Nőnek lenni nehéz? Az endometriózisról pszichológus szemmel

Egy rendkívül komoly betegség, melynek kialakulásáról nem sokat tudunk, és még kevesebbet beszélünk róla. Pedig a nők jelentős százalékát érinti világszerte. Bencsik Beáta pszichológus saját diagnózisa kapcsán kezdte el kutatni ezt a betegséget, és ma már hasonló helyzetben lévő nőtársainak próbál segíteni. Szakértő véleménycikke.

„Valószínűleg endometriózis” – mondta az orvosom. „Az meg mi?” – fogalmazódott meg bennem az első kérdés, amit még számtalan másik követett, melyek természetesen nem csak az orvosi vonatkozásokat érintették. Szorongással töltött el, hogy sok kérdésemre az orvosok sem tudtak válaszolni, pedig azok csak szaporodtak. Milyen lesz a műtét? Mi fog történni? Mi lesz utána? Mit tudok tenni? Lehet még valaha gyerekem? Gyógyszer? Hormonok?! ...És ha a testem elfelejti a működését? Vagy gyereket kéne szülni, mielőbb?

Néhány hónapig figyelemmel kísértük a tüneteket, végül az orvosom a műtét mellett döntött. A szövettan alapján pedig bizonyítást nyert a gyanú; a diagnózis beigazolódott. A műtét után elkezdtem gyógyszert szedni, és bár a tüneteim mérséklődtek, továbbra is nagyon nyomasztott ez az egész, a kérdéseimre nem kaptam választ, rettegtem attól, hogy a betegség kiújul, nem találtam a helyem. Az egyik barátnőm szembesített azzal – ezért mindig hálás leszek neki –, hogy ez így nem jó, ő látta azt, amit én nem; ez így sokáig nem mehet tovább. Segítséget kértem, elkezdtem keresni a válaszokat, megpróbáltam megérteni a betegségemet. Ezzel egy hosszú és bár nehéz, de izgalmas utazás kezdődött, melynek eredményeképpen ma már tünetmentes vagyok. Tudatosabban élek, jelenti ez a táplálkozást, a mozgást, jobban vigyázok a testemre és jobban figyelek a jelzéseire is. Talán furcsán hangzik, de sokat köszönhetek az endometriózisnak. Ha ez nem történik velem, ma nem az vagyok, aki vagyok; nagyon sokat formált rajtam, a személyiségemen, az élethez való hozzáállásomon, és részben neki köszönhetem azt is, hogy megtaláltam a hivatásom.

Elhatároztam, hogy tanulmányaim alatt megpróbálok minél többet megtudni erről a rejtélyes betegségről, olvasni, majd kutatni kezdtem a témát. Főként a betegséggel kapcsolatos lelki vonatkozások érdekeltek, és az, hogy miként lehetne pszichésen támogatni, segíteni az érintett nőket, mire lenne szükségük, hogy hatékonyabban küzdjenek meg az endometriózissal. Célom volt, hogy a kutatás mellett, és annak eredményeképpen a gyakorlatban is segíteni tudjak, ami most megvalósulni látszik; Hajnóczy Luca pszichológus kolléganőmmel Önismereti Endometriózis Csoportot indítunk 2019 januárjától, a Rend.Be.Jössz Tanácsadó Központban.

De mi is ez a betegség?

Míg a menstruáció a nők életének természetes velejárója, rendszeressége pedig egészséges működés része, addig endometriózisban ez a folyamat felborul. Ebben a betegségben a méhből származó, annak belső felületét borító endometrium szövethez hasonló szövet a méhen kívül is megtalálható, leggyakrabban a hasüregben, de akár a hashártyán, petefészkekben is. A hormonális változásokra ezek a méhen kívülre került szövetek is reagálnak, tehát ezek a szövetek is véreznek, de innen a vér nem tud távozni. Ezáltal vezethet a betegség letapadások, ciszták, összenövések keletkezéséhez, mely pedig görcsökkel, fájdalommal, abnormális vérzéssel járhat, és akár meddőség kialakulásához is vezethet. Eredetének okát az orvosok sem tudják pontosan, azonban bizonyos, hogy manapság egyre több nőt érint,

egyes kutatások szerint a reproduktív korban lévő nők 10-15 százalékát.

