Januárban D. Tóth Kriszta volt a Mindset Pszichológia vendége, aki ezúttal az interjúalany székében foglalt helyet, mi pedig szakmai pályafutásáról, sikereiről, kudarcairól és tapasztalatairól kérdeztük.
A sikerről
„Legnagyobb szakmai sikeremnek a WMN-t tartom, hogy sikerült egy szabad alkotói közösséget létrehozni és a mai napig fenntartani. Ide vezetett minden, amit korábban tevékenykedtem, de ehhez 20 évnyi tapasztalat, alkalmazotti lét, siker és kudarc kellett.”
A szakmai kihívásokról
„Nehéz itthon formabontó tartalmat létrehozni. De nem lehetetlen”
A WMN indulásakor átváltani a tévéről az online médiára még nagyon kockázatos vállalkozásnak tűnt, sokan nem hittek a sikerében, mára azonban bebizonyosodott, hogy a jövő az online újságírásban és videós tartalmakban, a több platformon egyszerre történő tartalomfejlesztésben rejlik. DTK a WMN YouTube csatornáján indította el formabontó, „Elviszlek magammal” című műsorát, ahol a városban kocsikázva, vezetés közben beszélget interjúalanyaival. Azóta a csatornának már több mint 100 ezer feliratkozója van és szinte úgy működik, mint egy on-demand tévécsatorna. Egyik újabb projektjük a „Csak neked mondom”, ahol két színész beszélget a Katona József Színház Sufni színpadán, műsorvezető és előre kigondolt forgatókönyv nélkül, intim környezetben.
A felkészültségről
„Rengeteget olvasok, állandóan fogyasztom a szavakat – a férjem szokott ezzel viccelődni, hogy már megint szavakat reggelizem.”
A felkészültség nem ott kezdődik, hogy egy interjú során találkozik valaki először az illetővel, és előtte gyorsan átolvas korábban megjelent cikkeket. DTK abban hisz, hogy a riporteri munka folyamatos szakmai jelenlétet, önképzést, tájékozódást igényel.
A munka és magánélet egyensúlyáról
„Nem érdemes belehalni a munkába.”
Most már jobban figyel a test jelzéseire is, többször betegségek ébresztették rá, hogy túl sokat vállalt magára, túlfeszítette a saját határait.
A kritikáról
„Az ismert embereket az online térben szinte dehumanizálják, a kommentelők bele sem gondolnak, hogy vannak érzéseik, ugyanannyira fáj nekik is.”
A közösségi oldalak olyan terepet szolgáltatnak a kéretlen személyeskedésnek és destruktív ítéletmondásnak, amire korábban nem volt példa. Természetesen nem a véleménnyel vagy szakmai kritikával van gond. Nagyon nagy a különbség aközött, hogy valaki megírja levélben, megcímzi, postára adja a véleményét, adott esetben kritikáját, vagy másodpercek alatt odakommentel valamit egy cikk vagy videó alá, miközben annak sem a súlyát, sem pedig a következményeit nem gondolja át. Kriszta riporteri tapasztalatai szerint sok ismert ember a mai napig emlékszik bántó kommentekre, szó szerint fel tudja idézni őket. Attól, hogy valaki közönség előtt szerepel, és nemcsak az ezzel járó privilégiumokat élvezi, hanem a kritikát is vállalja, nem azt jelenti, hogy emberileg nem fájnak neki a mérgező mondatok.
A pszichológiáról
„Nagyon fontos, hogy csökkentsük a stigmát – sokszor elmondom nyíltan, hogy járok pszichológushoz.”
Magyarországon épp pszichológiai felébredés zajlik: óriási a kereslet a szakmai cikkek, előadások és egyre inkább a pszichológiai tanácsadás iránt is, mert az emberek fokozatosan kezdik felismerni, hogy ők is tehetnek a „balsors” ellen, kezükbe vehetik a saját életük irányítását. Fontos, hogy ismert emberek segítsenek a mentális egészségmegőrzés, a segítő szakmák és a terápiák destigmatizálásában.
Címlapfotó: Csiszér Goti/WMN
