Valószínűleg kevesen vannak, akik vitatkoznának a címben is rögzített állítással, miszerint: olvasni jó. Szüleink – jó esetben – belénk plántálták a könyvek szeretetét, és mi is ezt az attitűdöt igyekszünk továbbadni gyermekeinknek. De vajon a berögzült automatizmuson felülemelkedve, végiggondoltuk-e már valaha igazán, miért is olyan fontos az olvasás?

A kérdést talán érdemesebb két oldalról megvizsgálni: egészségügyi és mentális aspektusból. Bizony, az olvasásnak ugyanis már-már szó szerint életmentő hatása van: bizonyos kutatások szerint a könyvek bűvöletében élők átlagosan majdnem két évvel élnek tovább könyveket nem olvasó embertársaiknál, más publikációk szerint pedig 12 éves távlatot nézve 20 százalékkal kisebb eséllyel haláloznak el (ezen kutatások során természetesen igyekeztek minél inkább kiküszöbölni azt az ok-okozati problémát, mely szerint a jobb egzisztenciális állapotban lévők alapvetően is tovább élnek, anyagi helyzetük miatt pedig jobban megengedhetik maguknak a könyvolvasást is). Mindehhez pedig nem szükséges többet olvasni napi 30 percnél – bár aki egyszer beleveszik egy igazán jó könyvbe, ritkán teszi le azt mindössze fél óra után...

Segítőtárs a szellemnek...

És hogy mi a helyzet a mentális készségekkel? Egyrészről kőkemény fantáziatréning: annál, hogy egy papíron álló betűk összeolvasása révén a képzeletünk más korokba, világokba, univerzumokba szárnyaljon el, valószínűleg nem is kell erőteljesebb mentális kihívás. Ha pedig már elutaztunk ezekre az idegen helyekre, és megismertük számos, tőlünk rengeteg értelemben eltérő gondolkodásmódú, szokású karakternek az életszemléletét, máris konstatálhatjuk: a perspektívaváltás,

a másik iránt gyakorolt empátia szintje lényegesen meg tud ugrani az olvasás hatására.

Márpedig ez a mentalizációs képesség (tudományos nevén: theory of mind) az alapja mindennemű emberi kommunikációnak. Hogy konkrét kutatást is említsünk ezzel kapcsolatban: egy 2015-ös tanulmány szerint például a Harry Pottert olvasó fiatalok empatikusabbak, nyitottabbak a tőlük eltérő csoportok iránt.

... és a léleknek egyaránt

Egy jó regény hitet és támaszt nyújthat még azokban az időkben is, amikor úgy érezzük, minden hiába. Állandó, kézzelfogható jelenléte akár társas támogatás a legnehezebb helyzetekben is. Vigaszt adhat a múlt fájdalmaira, példamutatást a jelen életünkhöz, és perspektívát a jövőre vonatkozóan. A történetek segítségével biztonságos keretek között élhetünk meg igazán mély és változatos érzelmeket, melyek modellt adhatnak nekünk a valódi életünk során való cselekvéseinkhez, de azok tétje nélkül.

Az elmúlt évtized egyik legnagyobb könyvsikere, a Trónok Harca kifejezetten jó tréninget jelent az eltérő perspektívák elsajátítása szempontjából, emellett pedig kiváló szórakozás is.

Egy hosszabb könyv elolvasása időigényes folyamat – ellentétben egy cikkel vagy Facebook poszttal, melyek nem kívánnak komolyabb elköteleződést az olvasótól. Egy könyv azonban kiköveteli magának az idejét, mely ezáltal visszatérő rutinná, rituálévá válhat – olyanná, ami biztos pontot tud képezni a szétforgácsolódott hétköznapok során. Hogy egy ideillő klasszikust idézzünk: „Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.”

Azonban éppen ezen tét miatt, amit a rengeteg rászánt idő jelent,

fontos elsajátítanunk a nemet mondás képességét is,

és felismernünk, mikor kell egy könyvet otthagyni a felénél. Hiába ugyanis valamiről a rengeteg elismerő vélemény, ha számunkra mégsem okoz akkora örömet, mint azt előzetesen vártuk volna.

Nem csak papíron!

Ha pedig valaki úgy érzi, a történetek olvasása helyett inkább azok hallgatását választaná, számos hangoskönyv közül választhat. A hangoskönyvek, amellett hogy rendelkeznek jó néhány olyan előnnyel, mellyel hagyományos társaik is, sokkal erőteljesebben tudják a befogadót abba a jólesően regresszív érzésbe ringatni, melyet minden gyermek átél, mikor édesanyja az ágy mellett ülve mesél neki.

Mintha csak megint a gyerekszobánkban feküdnénk a meséket hallgatva.

Ha pedig az olvasás mindezen előnyeit valaki terápiás keretben szeretné kihasználni, érdemes lehet egyszer kipróbálni egy biblioterápiás- vagy irodalomterápiás alkalmat, csoportot. Akár így döntünk, akár csak az otthoni fotelben hátradőlve olvasgatunk, annyi biztos, hogy műveltségünk, szellemi kondíciónk, mentális egészségünk egyaránt hálás lesz érte!


Felhasznált irodalom:

Austin, M.W. (2012). Want a Better Life? Read a Book. https://www.psychologytoday.com/us/blog/ethics-everyone/201203/want-better-life-read-book

Bavishi, A., Slade, M. D., & Levy, B. R. (2016). A chapter a day: Association of book reading with longevity. Social Science & Medicine, 164, 44-48.

Rayner, S. (2018). How Can Audio Books Boost Mental Health? We're All Ears! https://www.psychologytoday.com/us/blog/worry-and-panic/201804/how-can-audio-books-boost-mental-health-were-all-ears

Vezzali, L., Stathi, S., Giovannini, D., Capozza, D., & Trifiletti, E. (2015). The greatest magic of Harry Potter: Reducing prejudice. Journal of Applied Social Psychology, 45(2), 105-121.

Whitley, R. (2019). Can Reading Books Improve Your Mental Health? https://www.psychologytoday.com/us/blog/talking-about-men/201905/can-reading-books-improve-your-mental-health

Idézet forrása:

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg (fordította: Rónay György)