Néha könnyű úgy éreznünk, egészen egyedül vagyunk a világban, a Gestaltpszichológia szerint azonban ennek fordítottja igaz – egyedül is egészek vagyunk. Mielőtt megélnénk, hogy minden szétesik körülöttünk, vegyük fel a Gestalt szemüvegét, lássuk meg: az egész valóban több, mint a részek összessége. A kérdés csak az, mit kell tennünk, hogy a részletek összeálljanak?

A Gestaltpszichológia magyarul alaklélektant jelent. Ennek oka, hogy az irányzat első képviselői fizikai tárgyak, jelenségek kapcsán állapították meg az aranyszabályt, mely szerint az egész több, mint a részek összessége. Felhívták rá a figyelmet, hogy a tárgyakat (elemeket, helyzeteket, lényegében mindent) saját környezetükben célszerű vizsgálni, ugyanis minden, ami a világban történik, kontextusában válik olyanná, amilyen.

Hogyan működik a Gestalt pszichológia?

A Gestalt alapelveit kiválóan megtapasztalhatjuk egy-egy vizuális illúzió, jelenség megismerésekor. A szakma első képviselői például a figura-háttér elkülönítését írták le (illetve rajzolták meg), például olyan ábrákkal, amikben többféle dolgot felfedezhetünk.

Arc vs. Kehely?

A figura-háttér elkülönítésén túl azonban más elvekről is írtak: ilyen a közelség elve (hajlamosabbak vagyunk összetartozónak látni az egymáshoz közel álló dolgokat), a zártság elve (egyesítünk elemeket, amik nem érnek össze, csak azért, hogy egészlegességet érzékeljünk), vagy a hasonlóság elve (azonosnak ható elemeket hajlamosak vagyunk egy csoportba sorolni).

Ezeknek a jelenségeknek működését megtapasztalhatjuk például akkor, mikor az alábbi képre nézünk. A legtöbben nem félköröket, kusza vonalakat, vagy pacákat látunk, hanem egy kutyát és egy pandát. Ennek oka, hogy az agyunk egésszé teszi azt is, ami nem az.

 

Ki mit lát a képen?

Ezen a ponton felmerül a kérdés: a világ magától szerveződik teljes egésszé, vagy az emberek látásmódján múlik minden és valójában mi tesszük teljessé a tökéletlen részletekből felépülő, töredékes világot?

A Gestalt válasza szerint agyunk mindenkor az egészlegességre törekszik, így szerez előnyt az egész a részekkel szemben.

Milyen egy ember, ha egész?

A Gestalt emberképében is az egészlegességre, életünk komplexitására hívja fel a figyelmet. Tanításuk szerint egy embert nem lehet önmagában vizsgálni, megérteni – mindig abban a rendszerben kell gondolkodni róla, amiben él.

Egy konkrét példát nézve: egy évek óta együtt élő pár szexuális problémáinak megoldását a Gestalt módszerrel dolgozó nem szorítaná a hálószobára, inkább a nagyobb képet vizsgálná. Lehet, hogy a férfi munkahelyi stresszes helyzete miatt képtelen a kedvesére elég figyelmet fordítani, vagy éppen a fordítva – a lényeg, hogy egy-egy gondot nem feltétlenül a konkrét (esetenként nem is túl jelentős) problémára koncentrálva célszerű megoldani. Ha a kontextust nézzük, a részletek egészen más fényben tűnhetnek fel.

Ugyanez pedig igaz intraperszonálisan, vagyis az egyénen belül zajló folyamatok tekintetében is. Az ember nemcsak környezetével van folyamatosan kölcsönhatásban, de saját magával is: testi változásai hatnak lelki rezdüléseire is és fordítva.

Éppen ezért, ha bárminemű probléma fellép az életben, nem érdemes szemellenzőt venni és erőből nekiveselkedni, hogy egy-egy elemet megváltoztassunk. Lehet már az is segít, ha hátradőlünk, megvizsgáljuk a helyzetet – ekkor ugyanis észrevehetjük, hogy életünk különböző területei, egyes események vagy akár

az általunk véghezvitt cselekedetek miképpen kötődnek egymáshoz.

A Gestalt-terápiában ehhez kaphatunk segítséget egy külső személytől. A terapeuta külső elemként, mintegy „nézőként” sokszor könnyebben felfedezheti a kapcsolódási pontokat az életünk részei között, mint mi magunk.  Ezzel együtt a szakember a problémákat általában nem gondnak, inkább a hibás rendszerműködés tünetének tekinti majd, így a megoldást sem készen adja, inkább csak irányt mutat.

A terápiában így eszközöket kapunk ahhoz, hogy mi magunk kézbe vegyük az irányítást – mert erre jó eséllyel képesek is vagyunk. Emlékezzünk: akárhány rendszernek is képezzük részét, önmagunkban is egy egész, működőképes egység vagyunk!

 

Felhasznált szakirodalom: Perls, F. (2004.) A Gestalt-terápia alapvetése; Terápia testközelből. Budapest: Ursus Libris. V. Komlósi A.: Gestalt-terápia, gestalt.hu Wagemans, J., Elder, J. H., Kubovy, M., Palmer, S. E., Peterson, M. A., Singh, M., & von der Heydt, R. (2012). A century of Gestalt psychology in visual perception: I. Perceptual grouping and figure–ground organization. Psychological bulletin138(6), 1172.