Az elmúlt években felerősödött az egészséges táplálkozás és életmód iránti igény. A fenntarthatóság, a változatos és egészséges étrend-trendek mellett a sportolás, az aktivitás is egyre nagyobb szerepet kap az emberek életében. Hogyan tudjuk saját magunkhoz fűződő viszonyunkat javítani a mozgás által? Cikkünkben ennek járunk utána.
Sokféle tényező befolyásolja a saját magunkról való gondolkodást. A korai élményektől kezdve, a minket körülvevő környezeti hatásokon, kapcsolatokon és feladatokon át számtalan terület visszajelzése formálja a bennünk kialakult képet és az ehhez való viszonyunkat. Így énképünknek, önértékelésünknek és testképünknek meghatározó szerepe van abban, ahogy a világhoz kapcsolódunk, és ahogyan azt alakítjuk. A rendszeres fizikai aktivitás ide kapcsolódó pozitív hatásainak megismerése előtt a személyiségünk egyes részeinek megértésére van szükség.
Énkép
Az énkép a személyiség központi struktúrája, mely magába foglalja az önészleleteinket és az ezek nyomán kialakuló önmagunkkal kapcsolatos elképzeléseinket, képzeteinket és érzelmeinket. Az énkép tehát önmagunk mentális reprezentációját jelenti, mely a saját magunknak tulajdonított tulajdonságok és jellemzők rendszeréből áll össze. Három részből, komponensből áll. A kognitív komponens az önmagunkra vonatkozó tulajdonságainkat, az affektív komponens az önbecsülés fogalmát, míg a viselkedéses rész azt a tendenciát jelöli, ahogy a saját énképünkkel összhangban igyekszünk cselekedni.
Az énkép összetettségéből adódóan a rendszerszemléletbe történő elhelyezés lehetővé teszi a további alcsoportokra való bontást. A perszonális szinten belül három további alcsoport is meghatározható. Az affektív rész az önbecsülést foglalja magába. Az önbecsülés a saját magunkhoz fűződő érzelmi viszonyunk, mely megmutatja, hogy mennyire tartjuk saját magunkat szerethetőnek és elfogadhatónak. A fogalom az elfogadottság és a kompetencia élményéből származik. A fizikai rész a testképet reprezentálja. Végül a kognitív rész az önbizalomra vonatkozik. Az önbizalom több forrásból származhat: korábbi tapasztalatok, társas visszajelzések és az énkép egyes aspektusai. Gondolatainkat és képességeinkkel kapcsolatos hitünket jelenti, amik a feladatok elvégzésére, a célok megvalósítására és bizonyos cselekedetek véghezvitelére vonatkoznak.
Önértékelés
Az önértékelés olyan személyiségjellemzőnek tekinthető, mely összességében ragadja meg általános működésünket és a fizikai, mentális egészség szempontjából meghatározó. Segíti a stabil énkép fenntartását és a testkép több aspektusával is összefüggésbe hozható. Önértékelésünket általában növelni vagy fenntartani szeretnénk, alacsony belső önbecsülés esetén pedig kompenzálni. Így tehát a magas önértékelés kialakításában és fenntartásában az erősen motiváltak vagyunk.
A pozitív önértékelés egyfajta védőfaktorként is elképzelhető, mely hozzájárul a jobb egészségi állapot meglétéhez, azáltal, hogy elősegíti a siker, az eredmények és az elégedettség elérését, segíti a betegségekkel való hatékonyabb megküzdést. A magas szintű önértékelés kedvező hatással van a fizikai és pszichológiai egészségi állapotra, valamint a stresszel való hatékonyabb megküzdéssel jár együtt, ugyanakkor csökkenti az agressziót és növeli az optimizmust. Az alacsony önértékelésnek nagy szerepe lehet számos mentális betegség megjelenésében és megfelelő énkép hiányával társulva fokozott megfelelési vágyat is eredményezhet.
Testkép
A testkép a saját testünkkel kapcsolatos pszichológiai élményeket, attitűdöket, valamint ezen élmények szerveződését foglalja magába. Az egészséges testkép megítéléséhez három aspektus egyensúlyára van szükség. Vagyis a testkép a valóságos test, az ideális test és a testreprezentáció egységéből áll.
A saját testtel kapcsolatos pozitív és negatív tapasztalatok összessége nem választható el a társadalom által ideálisnak és normálisnak tartott testtől, mely egyfajta követelményként jelenhet meg. Az elfogadás érdekében összehasonlítjuk a saját és az ideálisnak vélt testképet, és különbség esetén változtatni szeretnénk a megjelenésünkön. A test ily módon nem választható el az önazonosságtól, emiatt a testtel való elégedettség és a test változásainak elfogadása az egészséges lelki működés feltételeinek tekinthetőek.
Miért érdemes mozogni?
A rendszeres fizikai aktivitásnak számos pozitív hatása van pszichológiai vonatkoztatásban. Növeli a munkateljesítményt, serkenti a kreativitást, javítja az énhatékonyságot, valamint növeli a szubjektív jóllétet. Mindemellett javítja és fenntartja a mentális egészséget, pozitívan befolyásolja a hangulatot. Ugyanakkor csökkenti az észlelt distresszt, a szorongást és a depressziót.
Fentebb láttuk, hogy az énkép sok tényező mentén tevődik össze, melynek egyik része a fizikai énnel kapcsolatos. Az észlelt fizikai kompetencia a mozgási énhatékonyságból és a testmozgással kapcsolatos viselkedésből áll. Emellett a fizikai önelfogadás is meghatározó, mely a saját testtel kapcsolatos elégedettséget jelenti, a test hiányosságainak figyelembevételével együtt. A testmozgás során jobban megismerhetjük saját testünket, ezáltal az önmagunkba vetett hit és a személyes szabadság érzése is növekedhet. Ugyanakkor a mozgásnak nagy szerepe van a saját testünk korlátainak és képességeinek megtapasztalásában, valamint fejlesztésében is. Így tehát a sport a testi kompetencia megtapasztalása révén, a testképpel való elégedettség fokozásán és a test kedvezőbb értékelésén keresztül pozitívan befolyásolhatja az önértékelésünket, ezáltal az énképünket is.
Felhasznált irodalom: Aidman, E., & Schofield, G. (2004). Personality and individual differences in sport. In: Morris, T – Summers, J: Sport Psychology, Theory, Applications and Issues, John Wiley and Sons, Bribaine, Australia. 22-47. Haugen, T., Säfvenbom, R., & Ommundsen, Y. (2011). Physical activity and global self worth: The role of physical self-esteem indices and gender. Mental Health and Physical Activity, 4(2), 49-56. Kende, A. (2002). Testazonosság és identitás. A különböző testfelfogások szerepe az önelfogadásban. Budapest. Rogers, C. R. (2003). Valakivé válni. A személyiség születése, Budapest: Edge 2000. Sallay, V., Martos, T., Földvári, M., Szabó, T., & Ittzés, A. (2014). Hungarian version of the Rosenberg Self-esteem Scale (RSES-H): An alternative translation, structural invariance, and validity. Mentálhigiéné És Pszichoszomatika, 15(3), 259-275. Sonstroem, R. J., & Morgan, W. P. (1989). Exercise and self-esteem: rationale and model. Medicine and Science in Sports and Exercise, 21(3), 329-337. Souto, C. M., & Garcia, T. R. (2002). Construction and validation of a body image rating scale: A preliminary study. International Journal of Nursing Terminologies and Classifications, 13(4), 117-126. Wagner, E. M. (2008). Vagyok-e valaki? A helyes önértékelés fontossága. Budapest: Harmat.
