Más emberek szellemi termékének sajátunkként való bemutatása nemcsak etikátlan, hanem bűncselekmény is, melynek jogi következményei lehetnek. Mégis az utóbbi 30 évben ugrásszerűen emelkedett a csalások száma az akadémiai életben. A plagizálás szituációs és személyi jellemzőinek ismeretével nemcsak megérthetjük a jelenség hátterét, hanem törekedhetünk arra is, hogy nem essünk ilyen hibába.
A csalás az oktatásban éppúgy megtalálható, mint a sportban vagy a munkahelyen. Attól függően, hogy az élet mely területén történik, eltérőek lehetnek a következmények is: a diákokat tekintve elégtelen dolgozat és szaktanári figyelmeztetés, a sportolókat illetően eltiltás, akadémiai életben a plágium vádjával való szembenézés a következménye, míg a munkahelyen bizalmatlanságot okozhat. A hétköznapi életben a törvények, a munkahelyen a szervezeti szabályzat, az akadémiai életben az adott egyetem vagy kar által elismert és elfogadott akadémiai rend és hivatkozási elvárás határozza meg, hogy mi tartozik, illetve nem tartozik a plagizálás témakörébe.
Publikációk, cikkek, dolgozatok plagizálása
Az akadémiai életben a hivatkozási irányelvek és a plágiumkereső szoftverek segítségével küszöbölik ki a más szerzőktől való lopást: a hivatkozási rend egyértelműen meghatározza, hogy akár idézetről, akár átfogalmazott vagy rövidített anyagról van szó, hogyan kell jelölni azt a folyószövegben és az irodalomjegyzékben egyaránt. Ezek mindenki számára ismeretesek, mégis előfordul, hogy az adott szerző tudatosan megtéveszti az olvasókat.
Felmerül a kérdés: hogyha a kutató tisztában van vele, hogy amit tesz, az csalás, miért teszi meg mégis? Számos tényező befolyásolhatja, hogy miért folyamodik valaki nem etikus eszközökhöz. A plagizálással kapcsolatba hozható szituációs tényező lehet a szakmai előmenetel: egy olyan személy, aki előléptetés előtt áll, hajlamosabb lehet plagizálni, mint más karrierhelyzetben lévő munkatársai. Egy leadási határidő vagy egy lapzárta közeledte szintén ösztökélheti arra az egyént, hogy nem etikus eszközöket használjon. Erre az időnyomásra adott egyéni reakció alapján különbözőek vagyunk: van, aki „teher alatt nő a pálma” típusként kihívásként éli meg a közelgő leadási határidőt, míg másokra annyira fullasztóan hat, hogy hajlamosak más eszközökhöz folyamodni. A haszonmaximalizálás iránti igényünkben is különbözünk: azok, akik a nyereségüket szeretnék mindenáron növelni, hajlamosabbak plagizálni, mint más személyek. Fülöp (2001) szerint a versengésre való hajlam is meghatározza azt, hogy ki folyamodik csaláshoz és ki nem:
aki versengő személyiséggel rendelkezik, hajlamosabb lehet csalni, mint azon személyek, akik nem.
Nem lehet eltekinteni a társadalmi kultúra befolyásoló hatásától sem: az, hogy egy cselekedet etikus-e vagy sem, nagyban függ attól, hogy a társadalmi kultúra mennyire elfogadó az etikátlan viselkedéssel szemben.
Híres esetek
A gyanú szerint Melania Trump 2016-ban egy beszédében a korábbi First Lady, Michelle Obama egy 2008-as beszédét plagizálta: a szófordulatok, az alkalmazott gondolatmenet, a beszéd mondandója mind arra utalt, hogy másolásról volt szó. Az internet népe meg is állapította a csalást, Melania Trump viszont nem ismerte el, hogy másolt.
Martin Luther Kinget, a híres polgárjogi mozgalmi vezetőt is plágiummal vádolták: halálát követően özvegye adományként a disszertációját felajánlotta a köz javára, melyet megvizsgálva úgy találták, hogy számos másik szerzőtől kölcsönözte azt.
Melyek az árulkodó jelek?
Sok esetben könnyen megállapítható, hiszen ha egymás mellé tesszük az adott szövegeket, áttekintve a szerkezetet és az alábbi pontokat, tetten érhetjük a plagizálást.
- Ugyanazon szófordulatok használata (kivéve szakszavak, melyek az adott tudományterületen általánosan használatosak).
