Sok szülőt foglalkoztat a kérdés, vajon mennyire kreatív a gyermeke. Lengyel kutatók ezúttal azt vizsgálták, hogy melyek azok a magatartásformák és személyiségjellemzők a szülők részéről, amik a gyermeki kreativitás kibontakoztatását támogatják.
A pszichológus képzésben az első teljesítendő kurzusok között szerepel a Fejlődéslélektan I., melyen valószínűleg az első félórában találkozik a hallgató egy ehhez hasonló a mondattal: „A genetikai és a környezet együttesen befolyásolja a fejlődést.” Alaptételnek számít, hogy a gén versus környezet vita parttalan abban az értelemben, hogy nem lehet egyik javára dönteni a másikkal szemben, és nincs ez máshogyan a kreativitás témája kapcsán sem. Nyilvánvaló, hogy a kreativitás öröklés kérdése is, ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy milyen környezet öleli körül azt a gyermeket, akiben ott lapul az alkotó szellem csírája.
Lengyel kutatók ezzel az állítással egyetértve arra voltak kíváncsiak, vajon milyen kapcsolat áll fenn az édesanyák személyiségjellemzői és aközött, hogy mennyire hajlamosak a gyermekük számára egy kreativitásukat kibontakoztató légkört teremteni. A kutatásról a Research Digest számolt be.
Elő a személyiségtesztekkel!
A kutatócsoport több mint 3000 édesanyát kérdezett meg szerte Lengyelországból, akik többségében egy vagy két gyermeket neveltek. Azért esett a választás az anyukákra az apukákkal szemben, mert Lengyelországban inkább az édesanyák töltik be az elsődleges gondozó szerepét – állították a kutatók. A vizsgálatban résztvevők személyiségét a jól ismert Big Five személyiségmodell alapján mérték, azonban személyiségvonásonként csupán két állítás mentén kellett értékelniük magukat az anyáknak, ami nyilvánvalóan egy módszertani gyengesége a kutatásnak, legalábbis kevésbé megbízhatóvá teszi ahhoz képest, mintha hosszabb verziót használtak volna.
A felmérés tartalmazott továbbá egy kérdőívet, mely által azt igyekeztek számszerűsíteni, hogy a kreatív környezet megteremtésének négy különböző aspektusa mennyire jellemzi a szülőket. Olyan állítások mentén kellett értékelniük magukat, melyek azt mérték, hogy milyen mértékben igazak rájuk adott magatartásformák a gyermekükkel való interakcióban, például: „Próbálom megmutatni a gyermekemnek ugyanannak a dolognak a különböző olvasatait.”
Ki támogatja a kreativitást?
Mit mutattak hát a számok? Először is azt, hogy az édesanyák személyiségjellemzői több különböző úton is elvezethetnek egy kreatív klímához. Azok a szülők,
akik inkább extrovertáltak és érzelmileg stabilak voltak
(alacsony pontszámot értek el a Neuroticizmus dimenzión), hajlamosabbak voltak bátorítani az eredeti gondolkodást, az improvizációt és a konvencionálistól eltérő megközelítéseket a gyermeküknél. Ugyanezek az anyák, hasonlóan azokhoz a társaikhoz, akik a barátságos-barátságtalan dimenzió előbbi végpontjához közelítettek, gyakrabban biztosították gyermekük számára a kreatív légkört, ahogyan fokozottabban biztatták is őket a kitartásra, és arra, hogy a hibáikra tanulságként tekintsenek.
A Nyitottság skálán magas pontszámot elérők voltak azok, akik a legkreatívabb közeget teremtettek mind közül.
Ők voltak azok, akik egyidejűleg támogatták az újító ötleteket és a kitartást, valamint nonkonformizmusra és fantáziálásra biztatták a kicsiket. Nem meglepő módon tehát, a Nyitottság skála volt a legerősebb kapcsolatban a kreativitással.
Meglepőbb eredmény, hogy a Lelkiismeretesség skála magas pontszáma – bár együttjárt a kreatív tevékenység ösztönzésével – a nonkonformizmussal szembeni elbátortalanítást is magával hozta, legalábbis a számosság szintjén ez jelent meg. Ezen a ponton mutatkozik meg a kutatás hiányossága, hiszen az előbbi eredmény függvényében azt a következtetést vonhatnánk le, hogy a Lelkiismeretesség skálán magas pontszámot elérő anyák biztosan csak oldalra fésült, jól nevelt zongorista kisfiút nevelhetnek, miközben azok a szülők, akikre ez nem igaz, valószínűleg egy punk lázadót várnak haza minden nap.
Ez a feltételezés nyilvánvalóan nem igaz, sőt leegyszerűsítő, és rámutat arra, hogy bizonyos személyiségdimenziók önmagukban nem magyaráznak olyan komplex dolgokat, mint a kreativitás. Azt is hozzá kell tennünk, hogy a gyermekek tényleges képessége, kreativitása nem került felmérésre ebben a kutatásban, a kép ezért sem lehet teljes. Ugyanakkor arra mindenképp jó volt ez a kutatás, hogy némi irányt mutasson a szülőknek abban, hogy miként járulhatnak hozzá ők maguk a gyermekükben szunnyadó kreatív megnyilatkozások felszínre hozatalához.
Ha te is érzed magadban a szunnyadó kreativitást, melyet szeretnél kibontakoztatni, remek lehetőséget nyújthat a Terápiás & Tanácsadó Központunk Szabadlelkű pszicho-festőműhelye, ahol egy műveszetpszichológiai foglalkozáson szakadhatsz ki a rohanó hétköznapokból, hogy aztán egy saját készítésű olajfestménnyel térhess haza.
Forrás itt.
