Mérő László foglalkozása matematikus és pszichológus: vajon mit gondol az emberi érzésekről az, aki ugyanúgy foglalkozik a kiszámíthatóval, mint a kiszámíthatatlannal? Az érzelmek logikája című előadása, melyet a Mentorháló szervezett, több mint hatszáz fős publikum előtt a szegedi IH rendezvényközpontban zajlott. Megtudtuk, hogy az érzelmeink korántsem logikusak, de igaz-e ennek a fordítottja? A logikánkba mennyi érzelem fér? Az este folyamán ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaptunk választ.
A pszichológia tudománya kezdetek óta kiemelt hangsúlyt fordít az érzelmeink elemzésére. Az emberi lét egyik legmeghatározóbb tulajdonsága ez, univerzális és kultúrától függetlenül közös alapokon nyugszik. Az emberiség számára valahol mindig is sejthető volt, hogy az érzelmek gyakran mellőzik a racionalitást: szerelmesnek lenni, gyűlölködni vagy éppen valamitől undorodni – kívülállóként biztosan tapasztaltunk már olyan helyzetet, amikor ezeknek az érzelmeknek a logikusságát vagy létjogosultságát megkérdőjeleztük. Az érzelmeink tehát nem mindig magyarázhatóak érvekkel. Ennek a régi „igazságnak” a kulisszái mögé vezetett minket Mérő László.
A pszichológiában elkerülhetetlen az érzelmek figyelembevétele, hiszen amíg a természettudományokban a kísérletek ugyanazokban a helyzetekben ugyanúgy működnek egy meghatározott mérési tartományon belül, addig a pszichológiai kutatások során a résztvevők viselkedését nagyon sok minden meghatározza. Például az érzelmek is. Ez egyben felveti azt a problémát, hogy a mérőeszköz és magát a jelenséget mérő személy is tévedhet. Így ugyanazokban a helyzetekben, de más lelkiállapotban előfordul, hogy teljesen eltérő eredményeket kapunk, vagyis „a pszichológiában nincs 100 százalék”. Ezért is rendkívül fontos, hogy legyen ismeretünk az érzelmeink működésről. Mérő László szavaival élve, egy fizikusnak nem kell foglalkoznia azzal, hogy
„mit gondol a golyó, miközben kilövik”.
Egy pszichológusnak azonban gondolnia kell arra, hogy mit gondolhat a vizsgálati személy, ha leülteti a székébe. Egy másik tudományterületet, a matematikát is ellentétbe állította az emberi működéssel. Míg a kimondott tételek teljes egészében cáfolják vagy éppen alátámasztják egymást, addig az emberben lehetnek kis ellentmondások és ambivalens érzelmi állapotok. A pszichológusok tehát nem felejthetnek el dolgot: „Nem igaz az, ha valaki picit romlott, akkor a velejéig romlott” – hívta fel mindenki figyelmét Mérő László, és lássuk be, ez a mindennapi életünkben is üzenetet hordoz. Az emberi magatartást célszerűbb egy spektrumon elhelyezni, mintsem kategóriákba terelni és kimondani, hogy ez „fekete”, a másik pedig „fehér”.
Test és lélek összekapcsolódik
Mérő említett néhány helyzetet, amikor az érzéseink és érzelmeink befolyásolják a viselkedésünket. Egyik ilyen az intuíció, mely teljesen érzelem által irányított. Nem racionális és logikus, mégis gyakran meglepően értelmes eredményekhez juttat minket. Számos olyan pszichológiai elmélet létezik azonban, mely arra helyezi a hangsúlyt, hogy a testünkön vagy testünkben érzett fiziológiai változás alakítja ki bennünk az érzelmeket. Egyik ilyen felvetés a William James és Carl Lange által képviselt elmélet, mely szerint a különböző helyzetekre adott testi válaszaink észlelése hozza létre mennünk az érzelmetm nem pedig fordítva.
A tudósok az arcizmoknak kiemelt fontosságot tulajdonítanak. Mérő László elmondta, hogy annak idején Fritz Strack és munkatársai egy kísérlet során arra kérték a személyeket, hogy semleges képeket pontozzanak aszerint, hogy mennyire találják őket humorosnak vagy szomorúnak. Az egyik csoport az ajkai között tartotta egy tollat, amitől nem tudtak mosolyogni. A másik csoport alanyai a fogaik között szorították a tollat, mintha vigyorognának. A pontozás során ugyanazokat a képeket viccesebbnek találták azok a résztvevők, akik mosolygását segítették és nem gátolták.