- Ugyanaz a gondolatmenet felépítése. Ahány ember, annyiféle gondolkodási és önkifejezési mód. Gondoljunk kedvenc írónkra: gondolatmenetét, kifejezésmódját szinte száz közül megismernénk.
- Kezdés és lezárás. A cikk bevezetése és frappáns lezárása tekinthető az egyik legnehezebb résznek a cikkírást tekintve, mely egyben árulkodó jel is lehet, ha felmerül a plagizálás gondolata.
- Szakirodalmi jegyzék hiánya. Minden információ, amit leírunk, az valakinek a szellemi tulajdona, etikátlan elkészíteni úgy egy hosszabb dolgozatot vagy cikket, hogy nem jelöljük a felhasznált anyagokat illetve azt, hogy kihez köthető.
Ezek együttes megjelenése utalhat plágiumra, a szakirodalmi jegyzék elmaradása viszont egyértelműen annak számít (a Mindset által közölt cikkek végén minden esetben megtalálható a felhasznált irodalom listája).
Lélektani háttér
Számos kutatás irányult annak megállapítására, hogy mely jellemzőkkel hozható kapcsolatba a plagizálás. Az eredmények ellentmondásosak: míg néhány kutatás szerint a BIG5 faktorok közül a Lelkiismeretesség kapcsolatba hozható az elkövetés valószínűségével, más kutatások szerint nem mutatható ki egyértelmű kapcsolat a BIG5 dimenziók és a plagizálás között.
A nemeket tekintve Newstead és munkatársai szerint a férfiak inkább elfogadóbbak a plagizálással, mint a nők, Martin és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy a nők hajlamosabbak plagizálni, mint a férfiak. Egy metaanalízis alapján azonban fény derült arra, hogy bár lehet, hogy a férfiak többet plagizálhatnak, azok hatása viszonylag kicsi és főképp egy bizonyos kutatástípusban fordultak elő, emellett nem lehet eltekinteni attól, hogy sok esetben a reprezentatív mintavétel okozta torzítások vezethettek ilyen helytelen következtetések levonására.
Kollektivista-individualista társadalmakban a tisztesség, a becsület elvesztése eltérő következményekkel jár: míg egy individualista társadalomban a becsület elvesztésének a következménye a bűntudat, addig egy kollektivista társadalomban a szégyen. A kollektivista társadalomban a hangsúly a „mi” tudaton van, azaz a csoporttal való azonosulásra helyeződik a hangsúly, ezzel magyarázható, hogy az adott mikrokörnyezetben az elkövető szégyent érez.
Az erkölcsi fejlődés szintjét tekintve azok,
akik magasabb fejlettségi szinttel rendelkeznek, kevésbé hajlamosak csalni, mint az alacsonyabb fejlettségi szinten lévők.
Akár dolgozatról, akár cikkről van szó, lényeges, hogy minden esetben jelöljük, kiktől származnak azok az információk, melyeket megjelenítünk: ezzel egyrészt tiszteljük a kutató fáradozásit és eredményeit, másrészt biztosítjuk az olvasókat, hogy az általunk közölt információk hitelesek. Nem utolsósorban pedig magunkat védjük. Mondhatjuk úgy is, hogy a szakirodalom adja a bélést, mely önmagában nem kész, erre kerül a „huzat”, ami a szakirodalom alapján az adott témával kapcsolatos saját interpretációnk, így tükrözve gondolatainkat és személyiségünket is.
Felhasznált szakirodalom:
Martin E. D., Rao, A., Sloan, L. R. (2009). Plagiarism, Integrity, and Workplace Deviance: A Criterion Study. Ethics & Behavior, 19, 36–50.
Ercegovac, Z., Richardson V. J. (2004). Academic Dishonesty, Plagiarism Included, in the Digital Age: A Literature Review, College & Research Libraries, 65(4).
Fülöp, M. (2001). A versengés szerepe. Új Pedagógiai Szemle, 11, 3–17.
Masic, I. (2014). Plagiarism in Scientific Research and Publications and How to Prevent It, US National Library of Medicine National Institutes of Health, 26(2), 141–146.
Mccabe, D. L., Butterfield, K. (2001) .Cheating in Academic Institutions: A Decade of Research, Ethics & Behavior.
Newstead, E., Franklyn-Stokes, A., Armstead, P. (1996). Individual Differences in Student Cheating. Journal of Educational Psychology, 88, 229–41.