A betegség megállapítását megnehezíti, hogy nincsenek specifikus tünetei, a jelentkező panaszok más kórképekben is megjelenhetnek, a biztos diagnózis pedig csak a műtétet követő szövettani vizsgálattal állítható fel. Emiatt gyakran előfordul, hogy sok idő, hónapok, akár évek telnek el, mire fény derül a betegségre. A műtét folyamán eltávolítják, megszüntetik a panaszokat okozó cisztákat, összenövéseket, utána pedig gyakran gyógyszeres kezelést alkalmaznak, mely a menstruáció felfüggesztésével is együtt járhat – hiszen így, az esetlegesen észre nem vett letapadások sem tudnak tovább nőni. De mivel jár ez? Kutatások szerint, az ilyen hormontartalmú gyógyszerek alkalmazása depresszív tünetek megjelenésével is együtt járhat, nem beszélve arról, hogy a menstruáció hiánya a nőiség érzésre is hatással lehet. A betegség okának, eredetének ismerete híján csak az említett tüneti kezelésekben lehet bízni, mindemellett azonban az is gyakran előfordul, hogy a betegség kiújul.

Milyen hatásai lehetnek az endometriózisnak?

Az endometriózissal járó sok bizonytalanság – diagnózis felállítása, a betegség oka, kimenetele – hatással van az érintett nők életére, distresszel, szorongással, alacsonyabb életminőséggel járhat, a fájdalom és a tünetek pedig hatással lehetnek mindennapjaikra, teljesítményükre, fizikai egészségükre (alvás, evés, mozgás, munka, tanulás). Kutatásomból az is kiderült, hogy gyakran tehetetlenséget élnek át állapotukkal, fájdalmaikkal kapcsolatban. Mindezek miatt jellemző, hogy sokan egyéb, kiegészítő kezeléseket is igénybe vesznek, az orvosokon kívül más szakemberekhez is fordulnak problémájukkal – például akupunktúrás kezelésre mennek, természetgyógyászhoz, dietetikushoz, pszichológushoz fordulnak, sokan akár életmódjukon, táplálkozási, sportolási szokásaikon változtatnak –, a javulás reményében.

Az bizonyos, hogy a műtéti és a gyógyszeres kezelések hozzájárulnak a fizikai tünetek és a fájdalom csökkentéséhez, azonban a megjelenő bizonytalanság, tehetetlenségérzés, illetve az esetleges depresszív tünetek és a jelentkező szorongás miatt pszichés szempontból

fontos lenne az orvosi kezelés mellett a lelki aspektusokra is figyelmet fordítani.

Mindezt az is alátámasztja, hogy eredményeim szerint azok a nők, akik jobban értik a betegségüket, kevésbé érzik súlyosnak következményeit, hatását az életükre. Ebben talán szerepet játszik az, hogy a betegség jobb megértésével kisebb az ahhoz fűződő bizonytalanság, kiszámíthatatlanság, így talán könnyebb kezelni, elfogadni a tüneteket, hiszen azok magyarázatot nyernek. A betegséggel való megküzdésben az is segíthet, ha valaki képes arra, hogy a helyzet pozitív oldalát is észrevegye, például megkeresse azt, hogy mit tanulhatna a helyzetből, illetve már az is a segítségére lehet, ha egyszerűen csak tud kellemes dolgokra gondolni a nehézségek helyett. Nem utolsósorban az eredmények arra is felhívják a figyelmet, hogy a család, a barátok is fontos szerepet játszanak a betegséggel való megküzdésben; rengeteget számít, ha van kivel beszélni a problémákról, ha az érintett nő azt érzi, van, aki mellette áll, támogatja őt.

Azt gondolom, ez a betegség egy olyan témát érint, melyről nehéz beszélni, pedig nagyon fontos lenne. Egyrészt az érintett nők helyzetének könnyítése, másrészt a betegség korai felismerése miatt; forduljunk mielőbb orvoshoz, ha úgy érezzük, valami nincs rendben! Ezzel az írással nem titkolt célom mindezek jelentőségére felhívni a figyelmet;

figyeljünk a testünkre, vegyük észre a jelzéseit, merjünk róla beszélni, és kérjünk segítséget, támogatást, akár szakemberektől, akár családunktól!

És ne feledjük, a küzdelemnek lehet pozitív személyiségformáló ereje, amit a pszichológia poszttraumás növekedésként emleget. Nehéz életesemények következtében gyakran megkérdőjelezzük, átértékeljük saját magunkról és a világról alkotott képünket. Azonban ezek az események pozitív változásokhoz is vezethetnek, gyarapodhatunk általuk, hosszú távon nemcsak hogy visszatalálhatunk korábbi működési szintünkre, de felül is múlhatjuk azt!