Rosszul sikerült egyéjszakás kaland vagy nemi erőszak? Honnan lehetünk biztosak abban, hogy a másik is akarja az együttlétet? A hallgatás beleegyezés? Többek között ezekre a kérdésekre világít rá A vád című alkotás. Két fiatal – és családjaik – szinte teljesen ellentétes nézőpontjai ütköznek a filmben. „De kinek van igaza?” – ez a kérdés járt végig a fejünkben. A Mozinet rendezésében sorra kerülő filmfesztivál vetítésén és az azt követő beszélgetésen jártunk. Vigyázat: cikkünk a film cselekményét nagyrészt tartalmazza!
A 138 perces feszült figyelem után Veiszer Alinda műsorvezető és Réz Anna filozófus beszélgettek a látottakról. A film alapszituációja összetett, és a konfliktus is rendkívül árnyalt. Az egyik főszereplője egy jó hírű egyetemre járó fiatal fiú, Alexandre, aki a szünetben látogat haza elvált szüleihez, Franciaországba. Édesapja és édesanyja is híres közszereplők. A másik főszereplő Mila, aki 17 éves és szintén elváltak a szülei, édesanyja rendkívül vallásos, édesapja egyetemi tanár. Alexandre megismerkedik édesanyja új élettársával, és még aznap este bulizni megy a férfi 17 éves lányával, Milával. A cselekmény itt hág a tetőfokára, mivel Mila másnap reggel nemierőszakkal vádolja meg Alexandret. A két fiatal a bíróság előtt meséli el a történteket, ahol a felszínre kerülnek a családjaik közti, világnézetükből és vallásukból fakadó különbségek is. Mindemellett a jelenkor média hatásaira és következményeire is ráláthatunk.
A nézőnek az esküdtszékkel együtt kell ítéletet hoznia az ügyben. Szinte minden szereplőnek megmutatkozik a kedvelhető és kevésbé szimpatikus oldala a filmben, így még nehezebb a döntés. Az alkotás számos kérdést boncolgat, amiből néhányat mi is kiemelünk.
Mi a jelentősége a mentalizációs képességnek?
Mentalizációs képességünk röviden azt jelenti, hogy képesek vagyunk saját magunkat, a gondolatainkat és viselkedésünket különválasztani mások gondolataitól és cselekedeteitől. Így vagyunk képesek bejósolni mások viselkedését és ahhoz mérten alakítani a sajátunkat is. Például, ha sokszor elkésünk a munkából, jó okkal feltételezhetjük, hogy a főnökünk mérges lesz, vagy, ha kedvesen és mosolygósan állunk valakihez azt várjuk, hogy a másik is így tegyen. Ezen képességünk elengedhetetlen ahhoz, hogy megfelelő társas kapcsolatokat alakítsunk ki. Ez egy tanult jellemzőnk, amely csecsemőkortól kisgyermekkoron át fejlődik és akár később is fejleszthető.
Amikor intim kapcsolatot létesítünk valakivel, akkor is a verbális és nonverbális jelzésekből szűrjük le, hogy hogyan is áll hozzánk a másik.
A vád című filmben a fiú álláspontja szerint a lány egyértelmű jeleit adta, hogy szeretne vele lefeküdni, míg a lány álláspontja, hogy ez egyáltalán nem így volt, és ő nem egyezett bele a szexuális kapcsolatba. Az együttlét viszont létrejött. A film a francia jogrendszer miatt nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy elhangzott-e a beleegyezés, vagy ennek az ellentéte a nemet mondás. A meghallgatások alapján egyértelmű beleegyezés nem történt, de egyértelmű nemet mondás sem.
A belegyezés fontossága
Beleegyezés alatt azt értjük, hogy ha két ember intim helyzetbe kerül, akkor rendkívül fontos, hogy minden egyes új lépcsőfoknál mindkét fél egyértelműen beleegyezzen az éppen aktuális dologba. Ilyen lehet egy érintés, csók, simogatás, a petting és a szexuális aktus is. Csak így lehet biztonságos és kellemes az együttlét. Ha a nonverbális jelzések, mint a testtartás, mimika, hanghatások nem egyértelműek, akkor a legegyszerűbben az együttlét alatt egy kedves kérdéssel tudjuk kideríteni a másiktól. „Jó ez így neked? Mehetünk tovább így és így? Szeretnék veled lefeküdni, benne vagy?” stb. Fontos, hogy egyértelműek legyünk a kérdéseinkkel, valamint a válaszok is mindkét fél számára is ugyanazt jelentsék. Ez mindkét nemre igaz:
nőként és férfiként is ugyanolyan alapvető dolog, hogy figyelünk partnerünk lelki világára.
Ahogy azt Veiszer Alinda és Réz Anna is hangsúlyozta, ezek nagyon árnyalt kérdések. Hiszen a beleegyezés sem mindig jelenti a nemi erőszak hiányát. Tehát beleegyezéssel is lehet erőszakot átélni, és a beleegyezés hiánya sem jelenti azt, hogy erőszak történne. Ideális esetben a felek jól érzik magukkal egymást és kellemes élményt élnek át. Szexuálpszichológiai szempontból kiemelnénk még azt is, hogy menet közben is bármikor meg lehet állni és akár nemet mondani.
Ha valakitől elutasítást kapunk, azt minden helyzetben kötelesek vagyunk tiszteletben tartani.
Csak így jöhetnek létre ideális és biztonságos kapcsolatok.
Veiszer és Réz arra a nagyon fontos szempontra is felhívta a figyelmet, hogy sokszor nem vagyunk tudatában annak, hogy hogyan is hatunk a másikra. Ehhez még intim helyzetre sincs szükség, elég lehet egy rossz szó, vagy a köszönés hiánya, amit mi észre sem veszünk, de a másiknak rosszul eshet. Ez persze pozitív relációban is igaz lehet: egy apró kedvesség lehet, hogy valakinek nagyon sokat jelent. Ezért elengedhetetlen a folyamatos visszacsatolás és az igényeink, érzelmeink képviselete. Az ideálisabb, jobb emberi kapcsolatok kialakításában segíthet az asszertív kommunikáció elsajátítása. Amelyről bővebben itt és itt olvashatsz.
A film vége nem hoz egyértelmű feloldást, mindenesetre nagyon tanulságos és húsbavágó gondolatokat indíthat el a nézőben. A filmet március 23-tól vetítik a hazai mozikban. Érdemes megnézni!
Fonagy, P. (1991). Thinking about thinking: Some clinical and theoretical considerations in the treatment of a borderline patient. International Journal of Psycho-Analysis, 72, 1-18.
