikcsaláddá válás küszöbén, akkor a családi gépezet olajozottan működhet.
A mozaikcsaládok működése igen összetett, így a teljesség igénye nélkül emeltünk ki olyan elemeket, amelyek feltétlenül fontosak a kiegyensúlyozott működés szempontjából. Bár ezek a családok is igen sokfélék lehetnek – különböző egyéni megoldásokkal –, azt kijelenthetjük, hogy a harmonikus működéshez elengedhetetlen a korábbi családdal kapcsolatos veszteségélmények feldolgozása, valamint a mozaikcsalád kialakulását megelőző, részletekbe menőkig tudatos tervezés.
Felhasznált szakirodalom: Bogár, Zs. (2017). Mozaik a családom – kérdések, történetek, megoldások. Budapest: Mozaikcsalád Alapítvány. Goldberg, H. és Goldberg, I. (2008). Áttekintés a családról. Budapest: Animula Kiadó.
