Nem mindegy melyik lebeg a szemünk előtt: a siker elérése vagy a kudarc elkerülése

Minden egyes embert hajt a vágy, hogy sikeres legyen, elismerjék, kitűnjön valamilyen tettével. Ki jobban, ki kevésbé, de általában mind törekszünk rá, hogy egyre jobban végezzük feladatainkat, legyőzzük az elénk gördülő akadályokat. Saját magukkal szembeni elvárásaink jelentős hatással vannak életünkre. Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy a siker elérésének vágya vagy a kudarc elkerülésére irányuló késztetés hat ránk erőteljesebben.

Sajátos emberi jellemző a jó teljesítményre, a sikerre való törekvés. Ilyenkor az elért teljesítményünk elismerése és megbecsülése az erőfeszítéseink jutalma. Sőt sokszor még mások megerősítésére sincsen szükségünk, hiszen a saját magunkkal szembeni elvárások mozgatnak minket. Ezt a belső késztetést nevezzük teljesítménymotivációnak. Egy adott céllal kapcsolatban jelentkező teljesítménymotivációnkra számos tényező van hatással. Hat rá az önmagunkkal szemben támasztott elvárásunk, az aktuális feladathelyzet jellemzői, a siker és a kudarc becsült valószínűsége és az elérni kívánt cél vonzereje. Céljaink kitűzésének és az értük végzett igyekezeteinknek alapvetően

két lehetséges kimenete van: a siker vagy a kudarc.

Ha elérjük vagy akár túl is teljesítjük vállalásunkat, azt sikernek könyvelhetjük el. Ha viszont alulteljesítünk, akkor kudarc ér minket. Sorozatos sikerek esetén általában nőnek a saját magunkkal szemben támasztott elvárásaink. Kudarcszéria után viszont egyre lejjebb kúszhat igényszintünk. Saját tapasztalatainkon kívül a szociális környezetünk is befolyással lehet teljesítménymotivációnk alakulására, hiszen legtöbbször mások eredményeihez hasonlítjuk saját teljesítményünket.

Hogyan dobnád a karikát?

Képzeljük el a következő szituációt: különböző személyeket arra kérünk, hogy egy műanyag karikát dobjanak rá a szoba egyik végében felállított oszlopra. Más instrukciót nem kapnak, egyedül annyi a cél, hogy a karika rákerüljön a rúdra. Az emberek általában különbözőképpen próbálják megoldani ezt a feladatot. Van, aki odalép közvetlenül a rúd elé, majd ráejti a karikát. Más elsétál egészen a szoba túlsó végéig, és onnan próbálja meg rádobni. De az is előfordulhat, hogy akad olyan, aki megkérdezi, hogy szabad-e próbadobásokat végezni. Természetesen igen, hiszen nem korlátoztuk a dobások számát. Ennek hallatán valószínűleg végez majd néhány próbadobást, majd olyan távolságra helyezkedik az oszloptól, ahonnan még sikeresen eltalálja a karikát, ha mindent jól csinál.

Az utóbbi leírásban a sikerorientált személyre ismerhetünk rá, míg a biztos közelből és a lehetetlen távolból dobáló személyek inkább kudarckerülő magatartást mutatnak. A sikerorientáció és a kudarckerülés mindenkinél egy időben jelentkező késztetések, mégis nagy egyéni különbségek vannak abban a tekintetben, hogy melyik motívum kap központi szerepet a teljesítményhelyzetekben. Ez a beállítódás személyiségünk viszonylag stabil jellemzője, amely a saját tapasztalataink, a neveltetésünk és a kulturális környezet hatására alakul ki.

Sikerülni fog, de ha nem, akkor sem dől össze a világ

A magas sikerorientációval jellemezhető személyek általában kitartóak és bíznak saját képességeikben. Kedvelik, ha tudják, mire számíthatnak egy helyzetben, legszívesebben a teljesítményükhöz illeszkedő közepes nehézségű feladatokat választanak. A túl könnyű feladatokat nem keresik, mert nem jelentenek számukra kihívást, a túl nehezekhez pedig azzal az attitűddel kezdenek hozzá, hogy valószínűleg más sem tudná megoldani az adott problémát.

Kihívást jelentő helyzetekben hajlandóak kockázatot vállalni,

de midig a realitás talaján maradnak. Ha mégis kudarc éri őket, nem veszítik el kedvüket, mivel többnyire belső, de nem állandó tényezőknek tulajdonítják aktuális sikertelenségüket. Emiatt önértékelésük is magasabb, mint a kudarckerülő beállítottságúaké. A sikerorientált személyek gyakrabban élnek át flow élményt tevékenységeik közben, hiszen olyan feladatokat választanak, amelyek illeszkednek képességeikhez. Sem túl könnyűek, sem túl nehezek, mégis kihívást jelentenek. Pont, ahogyan a flow receptje írja.

Az érem másik oldala

Az erőteljesen kudarckerülő személyek legtöbbször képességeikhez nem illeszkedő feladatokat választanak. Vagy irreálisan nehéz, vagy túlságosan egyszerű kihívásba vágnak. Tehát vagy olyan célt tűznek ki, amelyet lehetetlen teljesíteni, így óvják meg magukat a kudarcélménytől, hiszen másnak sem sikerülne. Vagy játszi könnyedséggel teljesíthető feladattal biztosítják a sikerességüket. Ha mégis képességeikhez illő, közepesen nehéz kihívás elé kell nézniük, annak teljesítése közben szoronganak, állandóan elégedetlenkednek önmagukkal. A kudarckerülő személyek kudarc esetén

hajlamosak hamar feladni a küzdelmet és sokszor a sikereikről sem hiszik el, hogy önmaguknak köszönhetik.

Sikereiket gyakran rajtuk kívül álló tényezőknek tulajdonítják, például a szerencsének köszönik. Kudarcaikért pedig általában képességeik hiányát teszik felelőssé. Emiatt a sikernek nem tudnak igazán örülni, a kudarcok pedig túlságosan elkeserítik őket. Ezek hátterében gyakran a teljesítményszorongás és saját képességeikkel kapcsolatos bizonytalanság áll.

Célkitűzéseinket és eredményeinket tehát nagyban befolyásolja, hogy milyen szemlélettel nézünk a feladat elébe. Ha megtanuljuk reálisan felmérni saját képességeinket, majd azokhoz illeszkedő kihívásokat keresünk, akkor több sikerélményben lehet részünk. Az apró sikerek pedig egyre építik önbizalmunkat. Általuk pedig egyre magasabb igényeket támaszthatunk magunk elé, lépésről lépésre egyre sikeresebbeké válhatunk. A másik fontos tényező a kudarcok helyén kezelésének és a velük való megküzdésnek a fejlesztése. Kudarcainkért nem mindig mi vagyunk teljes mértékben a felelősek, és ha mégis, adódhatnak ideiglenes belső okai is. Az sem jó út, ha a körülmények áldozataiként tekintünk magunkra, mégis fontos reálisan felmérnünk saját, illetve a külső tényezők befolyását a balul sikerült helyzetekben. Ha elég bátrakká válunk, hogy a negatív élményeinkkel is szembenézzünk, egyre csak épülhetünk általuk. Önbizalmunk és teljesítményigényünk is fokozatosan gyarapodhat, és sikereinket is örömmel és büszkeséggel élhetjük meg.