Ne légy egyedül a bajban – társas támogatás mint egészségvédő faktor

A társas kapcsolatok meghatározó részét képezik egyéni életünknek, de távolabbról – evolúciós szemszögből – vizsgálva az emberi faj túlélésében, szaporodásában, azaz a fennmaradásában is kiemelkedő jelentőséggel bírnak. Funkcionálhatnak stresszforrásként is, ugyanakkor kedvezően befolyásolhatják a stresszre adott mentális és testi válaszreakciókat, az értékelés és megküzdés folyamatát. Kutatási eredmények igazolják, hogy a társas támogatás alapvető tényező a megfelelő egészségi állapot és a pszichés jóllét fenntartásában, azonban a megszerzése, elfogadása olykor akadályokba is ütközhet. A társas támogatás és az egészség kapcsolatát bemutató cikkünkben e nehézségekre is kitérünk.

Az társas támogatás mibenlétét a téma kutatói különböző dimenziók mentén írják le. Egyes nézetek szerint olyan erőforrásról van szó, amely a stresszel való megküzdést segíti. Más szerzők tágabb értelemben használják a fogalmat és úgy tekintenek rá, mint

az emberi kapcsolatok érzelmileg megtartó jellegére,

amely megerősíti az egyént a szeretettség, az odafigyelés és a meghallgatottság érzésében.

A család mint elsődleges támogató közeg

A szociális beágyazottság és a társas támogatás nyújtásának és átélésének legalapvetőbb színtere a családi közösség, amelynek jellege, minősége fokozottan hat az egészségi állapotra is. Különös jelentősége van a korai életszakaszban átélt élményeknek, hiszen a szülő és gyermeke közötti szeretetteljes kapcsolatban alapozhatjuk meg – többek között – a biztonságérzetet, az önbizalmat, a stresszhelyzetek elviselését és harmonikus párkapcsolat kialakítását segítő pszichés stabilitást.

A családon belül elérhető társas támogatás egészségre gyakorolt hatásának feltárása érdekében több kutató vizsgálta a családi állapot és az élettartam, illetve a halálozás kapcsolatát. Berkman és Syme (1979) által végzett vizsgálat adatai szerint a 30-49 éves és az 50-59 éves korú nem házas férfiak körében jelentősen magasabb volt a halálozás, a házasságban élőkhöz viszonyítva. Eszerint tehát a házasság bizonyos értelemben védőfaktorként volt értelmezhető a fiatal és a középkorú férfiak esetében, a nőknél azonban ilyen hatás nem mutatkozott. Magyarországon Faragó által 2009-ben végzett kutatás eredményei szerint a férfiak és nők körében egyaránt a házasságban élők élnek legtovább, míg az elváltak esetében a legalacsonyabb a várható élettartam. A két csoport között helyezkednek el az özvegyek és a nőtlenek/hajadonok. Felmerülhet tehát, hogy nem maga a házasság működik védőfaktorként, hanem a válás és az özveggyé válás – mint jelentős stresszforrás – emeli a halálozás kockázatát. Ezt támasztják alá azok a kutatási eredmények is, amelyek szerint a házastársukat elvesztő gyászolók között ugrásszerűen megnő a szívinfarktus és az öngyilkosságból bekövetkező halál kockázata (Kaprio, Koskenvou és Rita, 1987). Egy 2013-ban végzett dán kutatás eredményei szerint az együttélés és házasság egyaránt kedvezőbb hatással volt az élettartamra az egyedülléthez viszonyítva. Természetesen

nem csupán a házasság és együttélés megléte vagy hiánya, hanem a kapcsolat minősége is jelentős befolyásoló tényező.

A párkapcsolattal való elégedettség esetén például kevésbé jellemző az immunrendszert, valamint a szív- és keringési rendszert is megterhelő ellenséges viszonyulás.

Számos kutatás vizsgálta a betegség során elérhető társas támogatás hatásait is, hiszen a betegséggel együtt fellépő, felerősödő szorongás, a bizonytalanságtól való félelem, a kontroll elvesztése, a tehetetlenség érzése emelik a szervezetünkben a stressz hatására termelődő kortizol hormon szintjét, amely negatív hatással lehet az immunműködésre, valamint a szív és érrendszer állapotára egyaránt. A szociális kapcsolatok száma és erőssége csökkenti a daganatos megbetegedések kockázatát, a betegség jelentkezésekor pedig növeli a túlélés esélyeit. A biztonságot adó család, a harmonikus párkapcsolat, illetve a baráti közösség részéről történő

meghallgatás, megnyugtatás, tanácsadás, illetve valamely konkrét formában nyújtott segítség

bizonyítottan pozitív hatással van a gyógyulás folyamatára.

A társas támogató rendszerekről

A testi és lelki egészség szempontjából meghatározó tényező tehát a szociális kapcsolatok megteremtésének és fenntartásának képessége, amely megalapozza a szociális kapcsolatrendszerbe történő sikeres integrálódást is. Ez az integráció segíti az egyént a társas támogatás szűkebb környezetből, azaz a közvetlen családi és baráti kapcsolatokból történő elérésén túl, a tágabb értelemben vett – szociális háló részét képező – hivatalos támogató rendszerek által nyújtott lehetőségek igénybevételében is.

A társas támogató rendszerhez való viszonyulást főként az határozza meg, hogy illeszkedik-e az egyén igényeihez vagy sem. Ideális esetben a szociális hálózat olyan bázist jelent, amelyben kiépíthetővé válnak a különböző igényeknek megfelelő formális és informális kapcsolatok. A szociális közegben végzett tevékenység fokozhatja a biztonságérzetet és erősítheti az érzelmi stabilitást. Megadhatja a valahová tartozás élményét, ugyanakkor az egyén azt is átéli, hogy felelősséggel tartozik másokért és személyes kötelezettségei is vannak a kapcsolatok megfelelő szintű fenntartásában, ápolásában.

A társas támogatás főbb formái

• Az érzelmi támogatás lehetőséget ad az érzelmek megosztására, megnyugtat, az intimitás és a törődés érzését nyújtja.
• Az instrumentális támogatás keretében anyagi, kapcsolati vagy egyéb – a problémák megoldását segítő – eszközök biztosítására kerül sor.
• Az információk átadásával történő támogatás során pedig tanácsadással, javaslatokkal, útmutatókkal, tapasztalatok megosztásával tudunk segíteni.

Nehézségek a támogatás elfogadásában, illetve megszerzésében

A segítséget nyújtó személyek és szervezetek gyakran tapasztalnak ellenállást a segítségre szoruló egyén részéről, hiszen sokan szégyellik, méltatlannak tartják a kialakult nehéz helyzetüket. Úgy gondolják, hogy a segítség igénybevételével egyértelművé teszik a rászorultságukat, ami sérti a tekintélyüket, elveszthetik az eddig kivívott megbecsülésüket saját maguk és környezetük előtt is. További problémát okozhat az ismeretek, információk hiánya. Sokan nincsenek teljes mértékben tisztában azzal, hogy milyen külső és belső forrásokra támaszkodhatnak a felmerülő nehézségeik során. Nagyon fontos ezért minél szélesebb körben

tájékozódni az elérhető szakmai (orvosi, szociális, pszichológiai, jogi stb.) segítségnyújtás különböző formáiról, a támogatói fórumokról, szervezetekről.

Továbbá családi és baráti társaságban is hasznos lehet közösen átbeszélni, hogy ki milyen lehetőségeket ismer, hogyan tud segítséget nyújtani annak érdekében, hogy a rászoruló egyén a neki leginkább megfelelő módon juthasson hozzá a szükséges támogatáshoz.