Szabó Hanga, pszichológus, klinikai gyermek- és ifjúságszakpszichológus jelölt és művészetterápiás foglalkoztató jelölt decemberben csatlakozott a Mindset csapatához. Interjúnkból jobban megismerhetitek rendelőnk új szakemberét, aki elsősorban a fiatal felnőtteket, serdülőket és szüleiket várja konzultációra.

A szervezetpszichológia, a Honvédség világa után miért döntöttél pszichológusként amellett, hogy a gyerekklinikai szakirányt válaszd?

Mindkét irány érdekel, végül munka- és szervezetpszichológia szakirányon tanultam tovább mesterszakon. A mesterszakot inkább a tanárok és az egyetem miatt választottam, mintsem a szakirány miatt. A diplomamunkám témájában azért visszaköszön a klinikai irányultság. A Honvédségnél a kötelező szakmai gyakorlatomat töltöttem, amit nagyon élveztem, de már akkor is lehetett tudni, hogy nehéz bejutni és ott elhelyezkedni.

Mindenképp szerettem volna elkezdeni pszichológusként dolgozni, és nem akartam várni. Egy ideig börtönben dolgoztam és ezután váltottam kifejezetten gyerek és ifjúság szakirányra. Nemcsak gyerekekkel, hanem serdülőkkel és fiatal felnőttekkel is foglalkozom (25 éves korig). Ezek közül pedig a serdülőkort és fiatal felnőttkort tartom hozzám közel állónak, inkább ilyen eseteket viszek.

Milyen problémákkal kereshetnek fel? Mi az, ami különösen közel áll hozzád az ifjúságpszichológia területén belül?

Legkedveltebb témám a serdülőkori krízis és annak differenciálása, hogy van-e személyiségszintű érintettség.

Kifejezetten a borderline személyiségstruktúra érdekel, emiatt kezdem el az Áttétel Fókuszú terápia módszerét tanulni.

Emellett foglalkozom még az önértékeléssel kapcsolatos nehézségekkel, illetve megkereshetnek a hangulati és érzelmi élet változásai, szorongásos tünetek, alvásban és étvágyban való eltérések észlelése esetén.

Milyen eszközökkel tudsz segíteni a hozzád fordulóknak?

Integratív megközelítéssel állok hozzá minden esethez. Nem egy módszer vagy eszköz segít a kliensen, hanem a kliens és pszichológusa közti kapcsolat gyógyít. Sokat számít, hogy van-e összeillés a kliens és pszichológusa közt.

Számomra fontos megerősíteni a hozzám fordulókat abban, hogy a pszichés megsegítés folyamatában lehetnek és legyenek is önazonosak, őszinték.

Ugyanakkor határokat, kereteket szabok meg az közös munkában, mely biztonságot nyújt.

Művészetterápiás módszert is alkalmazol: hogyan kap szerepet a művészet a munkádban és a személyes életedben?

A művészetterápiát alapvetően csoportban szeretem használni, ahol a csoporttagok is hatással vannak egymásra. Valahogy úgy fogalmaznám meg, hogy azért tud segíteni a nehézségek leküzdésében, mert ami addig kimondhatatlan volt, megjeleníthetővé válik, végül pedig elmondhatóvá a képzőművészet útján.

A családomban mindig is fontos volt a művészet, a közelebbi családtagjaimnak mind van művészi vénája. Gyerekkoromban rajzoltam, festettem, zenéltem. Ma már erre kevesebb időm van, viszont sminkelni szoktam, ami számomra ugyanazt az élményt hozza.

Mi az, amivel még munkán kívül szívesen foglalkozol?

Szeretek mozogni, gyerekkorom óta sportolok. Gyerekként úsztam és művészi tornáztam, kb. 18 éves korom óta rendszeresen futok, de boxoltam is. Most kezdtem el táncolni (jazztánc).  Úgy általában szeretem a művészeteket, festeni, agyagozni ritkábban van időm. Fotózni nem tudok (majd egyszer megtanulok), de szeretem meglátni a szépet, harmonikusat, és azt a telefonommal lefényképezni. Imádom az állatokat, a sci-fit, az „űrös” dolgokat, a csillagászatot. Szeretek zenét hallgatni (régebben zenéltem is), koncertekre járni és igen, szórakozni is.

Mi jelenti számodra a legnagyobb örömet, motivációt a munkádban?

Amellett, hogy emberközpontú vagyok és segíteni szeretnék, izgalmasnak is tartom a munkám. Szeretek az eseteken gondolkodni.

„A kagylót felnyitják, a csigát megsebzik, szemcsét helyeznek nyálkás anyagába, s visszadobják a tengerbe. A sértett állat kínjában alkotni kezd: gyöngyöt alkot.” – mit jelent számodra ez az idézet, amit bemutatkozásul választottál?

Igazából ez nem a teljes idézet, alapvetően az alkotóról, az alkotófolyamatról szól. Azért választottam, mert nekem a változásra, változtatásra való képességet jelenti, bármilyen nehézség ellenére.

Mit érzel a pszichológiai folyamat sikerének, mi az, amit mindenképp át szeretnél adni a hozzád fordulóknak?

Ha a kliensek egyre önreflektívebbek, képesek az érzelmeiket és gondolataikat megérteni, összefüggéseket meglátni a saját nehézségeikkel kapcsolatban.