Olvass! – Itt biztonságban vagy

Biztos, hogy mindannyian találkoztunk már legalább egy olyan könyvvel, amiről egyszerűen azt éreztük, nem tudjuk letenni a kezünkből. Olvasás során a betűk sokasága egy egészen más világba repít bennünket. Vajon miért tud magával ragadni egy történet? Hogyan kapcsolódik kötődési stílusunk a fiktív történetekre való fogékonyságunkkal? Miként javíthatunk egy filmbeli karakter segítségével kapcsolatainkon? Tartsatok velünk és kiderül!

Homo narrans – a történetmesélő ember

Számos kutatás támasztja alá, hogy az indirekt módon átélt élmények ugyanazokat a neurológiai régiókat stimulálják az agyban, mint a valóságosak, tehát az agy nem tesz különbséget az olvasott és átélt élmények között. Az emberi agy a puszta tényekkel szemben sokkal fogékonyabb a történetbe ágyazott információk iránt. Különösen, ha drámákra jellemző meghatározott struktúra szerint épülnek fel, vagyis a kiinduló szituációt tetőpont, majd befejezés követi. A dramatikusan felnagyított, fiktív elemekkel tűzdelt élettörténetek pedig évezredek óta erőteljesen vonzzák a figyelmet. 

Aktuális mentális állapotunk elsődlegesen befolyásolja a valóságészlelésünket, szimpátiát vagy ellenszenvet képes kiváltani. Mindannyian megfigyelhettük már, hogy általában

azok a történetek ragadnak meg leginkább, amelyek szereplőjével azonosulni tudunk.

Ennek oka, hogy a főhős élményei rezonálnak aktuális vagy múltbéli érzéseinkkel. A bizonyos témákra vagy motívumokra való fokozott érzékenység sokszor személyes vonatkozásból, különösen annak megoldatlanságából ered. Az olvasott vagy látott karakterek vágyai, szükségletei mindannyiunkat képesek magukkal ragadni, sokszor csak a hangulatunk változásából vesszük észre, hogy átérezzük örömeiket és bánataikat. A fiktív történetek átélésének mértéke azonban nem mindenkinél azonos.

Küzdelem az intimitás elkerülésére

Bowlby (1969), a fejlődéslélektan megkerülhetetlen alakja szerint a kötődés a bölcsőtől a sírig tart, csecsemőkori tapasztalataink, kapott örökségünk végigkíséri teljes életciklusunkat. A pszichológia mai álláspontja szerint gyerekkori kötődésünkből hitelesen lehet következtetni felnőttkori kapcsolataink minőségére is.

A kötődési stílus annak ellenére, hogy más-más életkorokban mérve nagyfokú állandóságot mutat, mégsem nevezhető determinisztikusnak. A korai élmények rendkívüli jelentősége az élet számos aspektusában megnyilvánulhat.

Az intimitásra és az érzelmi elköteleződésre való képességet nagyban befolyásolja az első pár életév tapasztalata.

Biztonságos kötődési stílust az képes kialakítani, akinek megfelelő mennyiségű és minőségű anyai gondoskodásban volt része, ezért elhiszi, hogy szeretni és szeretve lenni jó dolog. A kezdeti időszak elcsúszásai azonban a világgal szembeni bizalmatlanság alapélménytét alakítják ki, az ilyen személyek számára az érzelmek veszélyesek, kötődésüket szorongás és elkerülés jellemzi. A nem biztonságos kötődési stílus további három típusra bontható:

1. Azok, akik állandóan aggódnak kapcsolataik biztonságáért, szorongó kötődésmóddal rendelkeznek.
2. Mások teljesen elzárkóznak az intimitástól, ők az elkerülő kötődési stílusba tartoznak. Az elkerülésre hajlamos személyek alapmintázatuk szerint érzelmileg is gátoltak, így kevésbé vonódnak be, és ha csak tehetik, kitérnek a potenciálisian érzelmes szituációk elől.
3. Továbbá vannak, akik szorongást élnek meg a kapcsolatok közelsége miatt és az elkerülés révén megbirkóznak szorongásukkal. Ezt gyakran szorongó-elkerülő kötődési stílusnak nevezik. Ezekre az egyénekre jellemző, hogy erősen vágynak az intimitásra, de bizalmatlanságukkal és aggodalmukkal gyakran szabotálják kapcsolataikat, saját boldogságuk útjába gördítenek akadályokat.  

Amikor beszippant a történet

Az abszorpció olyan pszichológiai vonás, amelyből következtetni lehet egy aktuális élményben való elmerülés vagy egy történetbe való bevonódás mértékére. Korábbi kutatások rámutattak, hogy a narratív abszorpció, vagyis annak a mértéke, hogy valakit mennyire sodor magával a történet, szintén magasabb a bizonytalanul kötődők esetében. További érdekes eredmény, hogy a bizonytalanul kötődő személyek hajlamosabbak a fikció során átélt élményeiket hosszabb ideig magukkal hordozni az offline világba is, mint a biztonságosan kötődők. Ehhez kapcsolódik a paraszociális azonosulás jelensége is, amely olyan illuzórikus és egyirányú kapcsolatokat feltételez, amelyek többnyire a média felületein gyakran megjelenő alakok irányába szövődnek.

A korábbi kutatások során megfigyelték, hogy a történetbe és a szereplők életébe való bevonódás mértéke összefügg a kötődési stílussal. Egy nemrégiben készült tanulmányban többet akartak megtudni, mi áll a bevonódás hátterében. A kutatás során 1039 amerikai felnőttel készítettek felmérést érintve a kötődési szorongást, az énhatárok kiterjesztését, az abszorpció mértékét és a történet utólagos hatását.

Fikció, mint menedék  

A kutatás eredményei rámutatnak, hogy az elképzelt történetekbe való erőteljes bevonódás egy lehetséges válasz a valóságban korlátozott intimitási igények kielégítésére. Az indirekt, személytelen felület azért lehet különösen vonzó a szorongó kötődési stílussal rendelkezők számára, mert a karakterek megfigyelésén keresztül biztonságosan élhetik át érzelmeiket, nem kell attól tartaniuk, hogy önszabotáló tendenciák meghiúsítanák valós kapcsolataikat. Ezt támasztja alá, hogy a bizonytalanul kötődő résztvevők saját bevallásuk szerint a történetek megtekintésével tanultak valami hasznosat a való világról.

Az eredmények fontos pozitív hozadéka, hogy

a kitalált történetek világa nem csak a menekülés, hanem a tét nélküli gyakorlás és személyes növekedés terepe is lehet.

A mások életének tanulságaira, nehézségeire, tragédiáira való fokozott kíváncsiságnak az evolúciós pszichológia által kínált magyarázat szerint praktikus, túlélést segítő okai vannak: az első kézből megszerzett információ túlságosan költséges, a mások tapasztalatain keresztül elsajátított tanulságok viszont megkímélnek a felesleges áldozatoktól.

Ne sajnáljuk hát az időt belemerülni egy jó könyvbe vagy egy tartalmas mondandót hordozó filmbe. Ha kellően tudatosak vagyunk, még kikapcsolódás közben is sokat tanulhatunk saját magunkról és a világról.