Lewis, N. P., Zhong,B. (2011). The Personality of Plagiarism. Journalism & Mass Communication Educator, 66(4).
Felhasznált irodalom
Más emberek szellemi termékének sajátunkként való bemutatása nemcsak etikátlan, hanem bűncselekmény is, melynek jogi következményei lehetnek. Mégis az utóbbi 30 évben ugrásszerűen emelkedett a csalások száma az akadémiai életben. A plagizálás szituációs és személyi jellemzőinek ismeretével nemcsak megérthetjük a jelenség hátterét, hanem törekedhetünk arra is, hogy nem essünk ilyen hibába.
A csalás az oktatásban éppúgy megtalálható, mint a sportban vagy a munkahelyen. Attól függően, hogy az élet mely területén történik, eltérőek lehetnek a következmények is: a diákokat tekintve elégtelen dolgozat és szaktanári figyelmeztetés, a sportolókat illetően eltiltás, akadémiai életben a plágium vádjával való szembenézés a következménye, míg a munkahelyen bizalmatlanságot okozhat. A hétköznapi életben a törvények, a munkahelyen a szervezeti szabályzat, az akadémiai életben az adott egyetem vagy kar által elismert és elfogadott akadémiai rend és hivatkozási elvárás határozza meg, hogy mi tartozik, illetve nem tartozik a plagizálás témakörébe.
Publikációk, cikkek, dolgozatok plagizálása
Az akadémiai életben a hivatkozási irányelvek és a plágiumkereső szoftverek segítségével küszöbölik ki a más szerzőktől való lopást: a hivatkozási rend egyértelműen meghatározza, hogy akár idézetről, akár átfogalmazott vagy rövidített anyagról van szó, hogyan kell jelölni azt a folyószövegben és az irodalomjegyzékben egyaránt. Ezek mindenki számára ismeretesek, mégis előfordul, hogy az adott szerző tudatosan megtéveszti az olvasókat.
Felmerül a kérdés: hogyha a kutató tisztában van vele, hogy amit tesz, az csalás, miért teszi meg mégis? Számos tényező befolyásolhatja, hogy miért folyamodik valaki nem etikus eszközökhöz. A plagizálással kapcsolatba hozható szituációs tényező lehet a szakmai előmenetel: egy olyan személy, aki előléptetés előtt áll, hajlamosabb lehet plagizálni, mint más karrierhelyzetben lévő munkatársai. Egy leadási határidő vagy egy lapzárta közeledte szintén ösztökélheti arra az egyént, hogy nem etikus eszközöket használjon. Erre az időnyomásra adott egyéni reakció alapján különbözőek vagyunk: van, aki „teher alatt nő a pálma” típusként kihívásként éli meg a közelgő leadási határidőt, míg másokra annyira fullasztóan hat, hogy hajlamosak más eszközökhöz folyamodni. A haszonmaximalizálás iránti igényünkben is különbözünk: azok, akik a nyereségüket szeretnék mindenáron növelni, hajlamosabbak plagizálni, mint más személyek. Fülöp (2001) szerint a versengésre való hajlam is meghatározza azt, hogy ki folyamodik csaláshoz és ki nem:Nem lehet eltekinteni a társadalmi kultúra befolyásoló hatásától sem: az, hogy egy cselekedet etikus-e vagy sem, nagyban függ attól, hogy a társadalmi kultúra mennyire elfogadó az etikátlan viselkedéssel szemben.aki versengő személyiséggel rendelkezik, hajlamosabb lehet csalni, mint azon személyek, akik nem.
Híres esetek
A gyanú szerint Melania Trump 2016-ban egy beszédében a korábbi First Lady, Michelle Obama egy 2008-as beszédét plagizálta: a szófordulatok, az alkalmazott gondolatmenet, a beszéd mondandója mind arra utalt, hogy másolásról volt szó. Az internet népe meg is állapította a csalást, Melania Trump viszont nem ismerte el, hogy másolt.
Martin Luther Kinget, a híres polgárjogi mozgalmi vezetőt is plágiummal vádolták: halálát követően özvegye adományként a disszertációját felajánlotta a köz javára, melyet megvizsgálva úgy találták, hogy számos másik szerzőtől kölcsönözte azt.
Melyek az árulkodó jelek?
Sok esetben könnyen megállapítható, hiszen ha egymás mellé tesszük az adott szövegeket, áttekintve a szerkezetet és az alábbi pontokat, tetten érhetjük a plagizálást.
