A társkereső hirdetésekben a humorérzék már-már elmaradhatatlan a reklámozni kívánt egyéni jellemzők között. Egyfajta jolly jokernek tűnik a párválasztásban a nők és a férfiak részéről egyaránt. Vajon miben rejlik a humor sikere? Vonzóbbnak ítéljük a humoros embereket, vagy eleve humorosabbnak találjuk azokat, akikhez vonzódunk? Milyen hatással van a humorérzék a párkapcsolati elégedettségre?
Humorpreferencia a párválasztásban
Kísérleti eredmények tanulsága szerint az első találkozás során közösen megtapasztalt humoros élmény növeli a felek között a közelség és a vonzalom érzését, ezzel növelve a két fél újbóli találkozásának az esélyét. A jó humorhoz társuló kellemes érzelmi reakción túl számos egyéb jellemzővel is felruházzuk a humoros embereket. Cann és Calhoun vizsgálatának konklúziója, hogy a jó humorérzékű embereket barátságosnak, extravertáltnak, tapintatosnak, kedvesnek, érdekesnek, intelligensnek és érzelmileg stabilnak látjuk. Sőt bizonyos esetekben a humorérzék még a fizikai vonzerőt is felülmúlja. Sprecher és Regan vizsgálatában a kedvesség és a nyitottság személyiségjellemzői mellett a jó humor befolyásolta a legelőnyösebben a személy sikerességét a különféle társkapcsolatok kialakítása, köztük a párválasztás során is.
A humoros embereket általában mind a nők, mind a férfiak vonzónak tartják.
A humor preferenciájának mértékét befolyásolja a remélt kapcsolat időtartama, minél hosszabb távra tervezünk az adott partnerrel, annál fontosabb számunkra az illető jó humorérzéke. Azonban ha a kapcsolat kezdetén a felek (elsősorban a nők) nagymértékben humorosnak látják a másikat, akkor megnő a szakítás valószínűsége. Az ilyen jellemzést adó személyek kapcsolatai nagyobb valószínűséggel bomlottak fel fél éven belül, míg a partnerüket nem kiugróan humorosnak látó egyének kapcsolataiban nem jelent meg ez a tendencia. Ez arra világít rá, hogy a humor egy bizonyos mértékben jótékony hatást gyakorol a párkapcsolatokra, de túlzott mértékben inkább egy védekező, a valódi én bemutatását gátló hatást kiváltó eszköz.
Egy másik elmélet szerint azonban a vonzerő az elsődleges, azaz az adott személy vonzereje alapján határozzuk meg azt, hogy mennyire látjuk őt humorosnak, milyen mértékben szeretnénk vele kapcsolatot kialakítani. Ha valakit vonzóbbnak látunk, akkor annak a humorát is magasabbra értékeljük, mivel a humor és a rá adott reakció a társas érdeklődés eszközeként funkcionál ebben a folyamatban, vagyis általa jelezzük vissza a másik fél számára az iránta érzett szimpátiánk mértékét. Vizsgálatukban a nők a leginkább vonzónak tartott férfiak humorát értékelték a legmagasabbra, a legkevesebbre pedig a minimális vonzerővel rendelkező férfiakét. Az eredmények azt mutatják, hogy
a férfiak számára a nő humora nem befolyásolja számottevően vonzerejüket.
Más korábbi vizsgálat is arra az eredményre jutott, hogy a férfiak párpreferenciáit legnagyobb részben a lehetséges partner fizikai vonzereje határozza meg, az egyéb személyiségvonzások (így a humor is) csak kis részben befolyásolják a kezdeti preferenciáikat.
Mondj egy viccet, megmondjuk milyen vagy!
Martin a humorstílusoknak a társas kapcsolatokban betöltött szerepét a következőképpen foglalta össze: a kapcsolatépítő és az énvédő humor magasabb szintje jobb kapcsolatkezdeményezési készséggel, a személyes információk hatékonyabb megosztásával, a közeli ismerősökkel fenntartott pozitívabb és kielégítőbb kapcsolatokkal, valamint alacsonyabb szintű magányosságérzéssel és szorongási szinttel társul.
Az agresszív humor ezzel szemben a társakkal folytatott gyakoribb negatív interakciókkal jár együtt, emellett alacsonyabb empátiás képességekkel, a társas kapcsolatokban felmerülő problémák kevésbé hatékony megoldási képességével, valamint a kapcsolatokkal való kisebb mértékű elégedettséggel mutat együttjárást. Az énleértékelő humor pedig alacsonyabb asszertivitással társul, a közeli barátokkal folytatott interakciók gyakran negatívabbak; a személy nagyobb mértékű magányossággal, szorongási szinttel, bizonytalan kötődési mintázattal, valamint a társas támogatás és a kapcsolati intimitás alacsonyabb általa észlelt szintjével jellemezhető.