Ugyanezt az eredményt hozta egy németországi kísérlet is, amiben a vizsgálati személyeknek történetekről kellett eldönteniük, hogy mennyire tetszik nekik. Négyféle csoportot állítottak fel aszerint, hogy hány „Ü” betű szerepel a történetben, és hogy az a személy maga olvassa fel vagy csak hallgatja. Az „Ü” betű kiejtésekor érezzük, hogy ajkunk pont úgy csücsörít, mint amikor a szánkban tollat tartunk és morcosak vagyunk. Az eredmények szerint annak a csoportnak tetszett legkevésbé a történet, amiben saját maguk olvasták fel a sok „Ü” betűt tartalmazó történetet. Feltehetően azért, mert ők kapták arcizmaiktól azokat az információkat, hogy nem jól érzik magukat. Ez a jelenség, az úgynevezett „faciális feedback” számtalanszor befolyásolja a megélt érzelmeinket, és ennek nem feltétlenül vagyunk tudatában.
Érzelemfajták – a szeretet miért nem univerzális?
A kísérletek bemutatása után az előadó a genetikai meghatározottság és a környezet hatásának kérdésére is választ adott. A pszichológiában elfogadott az alapérzelmek létezése, melyről akkor beszélhetünk ha
- a hozzá kapcsolódó arckifejezést kultúrától függetlenül felismerjük és helyesen értelmezzük,
- jellegzetes élettani válaszmintázatot mutat, tehát agyunkban képalkotó eljárásokkal egyértelműen kimutatható,
- adott agyi struktúra kapcsolódik hozzá.
A legelfogadottabb felsorolás Paul Ekman nevéhez kapcsolódik, aki szerint az alapérzelmek közé az örömöt, bánatot, meglepődést, félelmet, undort és haragot soroljuk. Feltűnhet, hogy a szeretet nem szerepel a listán. Ennek oka, hogy a kitételek közül egyiknek sem felel meg. Ha néhány ismerősünket megkérjük, hogy gondoljanak egy szeretett személyre, azt vehetjük észre, hogy nem tudjuk megkülönböztetni, valóban arra gondolnak-e, amire kértük, vagy éppen a vacsorához szükséges hozzávalók listáját állítják össze fejükben. Nem csak arckifejezéseinkkel fejezhetjük ki eltérően, ha a szerettünkre gondolunk, ez a jelenség egyénileg más és más mintázatot mutat az agyban is. Mivel az agyi aktivitásban sem differenciálható úgy, mint a fent említett hat érzelem, ezért a szeretetet leginkább a tanult érzelmek közé sorolhatjuk. Ettől függetlenül erejét és szociális fontosságát továbbra sem érdemes lebecsülni. Ugyanakkor elgondolkodtató is: ha nem tanulunk meg idejében szeretni, van alkalmunk ezt később pótolni? EEG, azaz agyhullám-vizsgálatok kimutatták, hogy például szerelmünk iránt érzett szenvedélyes szeretetünk olyan erős, hogy felgyorsítja az észlelés folyamatát olyannyira, hogy az megelőzi az érzékelést. Gyakorlatban tehát előbb jelennek meg azok az agyhullámok az agyban, amelyek azt mutatják, hogy már tudatában vagyunk szerelmünk jelenlétének, mint hogy megpillantanánk őt. Ennek a hátterét még ma is kutatják a témában jártas szakemberek. „Erős érzelmeink tehát hatnak a percepcióra” – összegezte Mérő László az addig bemutatottakat, majd hozzátette:
“Hosszú Katinka valóban doppingolt... szerelmes volt a férjébe, aki az edzője”.
De nem csupán a szeretetnek lehet jótékony hatása. Bizonyos esetekben az érzelmeink fokozása, módosítása hasznosnak bizonyulhat. Míg a jókedv hajlamossá tehet minket a felületességre, a lehangoltság analitikusabbá tesz. Vannak üzletemberek, akik például egy tárgyaláson akkor tudják előhozni a legjobb, legracionálisabb érveiket, ha kiabálni kezdenek, vagyis az úgynevezett kontrollált dühöt alkalmazzák. Bizonyos szagok is hathatnak érzelmi és szellemi állapotunkra, Schiller (a híres német költő) akkor érezte magát a leghatékonyabbnak, ha megszagolta az asztalán tartott rohadt almákat. Bár ezek a praktikák szélsőségesnek hangzanak, Mérő László szerint érdemes kísérleteznünk, milyen technikák válnak be a számunkra.
Amit eddig az érzelmeinkről megtudhattunk, merőben más képet mutatnak, mint amire először gondolnánk. Az egyéni és a társas működés szempontjából úgy tűnik, hogy néha fel kell függeszteni a logikát, hogy az érzelmeik működhessenek.
Borítókép: Kovács Ferenc (Mentorháló Facebook Oldala)
Szerkesztették: Holczer Adrienn, Kazinczi Csaba, Varga Ramóna
