Nemzetközi összefogás... vagy mégsem? – Sztereotípiák a koronavírus idején

A világ nemzetközi szinten is példátlan intézkedéseket tett a COVID-19 helyzetben. A különböző országokban az iskolák, munkahelyek sorra bezártak, és mindenkit, akinek nem volt nyomós oka kimozdulni, arra kérték, hogy ne tegye. Több országban egyáltalán nem lehetett kilépni az utcára. Ezek az intézkedések példák az egyének és a közösségek közötti nagyszabású együttműködésre, és mindez a társadalomtudósok figyelmét is felkeltette. Vajon a koronavírus lehetőséget teremtett az előítéletek és a diszkrimináció csökkentésére? Előmozdította a különböző társadalmi csoportok átalakítását egyetlen közösségbe, közös értékekkel és célokkal? Vagy mindez csupán utópisztikus elképzelés?

Nem egy példája akadt már a nemzetközi együttműködésnek a járvány idején. Néhány ország például orvosi ellátást adományozott más, arra rászoruló országoknak. Azonban sajnos szintén egyre többet olvashatunk a sztereotípiákon alapuló zaklatásokról és fizikai támadásokról bizonyos etnikai csoportok ellen. Különösen az ázsiai emberek elleni erőszakos cselekedetekről, valamint a koronavírus és Kína (vagy Kína meghatározott régiói) közötti sztereotip társulásokról számoltak be a hírekben.

Hogyan ne nevezzük semmiképp a COVID-19-et

Arra is akad példa, hogy a koronavírust „Wuhan vírusnak” vagy „kínai vírusnak” nevezik. Az ehhez hasonló elnevezések pavlovi klasszikus kondicionálás útján azt eredményezhetik, hogy negatív érzések keletkeznek bennünk a Kínából és más kelet-ázsiai országokból származó emberek iránt. Pavlov azt vette észre, hogy a kutyák már csak az etetőtál látványára elkezdtek nyáladzani. Ekkor megvizsgálta, hogy más ingerek (például egy harang hangja) is társíthatók-e az ételhez, és hasonló hatásokat talált. 

A klasszikus kondicionálási elmélet azzal a feltevéssel kezdődik, hogy egy feltétel nélküli inger (például a COVID-19) feltétel nélküli választ (negatív érzéseket: pánikot, félelmet, haragot) eredményez. A semleges inger (Kína, kínai emberek) kezdetben nem vált ki választ. Az ismételt párosítással azonban a semleges ingerlés (Kína, kínai emberek) kondicionált ingerré válik, amely ugyanolyan választ válthat ki, mint a feltétel nélküli inger (COVID-19). Eredményképp már a kondicionált inger (Kína, kínai emberek) is kiválthatja a feltétel nélküli választ (pánikot, félelmet, haragot).

Ezért ne nevezzük így...

Sajnos, úgy tűnik, hogy Kína és a COVID-19 negatív színezetű társítása már folyamatban van az egész világon. A COVID-19 kitörése óta a kínai emberek előítélet és diszkrimináció célpontjává váltak. Vancouverben például egy kínai-kanadai gyermeket a következőképp gúnyoltak ki az iskolai játszótéren: “Vírus fiú! Nehogy megfertőzz minket!” Hollandiában egy kínai egyetemi hallgató arról számolt be, hogy a kollégium liftjének falára azt festették fel: „Halál a kínaiakra”. Az Egyesült Államokban az ázsiai-amerikaiakkal kapcsolatosan több, mint 650 rasszista cselekedetről számoltak be egy héten belül. Texasban egy ázsiai-amerikai család három tagját – köztük egy 2 és 6 éves gyermeket – késeltek meg. A gyanúsított jelezte, hogy azért támadta meg a családot, mert azt gondolta, hogy a család kínai, és másokat koronavírussal fertőzött meg.

A sztereotípiák és a gyűlölet, és az ezek által vezérelt tettek kiterjedhetnek más kelet-ázsiai országokból, például Koreából, Indonéziából, Mianmarból, Vietnamból és a Fülöp-szigetekről származó emberekre is, erre szintén akadt már példa.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is azt javasolja, hogy ne a földrajzi régiók alapján nevezzük el a kórokozókat.

A félelem hatalma

A járvány során tapasztalt egyik fő érzelmünk, reakciónk a félelem. Ez fontos hatással van arra, hogyan érezzük magukat, hogyan gondolkodunk és hogyan lépünk másokkal kapcsolatba. A kutatások valóban azt mutatják, hogy azok, akik úgy érzik, hogy betegség fenyegetik őket, és félelmet tapasztalnak, kevésbé hajlamosak a toleranciára és nagyobb eséllyel tanúsítanak negatív hozzáállást azokkal a tagokkal szemben, akik nem tartoznak etnikai csoportjukba. Az ilyen negatív érzelmek mások elleni erőszakhoz vezethetnek, amire már nem egy példa volt történelmünk során. 

Ennek következményei

Ebből kifolyólag bizonyos etnikai csoportok különösen veszélyeztetettek egy járvány során. Egyrészt azért, mert a számukra nagyobb a valószínűsége, hogy gazdasági hátrányokat szenvedjenek, társadalmi egyenlőtlenségekkel szembesüljenek – akár az egészségügyi forrásokhoz való hozzáférés terén. Más szempontból nézve, az előítéletek és a sztereotípiák miatt az ehhez a csoporthoz tartozók el is rejthetik a betegség tüneteit a megkülönböztetés elkerülése érdekében. Hajlamosak lehetnek elszigetelni önmagukat, és elkerülhetik vagy késleltethetik a tesztelést vagy a kezelést. Ezek a tényezők súlyos egészségügyi következményeket hozhatnak számukra és az egész közösség számára azáltal, hogy növelik a fertőzés és a betegség terjedésének kockázatát.

Mit tehetünk?

Az emberek hajlamosabbak a sztereotípiákra, ha nincs pontos információ a birtokukban. Fontos tehát, hogy pontos információkat gyűjtsünk, és hogy etnikai hovatartozástól függetlenül mindenkihez eljussanak ezek a pontos információk. Például az Egészségügyi Világszervezet egyértelmű és átfogó információkat nyújt a vírusról. Segítsük elő a helyes és pontos információk, tények terjesztését. Ez a folyamat magában foglalja az etikus újságírás előmozdítását és a hamis hírek (fake news) hatékony leküzdését a sztereotípiák csökkentése érdekében.