Akármilyen nyíltan beszélhetünk mostanság a szexről, a prostitúció a mai napig tabutémának számít a legtöbb embernél. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne lennénk kíváncsiak arra, hogyan éli az életét a legősibb szakmát végző emberek egyike. Miért egy örömlánynál keresik az emberek a gyönyört? Hogyan lehet ezt a típusú munkát lelkileg elviselni? Milyen hatással van a szociális kapcsolatokra? Habár a hölgy a nevét nem vállalata, a gondolatai attól még ugyanolyan őszinték. Bevezet minket egy olyan világba, ahová csak kevesek nyerhetnek betekintést. Választ kaphatunk olyan kérdésekre, melyeket sosem mertünk feltenni. Interjúnk.
Hogyan írná le a munkáját?
Amikor eljön hozzám egy vendég, én egy szolgáltatást adok neki. Ez javarészt inkább érzelmekből áll. A legtöbbjük nem a szexért jön. Persze, szeretnének azt is, de a beszélgetés ugyanúgy fontos számukra. Mindnek adnom kell egy kicsit magamból. Épp ezért nehéz, mikor hazamész és egyedül maradsz. Az, hogy olyankor nincs otthon senki, aki szeretne, aki törődik veled. Olyan érzésed lesz tőle, hogy percről percre csak elfogysz. Ezért kell egy férfi, aki felnéz rád. Teljesen mindegy, hogy egy párkapcsolatról van szó vagy egy szeretőről. Nem a szex miatt kellenek – azt kapunk eleget –, hanem az érzelmek miatt. Nekünk is arra van szükségünk a magánéletben.
Akkor tulajdonképpen az a fontos, hogy legyen valaki, aki önnel is törődik?
Igen. A törődés a legfontosabb. Meg az, hogy végre mi is kapjunk valamit. Valamit, ami nem pénz. Ha ez nincs meg, akkor könnyen ki lehet égni ebben a szakmában is.
Mi tud még segíteni?
A biztos családi háttér. Olyan emberek, akik önzetlenül tudnak szeretet adni, hiszen általuk is egyensúlyba tud kerülni az „adok-kapok”. A legnehezebb dolga szerintem azoknak a lányoknak van, akiknél nem tudják otthon, hogy mi a munkájuk. Amikor hazamennek nem arra van szükségük, hogy valaki kérdéseket tegyen fel nekik arról, hogy hol voltak, mit csináltak vagy hogyan kerestek ennyi pénzt ilyen rövid idő alatt. Arra van szükségük, hogy egy kicsit körbe legyenek ugrálva és ne kelljen azzal foglalkozniuk, hogy mi történt az előző héten.
Változott valami a szüleivel való kapcsolatában, mikor megtudták, hogy mi a munkája?
Nem, szerintem semmi sem.
Az hogy lehet?
Mikor beavattam őket abba, mit csinálok, elmondtam nekik, nem kell, hogy támogassanak, csak fogadják el. Ennyi elég is számomra.
Hogy fogadták a hírt?
Kitettem eléjük egy óriási kupac pénzt. Életemben akkor láttam először ennyit egy összegben. Elmondtam, hogy ezt félre fogom tenni, nem költöm ostobaságokra, hiszen megdolgoztam érte. Természetesen hoztak szabályokat, de úgy érzem, megtették, amit kértem tőlük.
Nem érzi, hogy más szemmel néznének önre?
Egyáltalán nem érzem. Ezt őszintén mondom. Inkább én vagyok az, aki zokon vesz néhány dolgot, amit a családom mond. Ha lekurváznak egy nőt, akkor arra gondolok, hogy vajon rám is így gondolnak? Hiszen én is az vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy nem gondolják komolyan, s azzal is, hogy ez nem nekem szól. Attól még fáj.
Mit gondol, mi változott meg önben, amióta elkezdte ezt a munkát?
Gazdag lettem. Viccen kívül, szerintem fantasztikus életem van. Nem kell azért aggódnom, hogy mi lesz holnap: miből fogok számlát fizetni, hitelt törleszteni. Ettől pedig nagyon nyugodt leszek.
Érzelmileg mennyire nehéz az ön számára ez a munka?
Egyáltalán nem nehéz.
Mégis... hogyan tudja magában kezelni ezt a helyzetet?
Nem a vendégeket nézem. A munkára gondolok és arra, amit kapok cserébe. Próbálom vezetni a saját üzletemet.
Akkor tulajdonképpen inkább üzletasszonynak tartja magát?
Amíg valamire van kereslet, addig arra lesz kínálat. A világ így működik. Ez pedig egy több évezredes szakma. Azt gondolom tehát, hogy igen, ez egy üzlet köztem és a vevő között.
Hogy tekint mindezek után a férfiakra?
A legtöbb egy csődtömeg. Komolyan mondom. A nők csodálatosak. A férfiakhoz képest az összes nő fantasztikus. Azok a hölgyek, akik körülvesznek engem, fantasztikus személyiségek: erősek, kitartóak, tudják, hogy mit akarnak. A férfiak, akik hozzám jönnek, nagy százalékban össze vannak törve. Nem jó a családi életük, nem szeretik a munkájukat, elváltak, elhagyta őket a gyerekük. Bizton állítom azt, hogy a hölgyeknek, akik fogadják őket, ezerszer jobb életük van.
Milyen hatással van a munkája az önértékelésére? Inkább hozzáad vagy elvesz belőle?
Érdekes kérdés. Aki eljön hozzám, javarészt csodál engem. Örül annak, hogy egyáltalán hozzámérhet. Ettől függetlenül mégis vannak önértékelési problémáim. Nem hiszem azonban, hogy ezek a munkámból fakadnának. Sőt, szerintem az csak erősíti az önbizalmamat. Szebbnek érzem tőle magam, kívánatosabbnak.
Mit tenne, ha a gyermeke megtudná, hogy mi a foglalkozása?
Nem örülnék neki, de ha már megtudná, akkor elmondanám neki az igazat és próbálnám megbeszélni vele. A nagyobb probléma inkább az apukával lenne. Azt nem tudnám elviselni, hogy egy férfi tud erről és mégis elviseli. Az többé nem lenne már férfi számomra, hiszen hogy szeretheti igazán a nőt, ha ezt megengedi neki. Szerintem egy férfinak erről nem kell tudnia. Ezt nem ő küzdötte végig, nem az ő harca, nem ő dolgozott végig hosszas éjszakákat és nem ő szexelt idegenekkel.
Mennyire sok a beteges ember? Gyakran fordulnak önhöz extrém kérésekkel?
Előfordul, de nem sok van belőlük. Az én típusomat nem kedvelik a betegek, hiszen az, aki az erőszakosabb dolgokat szereti, az egy határozott nőhöz fog menni. Leginkább csak olyan dolgokat kérnek tőlem, amelyek egy átlagos hálószoba falain belül is megtörténnének.
Akkor véleménye szerint javarészt inkább érzelmi szolgáltatást nyújt?
Igen. Itt az a fontos, hogy törődj velük, hogy meghallgasd őket, hogy odafigyelj rájuk, hogy jót tehessenek veled. Igazából csak erre vágynak.
•••
A Mindset Pszichológia sokszínű. Közösségünkben számos vélemény, értékrend és látásmód fér meg egymás mellett. Jelen cikk kizárólag az interjúalany álláspontját tükrözi.