Kötődési stílus és a humor
Pozitív összefüggést találtak az egyének énleértékelő humora és az édesanyjuk, továbbá a barátaik felé irányuló bizonytalan kötődési stílusa között. További eredmény, hogy a mások felé irányuló humorstílusok (azaz a kapcsolatépítő és az agresszív) az elkerülő kötődési dimenzióval mutatnak összefüggést. A magas szintű kapcsolatépítő humor alacsony elkerülésértékekkel párosult, míg az agresszív humor magas szintje magas elkerülési szinttel jár együtt. Emellett a mások iránti pozitív attitűddel jellemezhető egyének nagyobb mértékű énvédő humorhasználatról számoltak be, amely típusú humor a kapcsolaton belül felmerülő esetleges stresszforrásokkal való megküzdés révén előnyösen befolyásolja a kapcsolatok működését, nem hagy lehetőséget a felek közötti esetleges feszültségek eszkalálódásának.
A hosszú párkapcsolat záloga
Egy 61 párt meginterjúvoló vizsgálatból az derült ki, hogy a partnerek szerint a humor kulcsszerepet tölt be a kapcsolatukban. A humornak a kapcsolatok működésében játszott lehetséges pozitív szerepe több okra is visszavezethető. A humorérzék egyrészt segít a stresszel és a kapcsolati problémákkal való megküzdésben és csökkenti a szorongást.
Másrészt elősegítheti a felek közötti pozitív kommunikáció kialakulását, a konfliktusok hatékonyabb megoldását. A kapcsolatok jövőbeli sikerességének egyik fontos prediktív tényezője a jelenbeli konfliktushelyzetekben való pozitív humoralkalmazás. A humor emellett pozitív összefüggésben áll az egyéni önértékeléssel, a partner önértékelése pedig a kapcsolattal való elégedettséggel mutat pozitív kapcsolatot.
Butzer és Kuiper a párkapcsolatokon belüli humoralkalmazás összetételét vizsgálták a kapcsolattal való elégedettség függvényében. Eredményeik szerint
a párkapcsolatukkal elégedettebb emberekre nagyobb mértékű pozitív, ugyanakkor alacsonyabb negatív humorhasználat jellemző.
Emellett ritkán használnak negatív és elkerülő humort a konfliktushelyzetekben. További érdekes eredmény, hogy a kapcsolatukkal elégedettebb személyek szignifikánsan alacsonyabb negatív humorhasználatot mutattak a konfliktusos szituációkban, mint a normál, kellemes interakciók során. Ezzel szemben a kapcsolatukkal kevésbé elégedett felek hasonlóan magas negatív humorszintet mutattak a konfliktusok során és a kellemes interakcióikban.
A humor egy magasabb szintű elhárító mechanizmus, mely által képesek vagyunk egy kicsit kilépni az adott helyzetből, és ez a fajta könnyedség gyakran hasznunkra válhat. Napjainkban a pszichológia tudománya egyre inkább felismeri a humor jelenségkörének vizsgálatában rejlő nagy lehetőségeket.
Felhasznált irodalom Barelds, D. P. H. (2005). Self and partner personality in intimate relationships. European Journal of Personality, 19(6), 501-518. Butzer, B., & Kuiper, N. A. (2008). Humor use in romantic relationships: The effect of relationship satisfaction and pleasant versus conflict situations. The Journal of Psychology, 142(3), 245-260. Bressler, E. R., Martin, R. A., & Balshine, S. (2006). Production and appreciation of humor as sexually selected traits. Evolution and Human Behavior, 27, 121–130. Cann, A., & Calhoun, L. G. (2001). Perceived personality associations with differences in sense of humor: Stereotypes of hypothetical others with high or low senses of humor. Humor: International Journal of Humor Research, 14(2), 117–130. Cann, A., Norman, A. M., Welbourne, J. L., & Calhoun, L. G. (2008). Attactment styles, conflict styles and humor styles: Interrelationships and associations with relationship satisfaction. European Journal of Personaltity, 22, 131-146. Driver, J. L. & Gottman, J. M. (2004). Daily marital interactions and positive affect during marital conflict among newlywed couples. Family Process, 43, 301–314. Fraley, B., & Aron, A. (2004). The effect of a shared humorous experience on closeness in initial encounters. Personal Relationships, 11(1), 61–78. Kenrick, D. T., Sadalla, E. K., Groth, G., & Trost, M. (1990). Evolution, traits, and the stages of human courtship: Qualifying the parental investment model. Journal of Personality, 58, 97– 116. Li, N. P., Griskevicius, V., Durante, K. M., Jonason, P. K., Pasisz, D. J., & Aumer, K. (2009). An evolutionary perspective on humor: Sexual selection or interest indication?. Personality and Social Psychology Bulletin, 35(7), 923-936. Martin, R. A. (2007). The Psychology of Humor: An Integrative Approach. Burlington, MA: Elsevier Academic Press. Saroglou, V., & Scariot, C. (2002). Humor Styles Questionnaire: Personality and educational correlates in Belgian high school and college students. European Journal of Personality, 16(1), 43–54. Sprecher, S., & Regan, P. C. (2002). Liking some things (in some people) more than others: Partner preferences in romantic relationships and friendships. Journal of Social & Personal Relationships, 19(4), 463–481. Ziv, A. (1988). Humor’s role in married life. Humor: International Journal of Humor Research, 1, 223–229.
