Nem vagy boldog a munkahelyeden? – Ezek a kielégületlen szükségletek okozhatják a hiányérzetet

A munkavégzés fontos szerepet játszik a pszichés jóllétünk alakulásában. Azon túl, hogy a megélhetésünket biztosítja, státuszt és identitást teremt, strukturálja a napunkat, teret ad a társas interakciókra. Cikkünkben röviden bemutatjuk, hogy hogyan alakítják a szükségleteink és az érzelmeink a munkához való viszonyulásunkat, valamint kitérünk arra is, hogy milyen lehetőségeink vannak a hatékonyabb munkavégzésre és a pszichés jóllétünk fejlesztésére.

A munkavégzés során, illetve a munkahelyi környezetben sokféle ingernek vagyunk kitéve. Ezek alakítják a viselkedésünket, meghatározzák a hangulatunkat, hatással vannak a testi és lelki jóllétünkre. Az általános állapotunkat nagyban befolyásolja az is, hogy milyen mértékű az alapvető szükségleteink kielégítettsége, milyen gondolatok, érzések és testérzetek jellemzik a belső világunkat. A biztonság szükséglete, az elfogadás és a szeretet iránti vágy, az autonómia, az érzéseink és igényeink szabad kifejezése, a megfelelő keretek és az önfeledt pillanatok megélése iránti igény – számos más szükséglettel együtt – fontos meghatározói az érzelmi állapotunknak és a viselkedésünknek.

A munka a felnőtt lét egyik alappillére. Eszköze az anyagi biztonság megteremtésének, az önmegvalósításunknak és a kreativitásunk megélésének is. A munkavégzés által – egyéni és közösségi szinten is – átélhetővé válik a kompetencia, a hatékonyság és a hasznosság élménye. A munkahelyi közösségben, a munkatársakkal való együttműködés során számos pszichés és szociális szükséglet kielégülésére is lehetőség nyílik.

Ilyen igény például a társas támogatás, a csoporthoz tartozás, a mások által történő elismerés és megbecsülés iránti vágy is.

A munkateljesítmény – és ezáltal a szervezet produktivitása és sikeressége – szempontjából fontos faktor a személyek munkával kapcsolatos motivációja, amelyet ugyancsak jelentős mértékben befolyásol a dolgozók szükségleteinek kielégítettsége. Richard M. Ryan, az Ausztrál Katolikus Egyetem Pozitív Pszichológiai és Oktatási Intézetének professzora, a Rochesteri Egyetem kutatóprofesszora és Edward L. Deci, a Rochesteri Egyetem pszichológia professzora a szelfdeterminációról kidolgozott elméletükben a motivációt, az alapvető emberi szükségleteket és a pszichés jóllétet egységes keretbe foglalták. Nézetük szerint az emberek optimálisan motiváltak és a jóllét állapotát tapasztalják meg, ha az alapvető pszichológiai szükségleteik kielégítettek. Álláspontjuk szerint

a pszichés jóllétünket jelentős mértékben befolyásolja az autonómia, a kompetencia és a másokhoz való kapcsolódás szükséglete, amelyek kielégülése a környezeti hatásoktől is függ. 

• Az autonómia iránti igényünk akkor elégül ki, ha azt tapasztaljuk, hogy van cselekvési, választási lehetőségünk, önállóan hozhatunk döntéseket. Az utasítás alapján végzett tevékenységek is hozzájárulhatnak az autonómia élményéhez, ha örömet okoznak vagy felkeltették az érdeklődésünket.
  
  
• A kompetencia iránti szükséglet kielégítettsége akkor valósulhat meg, ha azt észleljük, hogy képesek vagyunk a saját cselekvéseinket produktívan véghez vinni, képesek vagyunk hatni a környezetünkre és elérhetjük a kitűzött céljainkat. Ha egy munkahelyen a dolgozókat új megoldási módok kipróbálására biztatják, a hangsúly inkább a fejlődésen és kevésbé a hibákon van, akkor ott jó eséllyel megélhető a kompetencia élménye.
  
  
• A kapcsolódás iránti igényünk pedig akkor elégülhet ki, ha vannak olyan személyek a környezetünkben, akikhez kötődhetünk, akikkel kölcsönösen kedveljük, elfogadjuk és elismerjük egymást.

A csapatmunka során szerzett tapasztalatok bővítik az önismeretet, fejlesztik az önbecsülést, az önértékelést. A munkahelyi közeg kapcsolatokat, kapcsolati mintákat, értékeket közvetít a munkatársak felé. A dolgozók tudása, tapasztalata, képességeik és készségeik sokszínűsége fokozza az alkalmazkodó képességet, erősíti a rugalmasságot egyéni és a szervezeti szinten egyaránt.

A tartalmas és értéket képviselő munkahelyi társas kapcsolatok megteremtését és ápolását jelentős mértékben támogatja, ha értő figyelemmel fordulunk egymás felé. Az értő figyelem ugyanis hozzásegít ahhoz, hogy a társas interakciókban megnyilvánuló viselkedések és reagálások vonatkozásában képesek legyünk érzékelni és tudatosítani saját magunk és mások aktuális lelki állapotát, a megjelenő érzelmeket, és az érzelmek hátterében húzódó szükségleteket. Érdemes ezért keresni a lehetőséget a kapcsolódásra.

Ennek érdekében

• beszélgessünk egymással,
• fejezzük ki az érdeklődésünket a munkatársaink felé,
• kérdezzünk rá, hogy kinek milyen nehézséggel kell megküzdenie,
• osszuk meg egymással a problémás helyzetek kezelésére vonatkozó ötleteinket.

A legnagyobb erőfeszítéseink ellenére is olykor a munkahelyi környezetben és a privát szféránkban egyaránt megtapasztaljuk a bizonytalanságot, a kudarcot, a szorongást vagy más egyéb feszültséggel járó állapotot.

Gyakran nehezíti a helyzetünket, hogy nem tudjuk vagy nem akarjuk kifejezni a bennünk lévő gondolatokat, érzéseket,

miközben nem vagyunk eléggé nyitottak a környezetünkben lévő személyek gondolataira és érzéseire sem. A munka világában azonban kiemelten fontos, hogy a negatív érzelmi állapotok mellett is képesek legyünk felelősségteljesen, a realitásnak megfelelő módon viselkedni. Önismeretünk fejlesztésével, a szükségleteink tudatosításával és optimális kielégítésével, megfelelő érzelemszabályozással, egymás ítélkezés nélkül történő meghallgatásával, az empátia gyakorlásával azonban sokat tehetünk a hatékonyabb munkavégzésért és a jóllétünkért egyaránt.