Senkinek sem ismeretlen a jelenség, amikor beülünk egy étterembe, és a szomszéd asztalnál ülő buzgón fotózni kezdi az éppen kihozott, étvágygerjesztő ételt ahelyett, hogy azonnal nekilátna. Sőt az sem, ha ugyanígy teszünk mi is, amikor megérkezik a saját rendelésünk. Elkészítjük a tökéletes fotót, kiválasztjuk az ideális filtert és kilőjük a világhálóra. Miért olyan fontos számunkra megosztani mindezt másokkal? Milyen hatással lehet ez mindennapi életünkre? Cikkünkből kiderül.
Sokunk számára már napi rutinná vált az Instagram névre hallgató mobilalkalmazás használata. Ha görgetünk a képek között nem is kell sokat várnunk egy-egy ínycsiklandozó ételt ábrázoló képpel való találkozásig. A jelenségnek már külön neve is van, ami az angol Foodporn („étel pornó”) kifejezéshez köthető. Ha az idegennyelvű találatokat nézzük a #food, #foodporn, #instafood és a #yummy a 100 legpopulárisabb hashtag között szerepel. A Magyar #mutimiteszel hashtagre 754 878 bejegyzést dob ki az Instagram keresője. Így tulajdonképpen az étel vált a legtöbbet fényképezett objektummá a világhálón.
Azért is lehetnek ezek a posztok ilyen sikeresek, mert az evés az egyik legfontosabb biológiai szükségletünket elégíti ki. Mindannyian eszünk, mindenkinek vannak kedvenc ételei, így mindenki számára releváns tartalomnak minősül. Emellett ezeket a fényképeket telefonos alkalmazásaink segítségével profinak tűnő fotóvá és még vonzóbbá varázsolhatjuk a nagyobb siker reményében. Egy olyan technológia van a kezünkben okostelefonjaink által, amellyel megoszthatjuk másokkal élményeinket, így azt is, amit eszünk.
Asztali áldás helyett posztolás?
Az étel lefotózása elfogyasztás előtt egyfajta rituális viselkedéssé vált. Senki számára nem meglepő már, amikor egy étteremben a következőket látja: asztalszomszédja megkapja az elkészült finomságot, és ahelyett, hogy nekilátna, először készít róla pár fotót. Bizonyos értelemben ez hasonlíthat az étkezés előtti asztali áldáshoz, rituális mivoltát tekintve. A Psychological Science kutatássorozatának eredményei szerint: azok az emberek, akik étkezés előtt valamilyen rituális tevékenységet végeznek, jobban élvezik az ételt, mint azok, akik egyszerűen csak leülnek és megeszik azt. Tehát az eredmények azt tükrözik, hogy
a fotózott étel finomabbnak tűnhet,
még akkor is, ha egyébként nincs is olyan nagy élvezeti értéke. Más kísérletekben nemcsak finomabbnak, de egészségesebbnek is ítélték meg a résztvevők azt az ételt, amit előtte lefotóztak.
Képet, vagy meg sem történt!
A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a fotókészítés fokozza a pozitív események élvezetét és boldogabbnak érezzük magunkat (abban az esetben persze, ha ez nem zavaró a tevékenységre nézve). Emellett a közösségi média által nyújtott platformok a leggyorsabb módjai annak, hogy megmutassuk mindenkinek, mit csinálunk éppen, milyen jól is érezzük magunkat. Az élmény átélése mellett, a posztra kapott like-ok száma tovább növeli az esemény pozitív értékelését. Így egy barátunkkal eltöltött ebédet egy menő street food helyen sokkal emlékezetesebb pillanatnak élhetünk meg, ha még kép is készül róla. Emellett amikor saját főztünket posztoljuk, megerősítésre vágyunk képességeinket illetően, mely könnyen növelheti önbecsülésünket.
Másrészt azonban a megosztás egy ördögi kör kialakulásához vezethet. Azok, akik számára már általános tevékenységgé vált az étel fotózása, úgy érezhetik, amikor ez valami oknál fogva nem történik meg, mintha egy nagyon fontos hozzávaló hiányozna a tevékenységből. Ezáltal maga az étkezés veszít az értékéből, kevésbé lesz élvezetes. A posztolás így egyfajta függőséggé is válhat, mely következtében úgy érezzük,
muszáj megosztanunk mindent a világhálón különben meg sem történt!
Evés, posztolás, like-olás
A gyakori fotózgatás akár olyan problémákat is jelezhet, mint az evészavar vagy más egészségtelen étkezési szokások. Bizonyos nézetek szerint akár elhízáshoz is vezethet, hiszen könnyedén az étel megszállottjaivá válhatunk annak érdekében, hogy minél több like-ot bezsebeljünk. A tíz legnépszerűbb étel között az egészséges ételek a háttérbe szorulnak. A listán főleg a hotdogok, a fánkok, a burgerek szerepelnek, és mind között a dobogó első fokán a pizza áll.
Másrészről sokan mások úgy vélik, hogy a posztolás akár segíthet is felépülni az étkezési zavarokból. Az ilyen és ehhez hasonló problémákkal küzdők úgy használhatják az Instagrammot, mint egy étkezési naplót, amin keresztül megfigyelhető a fejlődés és a gyógyulás menete. Ezzel egy időben az alkalmazást használók akár egy „anonim támogatói rendszerként” is működhetnek, hiszen a like-jaikkal megerősítően hathatnak az éppen gyógyulófélben lévőkre.
Mi a tanulság?
Amikor az ételünkről posztolunk, akkor tulajdonképpen egy olyan univerzális „nyelven” beszélünk, amit mindenki megért. Hiszen olyan szükségleteinkhez köthető, ami mindenkiben megvan. Így megosztani egy ételt ábrázoló képet segíthet az egymáshoz való kapcsolódásban. Az étkezés ősidők óta egy közösségi tevékenység, ezért nem meglepő, ha ezt a technológia által biztosított világban is próbáljuk megosztani.
Ám nagyon fontos megtalálni az egyensúlyt a valóság és a virtuális világ között, hiszen könnyen a rabjai lehetünk a valós közösségi tevékenységeink rovására. Annak érdekében, hogy közösségi élményt nyújtsunk, elveszítjük a közös élményt barátainkkal, családunkkal vagy egyszerűen önmagunkkal!