- Ugyanazon szófordulatok használata (kivéve szakszavak, melyek az adott tudományterületen általánosan használatosak).
- Ugyanaz a gondolatmenet felépítése. Ahány ember, annyiféle gondolkodási és önkifejezési mód. Gondoljunk kedvenc írónkra: gondolatmenetét, kifejezésmódját szinte száz közül megismernénk.
- Kezdés és lezárás. A cikk bevezetése és frappáns lezárása tekinthető az egyik legnehezebb résznek a cikkírást tekintve, mely egyben árulkodó jel is lehet, ha felmerül a plagizálás gondolata.
- Szakirodalmi jegyzék hiánya. Minden információ, amit leírunk, az valakinek a szellemi tulajdona, etikátlan elkészíteni úgy egy hosszabb dolgozatot vagy cikket, hogy nem jelöljük a felhasznált anyagokat illetve azt, hogy kihez köthető.
Lélektani háttér
Számos kutatás irányult annak megállapítására, hogy mely jellemzőkkel hozható kapcsolatba a plagizálás. Az eredmények ellentmondásosak: míg néhány kutatás szerint a BIG5 faktorok közül a Lelkiismeretesség kapcsolatba hozható az elkövetés valószínűségével, más kutatások szerint nem mutatható ki egyértelmű kapcsolat a BIG5 dimenziók és a plagizálás között.
A nemeket tekintve Newstead és munkatársai szerint a férfiak inkább elfogadóbbak a plagizálással, mint a nők, Martin és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy a nők hajlamosabbak plagizálni, mint a férfiak. Egy metaanalízis alapján azonban fény derült arra, hogy bár lehet, hogy a férfiak többet plagizálhatnak, azok hatása viszonylag kicsi és főképp egy bizonyos kutatástípusban fordultak elő, emellett nem lehet eltekinteni attól, hogy sok esetben a reprezentatív mintavétel okozta torzítások vezethettek ilyen helytelen következtetések levonására.
Kollektivista-individualista társadalmakban a tisztesség, a becsület elvesztése eltérő következményekkel jár: míg egy individualista társadalomban a becsület elvesztésének a következménye a bűntudat, addig egy kollektivista társadalomban a szégyen. A kollektivista társadalomban a hangsúly a „mi” tudaton van, azaz a csoporttal való azonosulásra helyeződik a hangsúly, ezzel magyarázható, hogy az adott mikrokörnyezetben az elkövető szégyent érez.
Az erkölcsi fejlődés szintjét tekintve azok,
akik magasabb fejlettségi szinttel rendelkeznek, kevésbé hajlamosak csalni, mint az alacsonyabb fejlettségi szinten lévők.
Akár dolgozatról, akár cikkről van szó, lényeges, hogy minden esetben jelöljük, kiktől származnak azok az információk, melyeket megjelenítünk: ezzel egyrészt tiszteljük a kutató fáradozásit és eredményeit, másrészt biztosítjuk az olvasókat, hogy az általunk közölt információk hitelesek. Nem utolsósorban pedig magunkat védjük. Mondhatjuk úgy is, hogy a szakirodalom adja a bélést, mely önmagában nem kész, erre kerül a „huzat”, ami a szakirodalom alapján az adott témával kapcsolatos saját interpretációnk, így tükrözve gondolatainkat és személyiségünket is.
Felhasznált szakirodalom:
Martin E. D., Rao, A., Sloan, L. R. (2009). Plagiarism, Integrity, and Workplace Deviance: A Criterion Study. Ethics & Behavior, 19, 36–50.
Ercegovac, Z., Richardson V. J. (2004). Academic Dishonesty, Plagiarism Included, in the Digital Age: A Literature Review, College & Research Libraries, 65(4).
Fülöp, M. (2001). A versengés szerepe. Új Pedagógiai Szemle, 11, 3–17.
Masic, I. (2014). Plagiarism in Scientific Research and Publications and How to Prevent It, US National Library of Medicine National Institutes of Health, 26(2), 141–146.
Mccabe, D. L., Butterfield, K. (2001) .Cheating in Academic Institutions: A Decade of Research, Ethics & Behavior.
Newstead, E., Franklyn-Stokes, A., Armstead, P. (1996). Individual Differences in Student Cheating. Journal of Educational Psychology, 88, 229–41.
Lewis, N. P., Zhong,B. (2011). The Personality of Plagiarism. Journalism & Mass Communication Educator, 66(4).
